Alfred Nobel úgy rendelkezett az 1895. november 27-én keltezett végrendeletében, hogy a róla elnevezett díj irodalmi kitüntetését annak ítélje oda a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, aki egyrészt a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségnek, másrészt az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá.

A kezdeti időkben még többnyire a teljes életműért adtak irodalmi Nobel-díjat,

aminek az egyik lényeges előfeltétele az volt, hogy a szerző már vagy ne éljen, vagy élte alkonyán járjon. Ez a szemlélet az elmúlt bő fél évszázad során felpuhult. Napjainkban már nemcsak részéletműért, de egy-egy kimagaslónak ítélt alkotásért vagy ciklusért is odaítélhetik a díjat. Kertész Imre ez utóbbi csoportba tartozik.

Kertész Imre budapesti otthonában 1988-ban (Fotó: MTI/Tóth István Csaba)

Az indoklás szerint a holokausztról és az önkényuralomról szóló önéletrajzi ihletésű műveiért kapta 2002-ben, vagyis 22 évvel ezelőtt az irodalmi Nobel-díjat.

Az akadémia indoklása szerint

Kertész Imre munkássága azt kutatja, lehetséges-e még az egyéni lét és gondolkodás egy olyan korban, ahol az emberek csaknem teljesen a politikai hatalom alávetettjeiként élnek.

A díjat megalapító Alfred Nobel 1895-ös keltezésű végrendelete óta már megváltozott a kiválasztási folyamat. Jelenleg a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjai által jelöltek közül a Nobel Bizottság dönti el, hogy kinek adja Alfred Nobel díját.

A kiválasztottak névsorát mindig ősszel publikálják. Kertész Imre esetében ez október 10-én történt.

(Érdekesség, hogy idén szintén ezen a napon hirdették ki az irodalmi Nobel-díj győztesét, a Svéd Akadémia Han Kang dél-koreai írónőnek ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat).

Az elismerést a svéd fővárosban vehette át XVI. Károly Gusztáv svéd királytól a stockholmi hangversenyteremben, az Alfred Nobel halálának évfordulóján megrendezett ünnepségen 2022. december 10-én. Az irodalmi Nobel-díj átadása előtt svéd és német nyelven elmondott laudációjában Torgny Lindgren író, a díj odaítéléséről döntő Svéd Akadémia tagja

úgy beszélt Kertész Imre munkásságáról, mint egy szimfonikus műről, amely arról szól, hogy az egyén nem hajlandó feladni személyes akaratát és beleolvadni egy kollektív identitásba.

Noha időrendi sorrendben Kertész Imre a 15. Nobel-díjas magyar, Szent-Györgyi Albert után mégis csak a második olyan honfitársunk, aki a hazájában végzett munkájával érdemelte ki a legmagasabban jegyzett díjat. Ismert: a magyar Nobel-díjasok listája jelenleg 17 nevet tartalmaz, Kertész Imre után tavaly Karikó Katalin és Krausz Ferenc is díjazott lett.

Kertész Imre zsidó származásúként Auschwitz és Buchenwald poklát 14 éves korában, tehát félig még gyermekként járta meg. Túlélte, és a hazahozott emlékekből született meg a Sorstalanság című regénye.

A mű előképei már az 1955 és 1960 között papírra vetett írásaiban is felbukkantak.

A Sorstalanságot hosszabb érlelési időszak alatt, 13 éven keresztül írta és 1973-ra készült el.

A szerzőnek később irodalmi Nobel-díjat hozó kéziratot azonban a Magvető Kiadó megjelenésre alkalmatlannak ítélte és 1973-ban visszadobta.

A regény két évvel később a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában mégis megjelenhetett. Ebben az időben Kertészt az élet és az emlékezés feszült viszonya, valamint a totális hatalmak és a nekik kiszolgáltatott emberek viszonya foglalkoztatta, amely jegyében a Nyomkereső, valamint a Kudarc című műve mellett megírta a Kaddis a meg nem született gyermekért és a Felszámolás című regényét is. Kertész életművében ezenkívül az 1992-ben napvilágot látott Gályanapló és a 2011-ben megjelent Mentés másként című művet is érdemes kiemelni.

Kertész Imre 86 évesen budapesti otthonában hunyt el 2016. március 31-én.

2017 óta az író hagyatékának egy részét a Kertész Imre Intézet gondozza, 2020-tól a budapesti, a Benczúr utca 46. szám alatti szecessziós villában.

Kiemelt kép: Kertész Imre és felesége Ambrus Magdolna a ferihegyi repülőtéren miután a Nobel-díj odaítélése után Berlinből Budapestre érkeztek 2002. október 16-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)