"Az ünnep a szív legfőbb ékessége" - Lélekemelő hangversenyt adtak a szimfonikusok nemzeti ünnepünk tiszteletére (videóval)

Képgaléria megtekintése2024.10.27. - 00:30 | Bálint Csaba, vaskarika.hu - Fotók és videó: Büki László 'Harlequin'

Október 25-én, nemzeti ünnepünk tiszteletére Beethoven Egmont-nyitánya, Liszt két, valamint Kodály egy műve hangzott el a Savaria Szimfonikus Zenekar előadásában. Szólistaként Magyar Valentin, karmesterként Hollókői Huba debütált a zenekar élén.

A zenekar a megszokott magas színvonalon szólaltatta meg a hangverseny négy művét, elsőként Beethoven Egmont-nyitányát. A műválasztások tudatossága egyértelművé tette a forradalmi napok emlékidézését, kiemelkedő szerepet kapott a szabadságért, az emberi lét minőségéért vállalt határozott kiállás művészi megjelenítése. Ezek voltak azok az értékek, melyekért 1956-ban küzdött a magyar nép.

Az Egmont-nyitány talán csak sorsszerűségből vált 1956 zenei jelképévé, pedig a mű témájában tökéletesen kapcsolódott az eseményekhez. Goethe Egmont című drámájához, aminek története a németalföldi szabadságharchoz szorosan kapcsolódik, Beethoven komponált kísérőzenét. Ennek a műnek a nyitánya volt a rádióból legtöbbet sugárzott zene Magyarország történetének meghatározó napjaiban.

Folytatásként Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenye harcias és férfias hangvételével kiválóan illeszkedett a hangverseny szellemiségéhez. A versenyművet Magyar Valentin úgy játszotta, mintha kifejezetten neki írta volna Liszt. A fiatal szólista zongorajátéka páratlan élmény volt, nem is engedte el a közönség ráadás darab nélkül (Szergej Rahmanyinov Prelude in G major Op. 32, No. 5 ).

Ugyancsak Liszt Ferenc művel ünnepeltünk a hangverseny második felében. A bölcsőtől a sírig című szimfonikus költemény középső tételében jelent meg a létért zajló küzdelem, a zenekar pedig ihletetten szólaltatta meg a szenvedést, a küzdelmet.

A hangversenyt záró Kodály-mű tisztelgés volt az egyetemes magyarság előtt, hiszen tematikus világa az erdélyi dallamkincsre épül. Az ünnepi koncert igazi fénypontja - szerkesztési bravúrként is említhetjük - volt a Marosszéki táncok. Érezhettük, nemcsak az ünneplő közönség tagjaként voltunk jelen, de megélhettük magyarságunk is.

Csorba György gondolata, miszerint "Az ünnep a szív legfőbb ékessége", hűen kifejezte a Bartók Teremben átélt zenei élményt, ami emléket, érzelmet, boldogságot adott mindenkinek. Az elhangzó repertoár hatására a zenekarral együtt lélegző és ünneplő beavatottakká váltunk. Megvalósult a találkozás teljessége: alkalom - alkotás - befogadás. A teltházas, pótszékes koncert méltó főhajtás volt nemzeti ünnepünk előtt.