A szokásos koreográfia szerint az Improvizációs Tábor az idén közel 100 hallgatója közül egy, véleményem szerint már korábban is együttmuzsikáló bandája, a Square Root lépett fel előzenekarként. Három hosszúranyúlt számot játszottak le, mind-mind saját szerzeményt. A csapat zenei ásza, Sánta Dániel zongorista, Takáts Áron basszgitáros, Kapolcs Bence dob és Kaszás Bence szaxofon felállású csapat egy funk nótával kezdett, majd egy lassú balladával folytatta, végül az elmaradhatatlan latin is sorra került, melyben ritmusváltással begin-, majd bop tempókkal variáltak a fiúk. A két szólóhangszeres közül - rögtönzéseiket tekintve - a zongorista volt a fajsúlyosabb.

Az Oláh Kálmán Septet nemrég váltott át héttagúvá, így a bővülés szélesítette zenei kifejezésmódjukat. A mindössze 54 éves zenekarvezető karrierje 20 évesen, a Trio Midnight-tal kezdődött, majd 1995-ben már nemzetközi jazztalálkozókon, így Belgiumban, majd Floridában is versenyeket nyert, és biztosította helyét a világ vezető pianistái között. Pályája az új évezred első évtizedében teljesedett ki: több lemez kiadása, új zenekarok indítása, sikeres koncertkörutak jellemezték ezt az időszakot, a Liszt-, és Artisjus- díjakat is ekkor zsebelhette be. Szerzeményeiben a jazzhangzás mellett fokozatos figyelem irányul a komolyzenei motívumok iránt, melyet zenésztársaival beépít a produkciókba.

A négy fúvós balról jobbra egy sorban állt fel a színpad elején: Oláh Kálmán junior szopránszaxofonon, Bacsó Kristóf tenorszaxofonon és fuvolán, Borbély Mihály klarinéton, basszusklarinéton és tárogatón, míg Schreck Ferenc harsonán játszott. A kicsiny színpad hátsó régióját a ritmusszekció „lakta be", bal szélen a zenekarvezető-zongorista Oláh Kálmán, középen Barcza Horváth József bőgős, a jobb szélen pedig Balázs Elemér dobos foglalt helyet.

A csoport jellegzetessége a nagyszámú fúvós. A régi jazz hangzásvilágát hozta át a klarinét és pozan hangszerhasználattal, míg a szaxik már a múlt század második felének modern megszólalásáért felelősek. A zongorista-zeneszerző - és ebben a felállásban bizony a hangszerelő - a XX. század jazzének aranykorait idézte vissza zenéjével úgy, hogy bennük a komolyzenei alapokra, Bach, Beethoven, Bartók zenéjére is épített. Kezdésként egy Thelonious Monk (Oláh kedvenc bop- zenésze) szerzeményt adtak elő, groteszk beütéssel a felvezetésben, a'la Sztravinszkij, majd azt követően swing-lüktetésű örömzene következett: a dob kivételével minden hangszeres jót szólózott, Bacsó a tenort, Borbély a klarinétot használta arzenáljából. Gábor S. Pál slágerszerző dalainak feldolgozása nem „ciki", hangsúlyozta Kálmán a felvezetőjében, megállja a sarat a nagy Broadway-standard-ek sorában is. Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán példaképe is feldolgozta azokat. Két száma, az Akárhogy nézzük és a jóval ismertebb Kicsi gyere velem rózsát szedni került feldolgozásra az elmúlt években, és mi is hallgathattuk őket a koncerten.

A Bach-os bevezetés után a dallamot feljátszva a zongorista és a klarinétos improvizált emlékezetesen, a másik Gábor- nótában főként Bacsó és Oláh tette oda magát rögtönzéseivel. Saját dal, a hőskorból, 1995-ből származó Night Silent következett, slágergyanús dallammal, de az ifjabb Oláh szopránjával, Borbély klarinétjával, majd Bacsó új hangszínként fuvolájával, végül az idősebb Oláh zongorán bolondította meg a hangulatot. Balázs önkívületben keverte a dobverőit, csak úgy szakadt róla a verejték. Az ezt követő Last Moment c. sajátjukban hangnem- és ritmusváltásokkal emelték az igényességet, ami az improvizációkat is megserkentette. Érdekes és élvezhető volt Bacsó tenorszaxi- és Schreck pozanrögtönzése nem a klasszikus kérdez-felel metódusra építve, hanem egyszerre, egy időben szólóztak, és ebben a számban a banda legfiatalabb tagja is nagyot sziporkázott hangszerén.

A visszataps után az eredetileg Kálmán másik fiával, Oláh Krisztiánnal négykezes zongorán műsoron tartott Polymodális Blues c. számmal búcsúztak koncertjük lelkes közönségétől a zenészek: mindegyikük őrült nagyokat virgázott hangszerén, kivált Borbély Mihály basszusklarinétjén, de Barcza bőgőjátéka is felejthetetlen volt.

Jó volt az indítás ezen a kánikulát kissé enyhítő borús estén. A foci EB sem csappantotta meg a hallgatói kíváncsiságot. Jó volt ott lenni, és ez kizárólag a nagyszerű muzsikának volt köszönhető.