Az én emberem 65 éves, otthonosan lépdel a csillagok közt, mégsem rest azért kéményt építeni, hogy füstjelekkel újabb dalt írhasson az égre.

Lévay Szilveszter igazi, nagy formátumú zeneszerzőnek született. Szabadkán látta meg a napvilágot, ahonnan már egészen fiatalon elkerült. Nem is állt meg valahol félúton, hogy középszerű billenytűvakarászó váljék belőle, jószerencséje Hollywoodig repítette. Világsztárokkal dolgozott, futószalagon gyártotta a sikerdalokat, rangos díjakat zsebelt be. Ahogy a zene határok nélküli, Lévay Szilveszter is otthonának tekinti a világ több országát. Szerencsére Magyarország számára is akad egy darabka hely a szívében. 1996 óta neve elválaszthatatlan a magyar zenés színpadokétól, ekkor volt az Elisabeth című musical hazai premierje. Lévay és szerzőtársa, Michael Kunze megtörték a musical angolszász egyeduralmát. Darabjaikkal a világ számos színpadán ejtik rabul a publikumot.

Magyarországon igazi fénykorát éli a musical műfaja, a zenés színpadok sztárjait a tenyerén hordozza a közönség. Ha meg kellene neveznem három előadást, amely évek óta teltházat vonz, ebből kettő a sikeres szerzőpároshoz köthető. Az Elisabeth a szívünknek kedves, a történelem sodrásával konfrontálódó, de az érzései vonatkozásában rejtőző, menekülő királyné történetét meséli el. De nem a cukormázas nosztalgiájú Sissi-kultusz egy újabb darabját kapjuk, hanem Erzsébet titkának legmélyébe nyerhetünk betekintést. A szomorú sorsú királyné véges emberi korlátaival harcol a végtelen szabadságvágyáért. A másik musicaladuász a Mozart!. Mind zeneileg, mind a történet árnyaltsága szempontjából túlszárnyalja az Elisabethet. A zeneszerző géniusz élettörténetét dolgozza fel, aki soha nem találja meg a lelki békét, aki élete végéig harcban áll a külvilággal, amit annyira nem is bán, hisz a zseni nem akar beilleszkedni a világ unalmas sémáiba. A Mozart! ízig-vérig musical, áradó, nagy formátumú dalokkal. Lévay-Kunze újabb nagyszabású vállalkozása a Rebecca, amely a Manderley-ház asszonya történetének zenés színpadra álmodott változata. Márciusi premierje óta rajong érte a közönség.

Miközben szerte a nagyvilágban állótapssal jutalmazzák a darabjait, Lévay Szilveszter gondolatban szülővárosa kisvendéglőjében gulyáslevest rendel, no meg ecetes almapaprikát, és úgy véli, a szabadkai fagylalt világhírű. Ez az ember, akinek ha kedve tartaná, más dolga sem lenne, mint pöffeszkedni a dicsfényben és a sikerben, nem volt rest kezdeményezni, hogy az adományozók sorához csatlakozva megkeresse az idei augusztus 20-ai ünnepséget az árvízkárosultak megsegítésének jegyében szervező magyar kormányt, hogy egy eddig még sehol fel nem használt szerzeményét felajánlja. A dal címe Az összefogás dala lett, a Szomor György által írt szöveg kissé közhelyesre sikeredett, de a produkció egészét tekintve nincs okunk panaszra. A világhírű szerző dalát az Operettszínház tehetséges sztárjai és könnyűzenei életünk krémje adják elő.
A dal népszerűsítéséhez a Magyar Televízió médiapartnerként csatlakozott. Az összefogás dalának kulcsszerepet szánnak az idei augusztus 20-ai ünnepen. Azt hogy miképp, még nem árulta el a Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság.

„Lesz még a kőből újra ház
Az égre új kémény füstje száll „ - így bíztat a dal.

Meggyőződésem, hogy a Lévay Szilveszterhez hasonló emberek nem véletlenül kapnak ilyen nagyívű életpályát a Teremtőtől. Nemcsak alkotóművészként szolgál, hanem emberként is. Füstjelekkel dalt rajzol az égre, hogy földönfutóvá lett emberek még hinni tudják:

„Nincs másik föld, nincs másik lét
Egy vén tölgy, mit megtépett a szél
De még vagy
Sorsot és lelket nem cserélsz"

Uram! Amíg Önhöz hasonló emberek léteznek, addig van miért...