A fekete bég beszedelme – a Nádasdy Történelmi Fesztivál második napja – I. rész
Képgaléria megtekintése2010.07.18. - 14:45 | Keidzsi - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A mai napon különös feladattal áldott meg a sors: egyszerre kellett dzsinneskednem, valamint a fesztivál foga(da)tlan online szócsövének - mondhatnók úgy – kémkednem. A háremőr-históriás feladat-kombó szubjektuma olvasható alant, de a második napról ezzel még nem tétetik le a lant.
A közvetlen beszállító pontos koordinátái a várbüféhez vezetnek
Másodikként azon környezeti változót jellemezném, ami az italból és ételből tevődik össze. Szintén determinálható egy szóval: drága. Az eddigi rossz tapasztalataim alapján kávét nem mertem sehol sem kérni, s ezért, mikor megláttam egy szervezőt, aki rendes koffeinadaggal táplálta önmagát, azonnal könyörgőre fogtam: árulja már el közvetlen beszállítójának pontos koordinátái. Nemes egyszerűséggel mutatott a vár saját büféjére... (best buy, tschő, Kati néni! ) És lőn a kávé... és finom vala... és a felébe kerül a "kintinek"...
A szabadkonyhák a szokásos ínycsiklandó illatokkal vették körbe a várat. Ha anno az törökök ilyen fegyverrel próbálták volna bevenni az erődöt, tuti sikeresebbek lettek volna. Rajtam csak azért nem fogott a varázs, mert láttam az árakat. Úgy veszem észre, ez országos szinten amolyan rendezvényfüggő "betegség", mintha kötelező lenne háromszoros árat kérni mindenért. Pedig a sör kimondottan finom volt, a pálinka dettó, csak horror áron. Hihetetlen, hogy 4 cl akármiért el lehet kérni 800 Ft-ot. Egy hitetlen gyaur - nevezzük barátomnak - rosszabbul járt: kért egy nagyonnagyonnagyfröccsöt, azaz 3 dl bor és 2 dl szóda homogén elegyét, aminek fogyasztói ára 1050 HUF volt... mert ugyen nem az 50 forintos olaszrizlingből készült a nedű, hanem 350 forintos húdedrágamertfinomésritkagyerekóstoldmeg típusú aranyszőlő alapú, mézédes nyolcputtonyosból.
Minden feleséghez jár egy anyós - a realista háremőr
A Mira Orient Art ügyeletes dzsinnjének szerepében - ez a cím azért született, mert tavaly leeunuchoztak - egész nap a lányok közelében, őket védve-szolgálva kellett ténykednem. Ilyenkor többször feltűnik, hogy mennyi sóvár pillantás reppen keresztül-kasul a rögtönzött háremen, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy minden feleséghez jár egy anyós is! Hja, ami a sátorban berendezett háremet illeti: sehol nem találkoztam még ilyen figyelmesen és igényesen kialakított, feldíszített helyiséggel, ami minket fogadott. Külön köszönet a szervezőknek, és a munkán serénykedőknek!
Szóval kezdtünk összeszéledni a reggeli körmenethez, a jelmezes felvonuláshoz. Ilyenkor a szokásosnak mondható káoszhoz, s vele együtt a hőgutához volt szerencsénk. Cirka 60 percet sétáltunk a tűző napon egy jó nagy vargabetűvel leírt "ösvényen" azért, hogy a kicsit több, mint negyedórás főutcai jelmezes sétálmány kiindulási pontjához érhessünk.
Háremrablás vs. boszorkányper - élő akció vs. géphang
A délelőtt és a koradélután váron belüli eseményei közt fellépett citerazenekar, néptánckör, de igazán érdeklődést csak a bábszínház keltett. És persze Szőke kapitány és Bede Róbert gasztroshow-ja, amit a várudvar hátsó részén lehetett megtalálni - illat alapján.
Szóval az események is helyet foglaltak egy árnyas fa alatt, bedobták a pohár sörüket, és ejtőztek egy hangyányit a nagy melegben. Éppen ezért kapva kaptunk az alkalmon, mikor is a tatai törökök szemet vetettek háremlányaimra. Hát tessék őket elrabolni! Ez meg nekik jött be, szóval gyorsan egyeztettünk a szervezőkkel, hogy mikor lesz annyi holtidő, amikor egy negyedórás műsort bedobhatunk két színpadi fellépés között. Ez is megvolt, s a támadás részleteit is egyeztettük a törökökkel. Az ötlet azonban - bármennyire is vakmerő volt - kútba esett, és hiába hívtuk a vakmerőt, ott is maradt. Az eredeti időpontban nem tudtak támadni a türkök, mert éppen vacsiztak; az eltolt időpontot pedig a főszervezők lőtték ki, lévén épp ott volt egy összekötőjük, mikor egyeztettünk, s felhívta figyelmünket arra, hogy a hőn áhított időben titok-meglepetés party lesz a színpadon. Most már elárulhatom: boszorkányperről volt szó. Sebaj, gondoltuk, akkor rablás sem lesz, majd csak leviszem a lányokat pörögni egyet... Ezt pedig a tataiak lőtték el, mondván, nekik fővezíri meeting-jük lesz, s arról egy menedzser-szultán sem késhet...
Lelombozódva mentem vissza a hárembe a hírrel: nem lesz se tánc, se támadás. Kicsomagoltam magam a turbánomból, majd egy citromos kóla fenekére csaptam, s közben szomorúan néztem az üres színpadot. No, ekkor érkezett meg a török csapat a támadás tudatában. Úgy látszik az infóáramlás biztosítása náluk is a nehezebb dolgok között szerepel. Állítólag, amíg átbeszéltük, hogy ki mikor miért nem fog táncolni vagy támadni, eközben lefutott ama bizonyos boszorkányper. Fel sem tűnt, hogy elkezdődött volna. Aztán érkezett-szállingózott a Vágtázó Csodaszarvas együttes. Nagyon sokáig hangoltak, állítgatták a technikát, de tudom, ezek elkerülhetetlenek egy kellően komoly kivitelezést igénylő előadás előtt. A zenekar közel kétórás koncertje a magyar népzene legősibb rétegét felelevenítő, fergetegesen táncos, a mágikus népzenét feltáró bűvös élményvilágként hatott.
A nap eseményeiről készült további fotók itt megtekinthetők!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás