Kapu Tibor űrhajós a Nemzetközi űrállomás, az ISS fedélzetén ragadott gitárt és játszotta el az egyik legnépszerűbb Bagossy dalt, melynek szövege egészen új értelmet nyert a világűrben. „Januárban kezdtük a munkát, fél évvel a repülésem előtt. Akkor még csak annyit tudtam, hogy ha a fene fent eszik is, én gitározni fogok a világűrben. A világűrben aztán jött a munka, a kialvatlanság, az élmények, a felfoghatatlanság, a szépség, a csodálkozás, és annak ellenére, hogy az űrgitár mellett ezerszer haladtam el, csak a küldetés utolsó napjaiban kerültem oda, hogy játszak is rajta. Sosem fogom elfelejteni, milyen érzés volt ezt a dallamot játszani, közben a Földet nézni és arra gondolni, hogy nemsokára visszajövök én is. Valami mély, őszinte, szelíd, olyan amikor az ember sóhajt egy nagyot és szíve kinyílik. Magyar hangokat játszottam a világűrben. Még visszagondolva is beleborzongok" - mesélte Kapu Tibor.

A zenekar már év elejétől több rejtett utalást is tett a közös munkára, előbb a márciusi MVM DOME-os koncertre jelent meg egy gitárral lebegő űrhajóst ábrázoló póló a csapat merch kínálatában, majd a szeptemberi Budapest Parkos koncert kreatívja egy arc nélküli űrhajós ábrázolására épült, a rajongók azonban semmit se vettek észre az árulkodó jelekből. A titokról a lepel aztán a Parkos koncerten hullt le, Tibi a ráadásban csatlakozott a gyergyószentmiklósi zenekarhoz, ráadásul egy trükkös felvezetés után a közönségnek csak az utolsó pillanatban esett le, hogy épp a legfrissebb magyar úrhajóssal kiegészülve játszik a zenekar a színpadon.

„Idén az űrutazásom mellett a Parkos koncertet vártam a legjobban, aznap pedig a 15 éves osztálytalálkozóm ellenére is e körül forgott minden gondolatom. Sokkal jobban izgultam, mint a rakétában. Imádtam kilépni a délutáni napfényes színpadra, belelátni abba, milyen elképesztő profi és mégis baráti munka zajlik ilyenkor a háttérben. A road-ok a világon a legkedvesebbek voltak velem és a gitárommal. Az izgalom csak szépen lassan hagyott alább és a keletkező űrt kezdte betölteni az izgatottság. A koncert előtt átadtam a bandának azt a kicsi kék Bagossy pengetőt, amit még a pólóval együtt vettem annak idején és kihozattam Houstonba, hogy aztán elvigyem zsebben a világűrbe. Amikor a srácok felmentek a színpadra, a backstage-ből néztem, ahogy a testvérek megölelik egymást utolsó mozzanatként, mielőtt a tömeg szeme elé kerülnek. Csordultig telt érzelmekkel a teljes nap, aminek a végefelé már ugrálva vártam, hogy végre felvehessem a gitárt. A sötét színpadon bebotorkáltam a leeresztett LED-kör közepére és onnan néztem végig a mögöttem felsejlő videós összeállítást a küldetésemről. Rettenetesen büszke voltam. Az addigra már elkeveredett, minden gondolatomat felülíró izgalom-izgatottság úgy szűnt meg egycsapásra, mint amikor a rakétánkban emelkedéskor a leggyorsabb, legrázósabb, leghangosabb szakasz után hirtelen beáll a súlytalanság és a világűr csendje. Letisztulva, megérkezve álltam a színpadon.

Libabőrösen gondolok vissza a közönség reakciójára, azokra a pillanatokra. Feljöttek mellém Norbiék, elkezdtek zenélni, én pedig belefeledkeztem az érzésekbe. Felszabadult összenevetés Zsombival és Atával, elégedett mosoly Szilárddal, baráti kacsintás Lacival, ölelés Norbival. Az a pár perc olyan gyorsan ment el, olyan természetesen, olyan könnyedséggel, hogy már akkor elkezdtem sajnálni, hogy nem egy teljes koncertnyi anyagot játszottam el az űrben" -tette hozzá Tibi.

A közönség hihetetlen ovációval fogadta a közös produkciót. „Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Visszajövök történelmet írt és az első magyar nyelvű szerzeményként debütált a világűrben. Hihetetlen belegondolni, hogy ez a dal milyen utat járt be, ahogy Gyergyóból indulva, a világűr érintésével megérkezett a Budapest Parkba. Vannak dolgok, amit minden zenész elképzel, amikor először hangszert vesz a kezébe, de vannak olyanok is, amiket lehetetlen mérföldkőként előre megjósolni. Nos, ami velünk történt, az abszolút ez utóbbi kategóriába tartozik" - mondja Bagossy Norbert, a zenekar frontembere.