Spanyol fantázia különleges művekkel
Képgaléria megtekintése2025.02.04. - 00:25 | Büki László 'Harlequin'
Január 31-én Spanyol fantázia című műsorával várta közönségét a Savaria Szimfonikus Zenekar. Az est szólistája Pálfalvi Tamás trombitaművész volt, aki dupla korpuszú trombitán szólaltatta meg az est karmester-zeneszerzőjének, Fabián Panisellónak versenyművét.
A január 31-i hangversenyen négy izgalmas darab került a közönség zenei látóterébe, s vált "szürkéből" színessé de Falla háromszögletű kalapja, Sztravinszkij-átköltései, Bach hatszólamú Ricercarjának Anton Webern által újrakomponált verziója, valamint az est talán legmegosztóbb kompozíciója, a spanyol-argentin karmester-zeneszerző váratlan színekben és ritmikai izgalmakban tobzódó, dupla korpuszú trombitára írt versenyműve.
A Savaria Szimfonikus Zenekar Spanyol fantázia című hangversenyén megkaptuk a klasszikusan latin dallamvilágú zenekari szvitet (Manuel de Falla: A háromszögletű kalap), amiben az ajánló szerint "áttetsző hangszerelésben a zenekar egy hatalmas gitárként szólalt meg". Az est záródarabjaként ebben volt talán a leginkább tetten érhető az a zeneiség, amivel azonosítható volt mindaz, ami spanyol.
A fantázia azonban zenei értelemben is határtalan, ezt a repertoárba illesztett két átirat is erősítette: nyitányként Igor Sztravinszkij: Monumentum pro Gesualdo di Venosa, K094 című, Gesualdo di Venosa madrigáljainak átköltéseiből született művet hallhattuk, amit Sztravinszkij az itáliai mester születésének 400. évfordulója alkalmából komponált (újra).
A szünet utáni első darab is átirat volt, mégpedig Johann Sebastian Bach Musikalisches Opfer c. művéből a Ricercar a 6 című fúgának Anton Webern-féle átdolgozása. A mű létrejötte annak köszönhető, hogy Bach és II. Frigyes 1747. május 7-én találkoztak a királyi rezidencián. A találkozás eredményeképpen az uralkodó mutatott egy akkor újdonságszámba menő hangszert, egy pianofortét, és mivel Bach nagy improvizátor hírében állt, a király adott neki egy témát, amire neki egy fúgát kellett improvizálnia. Bach a találkozás után két hónappal állt elő művével, aminek az ajánlása „Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta" (a király parancsára a téma és egyebek kánon formában kidolgozva). Ha az ajánlás kezdőbetűit összeolvassuk, a ricercar szót kapjuk, ami a korai fúgák neve volt. A mű A fúga művészete mellett Bach életműve csúcsának tekinthető.
Tudatosan hagytuk méltatásunk végére az első rész záródarabját, az est zeneszerző-karmesterének, a spanyol-argentin Fabián Panisellónak kétkorpuszú trombitára írt versenyművét. A Pálfalvi Tamás trombitaművész által megszólaltatott hangszer kottájának elhelyezése már önmagában is felért egy "improvizációval", hát még annak kötött tartalmú előadása! Ahogy tréfásan megjegyeztük a mű elhangzása utáni szünetben, szinte a free jazz-nél is szabadabb, "kotta free" darab delikát hangjai keresték megfelelő helyüket fülünkben. Nyitottan állunk minden egyes kortárs zenemű befogadása elé, s ebben a darabban is megannyi hangélményt kaptunk. Nem harmóniát, nem dallamot kerestünk, sokkal inkább az egyébként nagyon érzékletesen szétváló hangszerek megszólalásait, főként a kéttölcséres, szordínóval tompított trombitáét. Azokban a zenei rétegekben kalandoztunk, amikben egymásra épülnek a néha szinte effektszerűen előtörő hangok, érzelmi és dinamikai váltásokat előidézve. A technikai kihívásokban, virtuozitásban gazdag mű kiemelte a trombita hangszínében rejlő sokszínűséget, s teremtett különleges zenei atmoszférát.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1911 szavazat
Új hozzászólás