Szerelmi történetek, időtlen emberi érzések - A Capella Savaria Purcell-estje a Bartók Teremben

Képgaléria megtekintése2026.02.17. - 01:00 | Büki László 'Harlequin'

A február 13-i koncerten Henry Purcell két operája, a Dido és Aeneas, valamint a Tündérkirálynő részletei hangzottak fel. Szerelmi történetek, időtlen emberi érzések - Vergilius hősei és Shakespeare varázslatos világa Purcell zenéjén keresztül kelt életre a Bartók Teremben. A Purcell Kórussal és Vashegyi György vezényletével olyan zenei élménnyel ajándékozta meg közönségét a Capella Savaria, ami egyszerre volt autentikus, korhű és gondolatébresztő.

Henry Purcell A tündérkirálynő című, 1692-ben, Londonban írott és bemutatott színpadi kísérőzenéje Shakespeare Szentivánéji álom című színpadi művének a zeneszerző korabeli adaptációjához készült. A kortársak később a szemiopera („félig opera") kifejezést alkalmazták erre a jellegzetesen angol, elsősorban Purcellhez kötődő színpadi műfajra, melyben egy prózai színdarab olyan mennyiségű kísérőzenével keveredik, hogy a zene és próza egyfajta egyensúlyba, egyenrangú viszonyba kerül egymással. Noha nincs rá bizonyíték, hogy valaha megzenésítette volna Shakespeare egyetlen eredeti sorát is, Anglia legnagyobb költő- és zenészgéniusza mégis ekkor, A tündérkirálynő lapjain kerül legközelebb egymáshoz.

A zeneszerző e mű születése után három évvel, 1695. november 21-én, Szent Cecília napjának előestéjén hunyt el. Halálakor szinte minden jelentős kortársa Anglia legnagyobb zeneszerzőjeként („Orpheus Britannicus") búcsúztatta.
/Vashegyi György - mupa.hu/.

Henry Purcell korszakos remekműve, a Dido és Aeneas a trójai háborúhoz kapcsolódik, ami azonban a történelmi háttérnél még sokkal fontosabb ebben az alig egyórás gyöngyszemben, az a szerelem. Karthágó királynője és a trójai hős között szövődő és tragikus véget érő szerelmi románc Vergilius segítségével lett az egyetemes kultúrhistória egyik alaptörténete, de a harmincéves Henry Purcell volt az, aki zenéjével a csillagok közé röpítette hőseit, ahol immár három és fél évszázada ragyognak soha el nem halványuló fénnyel. /Barta Dóra - opera.hu/

Henry Purcell saját korának csodagyereke volt, ám halhatatlan remekművét csak az utókor értékeli igazán. A Dido és Aeneas nemcsak gyönyörű szerelmi tragédia, de talán korának politikájáról is elárul valamit.

Ki gondolta volna, hogy azt az operát, amelyet ma az angol zeneművészet egyik fundamentumának tartanak, saját kora alig tartotta számon? Még abban sem lehetünk biztosak, hogy Henry Purcell, akinek mindössze harminchat év adatott, többször is hallhatta saját operáját. Csak annyit tudunk, hogy az egyetlen előadásra, amelyről feljegyzés született, 1689-ben került sor a chelsea-i Josias Priest's School nőiskola fiatal úrihölgyeinek jóvoltából. Ma már tudjuk, hogy a Dido és Aeneas jóval megelőzte a saját korát, amely opera helyett a dalokkal tűzdelt színjátékot - az úgynevezett „szemioperát" - részesítette előnyben. Ilyen volt Purcell többi darabja, a Tündérkirálynő vagy az Arthur király is. A Dido és Aeneas más szempontból is pionír darab: áttetsző hangszerelése kristálytiszta, mindössze a vonósokra és a csembalóra támaszkodik. Az opera librettója pedig - a kor szóvirágokban és túlburjánzó metaforákban gazdag szövegkönyveivel ellentétben - közelebb áll a köznyelvi beszédhez. Ez az egyszerű szépség máig elvarázsolja az értő hallgatót. /Csabai Máté - mupa.hu/

Purcell: A tündérkirálynő, Z. 629, 1692 (keresztmetszet)

Ella Smith - szoprán
Dömötör Emőke - szoprán
Pintér Ágnes - szoprán
Szutrély Katalin - szoprán
Borka Ákos - basszus
Najbauer Lóránt - basszus

Purcell: Dido és Aeneas, Z. 626, 1689

Szutrély Katalin - szoprán (Dido)
Ella Smith - szoprán (Belinda)
Dömötör Emőke - szoprán (2. udvarhölgy/ 1. boszorkány)
Pintér Ágnes - szoprán (2. boszorkány)
Najbauer Lóránt - bariton (Aeneas)
Bárány Péter- kontratenor (Varázslónő, Szellem)
Komáromi Márton - tenor (Matróz)

Purcell Kórus (Művészeti vezető: Vashegyi György)
Capella Savaria (Művészeti vezető: Kalló Zsolt)

Vezényelt: Vashegyi György