Több mint félszáz egykori diákja búcsúztatta Pernecker Csilla énektanárnőt a Tinódi Gimnáziumban

Képgaléria megtekintése2025.09.23. - 23:00 | Szilágyi-Varga Diána DiU - Fotók: Porpáczy Szilvia

"Gyakorló pedagógusként azt gondolom, így szép nyugdíjba menni. Tudja az ember, hogy amit átadott a 40 év alatt tudást, elfogadást, szeretetet, az árad tovább generációról generációra" - Szilágyi-Varga Diána DiU gondolatai Pernecker Csilla énektanárnő búcsúkoncertjéről.

Elmesélem Pernecker Csilla tanárnő egyszeri és megismételhetetlen koncertjének nem mindennapi történetét:

Másfél éve, amikor bizonyossá vált, hogy szeretett gimnáziumi énektanárnőm tényleg nyugdíjba megy, írtam az akkori lelkes énekkarosainak, hogy lepjük meg Csilla nénit: az utolsó tanévzáróján énekeljünk 2-3 dalt! Persze, hogy benne voltak, el is kezdtük szervezni a kis csapatot, létrehoztunk egy csoportot, ahova gyűjtöttük a régi kórustagokat, tanítványokat. Aztán pár hónapra rá - kb. egy évvel ezelőtt - Csilla néni egyszer csak azzal az ötlettel keresett meg engem, hogy mi lenne, ha a régi tanítványait megkeresve szerveznénk egy utolsó, közös koncertet!? Lányos zavaromban annyit tudtam mondani, hogy benne vagyok! Persze a csoportba már írtam is aznap a bejegyzést, hogy o-ó, változik a koncepció!

Pernecker Csilla szeretett tanárnőnk, valamint a találkozó előtt fél évvel érettségizett volt kórustagok, Hujber Fanni és Palatinus Anna társaságában ültünk egy kis cukrászdában Sárváron a gyönyörű fehér zongora melletti asztalnál, és ,,röpködtek" régi kórusművek címei, kedvenc népdalok, kihagyhatatlan műsorszámok. Csilla gyöngyírásával két A4-es oldalon nevek voltak a Gárdonyi Géza Általános Iskola és Tinódi Gimnázium régi kóristáival, évfolyamonként! Kis csapatunk kitűzte a következő célt: akit tudunk, behívunk a csoportba, aminek közben Csilla is tagja lett és megosztjuk velük a közös szeptemberi koncert ötletét, a dalokat, a próbák időpontját... Úgy tippeltük, 20-25-en biztosan leszünk.

Aztán a csoport létszáma egyre nőtt, a műsorterv is körvonalazódni látszott, megkezdődtek a próbák.

A koncerthelyszínt illetően volt egy kis bizonytalanság. Lesz-e annyi néző, hogy indokolt a gimnáziumi tornacsarnok, vagy maradjunk a díszteremben? Aztán kellett a matek: 50-55 fő kórustag, 8 zenész: 120 főnél biztosan többen leszünk, ha mindenkihez ketten jönnek, és így már nem lesz kényelmes a díszterem. Vagy mégis?

Csilla pontos névsorvezetésének köszönhetően tudom, hogy a tanév végétől a szeptember 20-i szombati főpróbáig 60 volt diák jött el legalább egyszer énekelni. Szombaton 53-an álltunk a dobogón. A tornacsarnok megtelt vendégekkel.

A zongorás műsorszámokban Schimmer Roberta, a Tinódi dallamokban és a megzenésített Radnóti versben a Regös Együttes működött közre.

Daltanulásra is jutott idő: a közönséggel együtt énekeltük az Akkor szép az erdő, mikor zöld... és az Elmegyek, elmegyek jó messzire... kezdetű népdalokat, melyeket a Regös Együttes kísért.

A kórustagok közül Grodvaltné Martos Veronika altfurulyán, Gaál Karolina fuvolán, Pfeiffer Milán trombitán és gitáron, valamint Marton Márton gitáron játszott.

Imre Ramóna Manuéla konferált az este folyamán, aki saját élményeivel egészítette ki a Csilla által gondosan megírt szöveget.

Hadd idézzem az egyik nézőt: "a szeretet és a meghatottság energiája áradt a kórusból mindenki felé".

Én - aki Csillától ,,megörököltem" a gimis énekórákat, gyakorló pedagógus vagyok több mint 20 éve - azt gondolom, hogy így szép nyugdíjba menni. Hogy tudja az ember, hogy amit átadott a 40 év alatt, tudást, elfogadást, szeretetet, árad tovább generációról generációra. Hálásan köszönjük!