Kellemes hangulatú langyos nyáreste, langallóillat, szalmakalapos csapos, és hűvös roséfröccs fogadott bennünket az őriszentpéteri Teleház udvarán, amolyan vihar előtti csend..

A Hétrétfesztiválon a Budapest Bár produkciójával kívántunk betekintést nyerni a századelő méltán elhíresült filmdalaiba, slágereibe, bárzenéibe, időnként füstös kávéházi, másutt táncdalfesztiválos érzettel karöltve. A zenekart négy kiváló, Zeneakadémiát végzett művész alkotja: Farkas Róbert (hegedű), Farkas Mihály (cimbalom), Ökrös Károly (harmonika és zongora), és Farkas Richárd (bőgő) négyese alapozza meg azt a kávéházi cigányzenei hagyományt, amire ráépülnek napjaink zenei világának meghatározó előadói.

Sülyi urat (a fesztivál atyját) aztán hamar felváltotta Stux úr, Keleti András előadásában, akit pedig Rutkai Bori követett Ez történt Lellén kezdetű nótával. Bori egyébként „civilben" is nagyon kedves, a kiállítóteremben pedig csak őt találtuk a koncert után. Miután az osztrák atyafiak közölték, hogy bizony nekik nagyon tetszik a művésznő hangja, a nyelvi akadályokat áthidalva simán bevállalt egy kis fotózkodást. Na de ne siessünk ennyire előre, hiszen hallhattuk még Lovasi Bandit az Én minden nőnek tetszem kezdetű dallal (és tényleg, annyira nem jár messze a valóságtól).

Ha már csinos pasi, akkor ott van ám a Pesti nő is, aki olyan ördögi, amennyire angyali, és a főzés sem áll távol tőle. Ideális azt hiszem manapság is, talán nem változott olyan sokat a világ azóta.

Bandink következett újra a Ne sírj kislánnyal, hiába azonban a jótanács, a hölgyközönség szemében örömkönnyeket véltünk felfedezni, és az idő is pityergőre fogta. Kedvencünk maradt a mindenes, hiszen Kiss Tibi nyaralása miatt ezúttal ő énekelhette rekedtes hangon a duettet Németh Jucival. Majd pedig Behumi Dórinak játszhatta el a szerelmes férfit a Május éjszakán című dalban. Ezúttal sem maradt el a megemlékezés Cseh Tamásról - stílusosan a Budapesttel. (Takács Lilla)

Az idei harmadik Teleházas látogatásunkat sem bántuk meg, sőt. Ennek több oka is lehet, illetve van. Egyrészt maga a tájra való indulás is felfokozott élményt jelent a magunkfajta városlakónak: mind a természeti szépség, mind a zamatos levegő, mind pedig a vidéki hangulat elegyedése a városi attitűddel egyedi élményt ígér. Másrészt tudhatjuk előre, hogy minőségi produkcióba haraphatunk nagyot.

Kis késéssel érkeztünk, és nem is akartunk hinni a szemünknek annyian voltak, ezért a hátsó traktusban jutott nekünk is csak hely. Minimum 4-500 főre taksáltuk a közönséget, ami azért is meglepő, mert a megyeszékhelyi koncerten sem voltak többen ennél, és mindamellett, hogy a Sportházban is frenetikus élőzést mutattak, a szabadtéri fíling minimum duplaszorzóval bírt nálunk. A hatást csak növelte a néha rendesen belehúzó égi áldás, de a teljes terjedelmében fedett színpad-nézőtérre nem esett be a víz, ellenben adott egy olyan pluszt, ami pontosan illet a repertoárhoz. Ezek a kuplék és sanzonok ugyanis magukban hordozzák eleve azt a sajátosan incselkedős, ámde kissé savanykásan-borongós igazi magyar életérzést, amit a zuhé még jobban alátámasztott. Állunk vagy ülünk, hallgatjuk a zseniális zenészeket és jó értelemben vett popsztárjainkat, és érezzük azt, hogy igen, mi ide tartozunk.

Ráadásul, mint társaságunk hölgytagja is megjegyezte - és ebben is teljesen egyet értünk -, ez a zenekar talán az egyetlen olyan, amely mindannak ellenére, hogy tövig slágeres, kicsit sem riasztóan az, egyszóval nem ciki a popularitásuk. Kiemeljük még, hogy láthatóan nagyon jól érezték maguk a színpadon, nekünk ezestén Juci tetszett a legjobban, és az előtte héten a Szigeten a Kispállal búcsúzó Lovasi pedig teljesen meg volt menve. Sziporkáztak mindahányan, és ez óhatatlanul ránk is kivetült. A koncert után a Mediawave vezér Hartyándi Jenővel és kollégájával mulattunk egy jó órácskát, és a verbál-bartell általában is magas szintjét az előtte hallottak is megdobták rendesen. Sörpadon üldögélve, késő este a fejünk felett kopogó esőben, kedvenc Thievery Corporation albumunk dalait hallgatva, nagyon kellemes és szellemes társaságban, a Sziget után három nappal, egészen megismételhetetlen élménynek bizonyult ezután a koncert után.

Mindenki sajnálhatja aki nem volt ott, mint ahogy mi magunk is sajnáltuk, hogy nem találtuk meg a helyes letérőt hazafele, bár tartjuk amit a fáma mond: mindig, minden úgy van, ahogy lennie kell, továbbá az épp ott pár hónapja elénekelt örökérvényű sort is, miszerint nekünk minden egyformán POPZENE! (Vidaotone)

Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved - újabb varázslat a Játékszínben

A varázsló maga Tolcsvay László volt barátai körében, aki idén ünnepelte 60. születésnapját. Életműve magáért beszél, száznál is több lemez borítóján fedezhetjük fel nevét, az első villamos című dala pedig kétségkívül az egyik legnagyobb magyar sláger, szimfonikus műveit és balettelőadásait világszerte játsszák a színházak. Az Ő fényében töltöttük augusztus 20-át Hétrétországban.

Meleg nyáreste, csillagos égbolt és hála az égieknek, sok-sok lelkes hallgató volt jelen Hétrétország utolsó előtti esti programján, Tolcsvay László és barátainak koncertjén. Stílszerűen épp a Jöjj kedvesem kezdetű nóta csendült fel megérkeztünkkor. Engedtünk hát a kedves invitálásnak, és helyet foglaltunk az utolsó sorban egy kedvesen bólogató, unokákkal körbeölelt nagypapa mellett, aki még mosolyogva azt is hozzátette, hogy „be kell vezetni az ifjúságot". És valóban úgy éreztük, hogy ez nem csupán egy helyszín és egy koncert, valami más is történik itt: életek, korok, lelkek találkoznak egymással. Részesei egymás történetének és valamiféle elszakíthatatlan fonál köti őket egymáshoz. Ez, és ehhez hasonló kisebb-nagyobb csodák segíthetnek túlélni a mindennapok kedvvesztett szürke hangulatát, na meg persze a csemeték csillogó tekintete, akik lelkesen énekelték a papával Az első villamos melódiáját. Nem ők voltak viszont az egyetlenek, így Tolcsvay meg is jegyezte: „Az Őrség első vegyes kara olyan jól énekel, hogy kénytelenek vagyunk tovább kísérni." A nótázás folytatódott a Levél a távolból című örökbecsű Fonográf dallal és a Csak egy kék színű virággal, melynek sorai gyors megoldást kínálnak időhiányos pácienseknek.

Búcsúzásként megköszönték, hogy itt lehettek és éljen az Őrség felkiáltással köszöntek el. Tolcsvay mester alakját mi sem feledjük el egyhamar. (Takács Lilla)