Hadd kezdjük egy személyes vallomással: a Zempléni-hegység lassan már egy évtizede, hogy rabul ejt minket. Megértettük a zarándokokat, akik egy szent hely vagy egy történelmi dátumra emlékezés kedvéért akár hosszú-hosszú kilométereket is hajlandóak megtenni. Mi is minden évben egyszer-kétszer útra kelünk, hogy hazánk legészakibb megyéjét felkeressük. Mindegy melyik irányból közelítjük meg, Miskolc vagy Szerencs felől, amikor megpillantjuk a zempléni hegyeket és rajtuk a szőlőtőkéket, úgy érezzük, ismét otthon vagyunk, a lelkünk hazaért.

S hogy másokat is meghódított ez a vidék, ennek legfőbb bizonyítéka a Kerekdomb Fesztivál évenkénti megrendezése a mesés Tállyán.

Aki először jár a településen és a fesztiválon, annak javasoljuk „A hosszúlépés.járunk?" helytörténeti sétát, ahol a település történetének ismertetése mellett felkeresik a jelentős épületeket, gazdag borkereskedők portáit és meglátogatják a temetőt. Bár mi már többszörös visszajárók vagyunk Tállyára, az elmúlt évben mi is részt vettünk a sétán, és rendkívül sok új ismerettel, épülettel és történettel gazdagodtunk. A mintegy 2 órán át tartó program néhány érdekesebb történetét elevenítjük fel most, mindenkit biztatva arra, hogy az idén ne hagyja ki a Kerekdombot, és a helytörténeti kuriózumokat.

„Vár állott ott..."

A település történetének felidézéséhez a középkorig kell visszaforgatnunk az idő kerekét. Tállya határában egy vár állt, amelynek romjait a séta során is megtekintettük, ez a vár a Tokaj, Tállya, Abaújszántó, Gönc, Kassa közötti fém- és sóforgalmazó kereskedelmi utat védte a XIII. század első felétől. A királyi vár 1382-ben magánkézre került, majd többször is tulajdonosváltásra került sor. Garai nádor, Brankovics György, Hunyadi János és a Szapolyaiak számára is nagy jelentőségű volt a település várának birtokba vétele.

„Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél"

XVI-XVII. századtól a szőlőtermelése révén Tállya polgárai meggazdagodtak.

1584-86 között Károlyi Gáspár volt a város prédikátora. A Lengyelországba irányuló borkivitel nagy haszonnal járt. A mezőváros lakosságszáma két-háromszázról ezerkétszáz-ezerötszáz lélekre szaporodott, a szőlőültetvények területe elérte az öt-hatszáz holdat. A jeles arisztokrata családok mellett sok szabolcsi, zempléni nemesnek volt szőlője a tállyai hegyeken, de a legnagyobb területeket a felvidéki városok - Bártfa, Eperjes, Kassa - polgárai műveltették.

A borfogyasztással kapcsolatos vidám történetet, Józan János kántor esetét is meghallgattuk a séta során, amiből kiderült, hogyan menekült meg Józan kántor, aki beleesett a kútba...

Egy másik anekdota szerint élt Tállyán egy rendőr, aki egy ülő helyében 8 liter bort volt képes meginni. Amikor ennek híre ment, eljött Tállyára egy magas beosztású rendőr, hogy erről személyesen győződjön meg. A tállyai rendőr azonban 3 liter bor után az asztal alá esett, amikor felmosdatták és kérdezték mi történt, azt felelte, pedig már reggel óta egyfolytában ittam, hogy képes legyek meginni a kapitány előtt is a 8 liter bort.

Rákócziak kora

Az ország török megszállása, három részre szakadása után Tállya betagozódott a regéci váruradalomba, majd Alaghy Judit házassággal vitte a várat és a mezővárost Rákóczi Zsigmond tulajdonába. 1715-ig a Rákócziak birtokolták a mezővárost.

Az egykori Rákóczi-kúria a Rákóczi u. 18. szám alatt áll, amely a kurucok egyik fő bázisa volt a szabadságharc idején.

„A kúria nagy valószínűséggel az 1670-es években épült, egy 1688-ban keltezett összeírás már tartalmazza az épületet. Ebben az időben egyesek szerint a tiszttartó lakta a gazdasági épületekkel is körülvett ingatlant" - tudtuk meg sétánk során idegenvezetőnktől.

A Csokonai téren található Rákóczi-pince számos mellékágával hatalmas területet hálóz be. Eredeti rendeltetése az uradalom borainak tárolása volt, de veszély esetén menedékként is szolgált. A legendák szerint a szabadságharc alatt egy ideig még a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc is bujdosott a település alatt húzódó kiterjedt pincerendszerben.

A fejedelemről az a történet járja Tállyán, hogy nagyon szerette az itteni bort, és minden alkalommal 2 pincefokkal vitt magával. A pincefok 4 literes edényt jelentett...

Tállya fénykora és hanyatlása

1715 után újra gyors ütemben növekedett a település és határában a szőlőterület. A XVIII. század végére a lakosok száma megközelítette a négyezret.

Lengyelország 1772-es első felosztása után a hegyaljai borok kelendősége megcsappant, ami kikezdte a település gazdasági erejét. 1810-ben, 1851-ben, majd 1861-ben ismétlődő tűzvészek pusztították.

A XIX. század végén a település elszigetelődött, nem épült vasútvonal Tállya felé, és műút sem ment át a településen.

Majd a filoxéra elpusztította a gazdák ültetvényeit, bár dr. Bártfai Szabó Gyulának köszönhetően a szőlőhegyek a századforduló után megújultak, Trianon után nemcsak a külföldi, de a felvidéki piacokat is elveszítették.

Tállya templomai

Sétánk során érintettük a település templomait is. A Szent László templom a Rákóczi utca 11. szám alatt található, gótikus eredetű templom, 1720-ban barokk stílusban átépítették. Az 1930-as években pedig azért kellett renoválni, mert a település alatt húzódó pincerendszer, amely a templom alatt is vezet, nem bírta el templom súlyát.

A templomban egy XVIII. századi freskó található: Szent Vencel szüretel címmel. A freskó készítője egy cseh területről származó festő volt.

A templom mellett található márványoszlop tanúbizonysága szerint 1919-ben a románok összeíratták a pincében lévő borokat, majd elrabolták azokat. Csak Tállyáról 60.000 liter szamorodnit és 959 liter aszút vittek el. A román katonák 4 földművest öltek meg, akik ellenálltak a rablásnak.

1945-ben az oroszok összeírás nélkül itták meg a pincékben tárolt nedűt...

Tállyai Társegyházközség Temploma (Evangélikus egyház) a Kossuth Lajos utca és a Vörösmarty utca között épült késő barokk stílusban. A hely jellegzetessége, hogy 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost, az első szabad magyar kormány egykori pénzügyminiszterét. Erről emléktábla is található a templom belső falán. Az Evangélikus templom kiemelt helyszíne a Kerekdomb Fesztiválnak, komolyzenei koncerteket szerveznek ide.

Tállya, mint közösség, avagy milyen mesterség a törkölylátó?

A település sorsát mindig meghatározta a szőlőtermesztés és a borászat. Az Alkotóházban helytörténeti kiállításokon mutatják be a régi mesterségeket. Sétánk során megismerkedtünk a törkölylátó mesterséggel. A kipréselt szőlőt ugyanis a napszámosok hazavihették és maguk hasznosíthatták. A leleményes emberek azonban nem kipréselt szőlőt is tettek a „törkölyhöz". Ez hívta életre a törkölylátót, aki a napszámosok otthonában megvizsgálta, botjával megszurkálta a kipréselt masszát, és ha az sűrű levet eresztett, akkor az a lé az eredeti tulajdonost illette. Tállya nevezetes tánca az ún. „Kádártánc", amelyet a helyi legények hordóabroncsokkal táncolnak.

Miért látogatott többször is Tállyára Lavotta János, akinek síremléke a temetőben található?

Lavotta János zeneszerző és hegedűművész többször is megfordult a településen, élete utolsó éveiben végleg itt telepedett le és itt is hunyt el, a tállyai római katolikus temetőben nyugszik. A magyar verbunkos muzsika egyik legkiválóbb képviselője volt, aki elsők között tett kísérletet a verbunkos stílus feldolgozására és összegzésére. A kérdésre, hogy miért jött gyakran a településre és miért telepedett itt le, nagyon egyszerű a válasz: orvos barátja lakott Tállyán és gyógykezelésekre járt hozzá.

Miről híres a Bernáth-ház és a Vincellér-ház?

Tállyán a Fő utcában található Bernáth-házban írta Mikszáth Kálmán „Különös házasság" című regényét, amelyet a helyi emberek történeteiből merített. Történt, hogy egyszer, amikor Mikszáth Tállyán járt, egy nagyon érdekes történetet meséltek neki egy fiúról, akit akarata ellenére kényszerítettek házasságkötésre. Az író elmondása szerint csak leírta, amit meséltek neki. Mikszáth Kálmán saját „különös házasságának" történetét is megismerhetik a séta részt vevői.

Weöres Sándor pedig Tállyára helyezte kedvenc kitalált figurájának, Lónyai Erzsébetnek, azaz Psychének szülőházát, amely napjainkban Vincellér-ház nevet viseli.

A Bernáth-házat és a Vincellér-házat is a történetek elmesélése közben megtekintettük.

Ezeken kívül természetesen rengeteg titkot rejtenek Tállya utcái és épületei, amelyekre sétánk közben fény derült. Egy biztos, mi az idén is ott leszünk és részt veszünk a Kerekdomb Fesztivál helytörténeti sétáján, amelyek szeptember 13-án 15.00; szeptember 14-én 10:00 és 15:00 és szeptember 15-én 10:00 indulnak.

Kapcsolódó helytörténeti írásaink:

"Minden rezzenését érezzük a tőkének" - Hollókói József borásszal beszélgettünk a Kerekdomb Fesztiválon

2023.09.21. - 13:00 | Büki László 'Harlequin'

A Kerekdomb Fesztivál Nagy Borútlevele 19 pincészet kiválasztott borait kínálta a borvidék nedűinek megismerésére. Eddig is tudtuk, hogy Tállyán és környékén nem "nyúlhatunk mellé" a kínálattal, és pohárral a kézben, a település girbegurba utcáit róva tértünk be a pincészetek hangulatos udvarára - sokszor nemcsak bort kóstolni, hanem beszélgetni is. Első napunk utolsó kóstolóját a Hollókői Pincészetben ejtettük meg, mígnem a nagyszerű tételek melletti kvaterkázás ránk borította az éj sötétjét... Hollókói József borásszal beszélgettünk.

Tállyai kultúrkincs lesz-e az úrihímzés? - Hegyaljai mesterek népművészeti alkotásai a tállyai Alkotóházban

2020.09.22. - 01:20 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Tállya zegzugos utcáit járva akadt meg szemünk egy nagyon szépen felújított régi épületen, az Alkotóházon. Mivel a népi kultúra nem kimondottan tartozik az összművészeti fesztiválfősodorhoz, így kaptunk az alkalmon, hogy közelebbről is megismerjük a Kerekdomb-programsor fehér hollóját. Igazi csodabogaraknak éreztük magunkat a kiállítótérben, ám rövid időn belül olyan szeretetteljes és szakszerű ismertetőt kaptunk Tállya népművészeti értékéről, az úrihímzésről, hogy rögtön tudtuk: ha csak ezt tekintjük meg a 2 napban, akkor is olyan fesztivál-útravalót kapunk, ami a "már ezért megérte" érzést hozza.

Hét évtized története borokba kódolva - A muzeális borokról tartott előadást Ungváry Krisztián

2020.09.21. - 12:50 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A Kerekdomb Fesztivál egyik hangsúlyos témája a bor. Ennek szellemében a muzeális borokról tartott előadást a Zsadányi Pincészetben Ungváry Krisztián történész. Bepillantást nyertünk a borok életgörbéjének alakulásába, és megtudtuk, hogy 20-30 év után a borok "új életet kezdenek", fejlődési ívet írnak le - az érlelés után a bor íze, színe, illata nagyon lassan változik. A kóstolóval egybekötött bortörténeti előadáson 74 évet felölelő aszúborokat - 7 tételt - kóstoltunk meg, 1956-tól 2017-ig, így az utóbbi évjárat kivételével valamennyi tétel már teljes íz-, szín- és illatvilággal rendelkező muzeális bor volt.