Különleges nyáresti találkozón vehettek részt mindazok, akik ellátogattak a Látótér c. beszélgetéssorozat legutóbbi - egyben idén utolsó - rendezvényére. A házigazdák - Nagy Csaba és a szervezők - ezúttal dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténészt hívták meg, aki "Gondoltam fenét!" címmel tartott szellemes, gondolatébresztő előadást a nyelvről, az irodalomról és a versek titkairól. 

"Gondoltam fenét!" - így hangzott Arany János reakciója, mikor kritikusa gondosan elemezte, mit is gondolhatott egyik művének megírásakor. Dr. Fűzfa Balázs nem véletlenül választotta előadásának mottójául Arany János mondatát, hiszen a művészet, legyen akár irodalom, zene vagy képzőművészet, elválaszthatatlan a befogadóktól, vagyis tőlünk. Vajon szükséges-e tisztában lennünk a szerző szándékával ahhoz, hogy élvezni tudjuk alkotását? Mire gondol a költő, amikor remekművét megírja? Valóban hihetetlen mélységig szánt az emberi lélekben, vagy csak az utókor fedez fel rejtett szimbólumokat a sorok mögött? Nos, bármilyen okból szárnyaljon is a múzsa, a befogadókat megilleti a jog, hogy saját maguk ízlése szerint értelmezzék az alkotást. Fűzfa Balázs válasza erre egyértelműen igen, nemcsak jogunk van hozzá, hanem éppen ez az irodalom lényege. "Minden versnek annyi olvasata van, ahány olvasója" - hangsúlyozta az előadó.

Az előadás elején szó esett a mesterséges intelligenciáról is. Fűzfa Balázs szerint ma még fel sem tudjuk mérni, milyen változásokat hoz életünkbe az AI, amely valójában nem más, mint egy rendkívül fejlett nyelvi modell. Saját tapasztalatát is megosztotta a hallgatósággal: egy könyvbemutatóról néhány kulcsszó alapján olyan riportot írt a mesterséges intelligencia, amelyen szinte semmit sem kellett javítani. Egy másik alkalommal pedig egy tanulmányának címét bízta a programra, ami néhány másodperc alatt több jobb javaslatot adott, mint amennyit ő maga ki tudott volna találni.

Íme, egy AI-szignó Bonyhádi Károly Signo című könyvének bemutatójáról

2026.06.20. - 00:10 | Rozán Eszter

Követve a korszellemet és a technikát, Bonyhádi Károly könyvbemutatója kapcsán kísérletbe kezdtünk: Fűzfa Balázs irodalomtörténésszel egyetértésben kipróbáltuk, vajon mennyire képes a mesterséges intelligencia beszámolni egy olyan eseményről, melyről csupán néhány szóban kapott utasítást.

Az előadás központi kérdése volt, hogy mi az irodalom értelme. Ennek illusztrálására felidézte az általa Jordán Tamással közösen elindított Nagy Versmondások történetét. A kezdeményezés során országszerte több ezer diák mondott együtt verseket. Az egyik legemlékezetesebb alkalom Szombathelyen volt, amikor több mint 1300 kilencedikes hallgatta Pilinszky János Apokrif című versét, magának a költőnek a hangján. "Azt mondták nekünk, lehetetlen lesz lekötni ennyi tizenöt éves fiatalt. Aztán tizenkét percen át meg sem mozdultak" - emlékezett vissza. Szerinte az irodalom azért fontos, mert segít megérteni önmagunkat, és választ keresni életünk alapvető kérdéseire.

Az est egyik legnagyobb derültséget kiváltó gondolata a közösségi média „irodalmi eredetéről" szólt. Fűzfa Balázs rendszeresen megkérdezi diákjaitól, ki találta fel a Facebookot. A válasz természetesen mindig Mark Zuckerberg. Az irodalomtörténész azonban játékos érveléssel bizonyította, hogy valójában két magyar alkotó jóval korábban megfogalmazta a közösségi hálók lényegét. Az egyik József Attila volt, aki már 19 évesen leírta: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat." Ez a gondolat tökéletesen kifejezi azt, ahogyan a közösségi médiában mások visszajelzései alapján építjük fel önmagunk képét.

A másik „Facebook-előd" Karinthy Frigyes, aki Láncszemek című novellájában a később világhírűvé vált „hat lépés távolság" elmélet alapgondolatát fogalmazta meg. Karinthy szerint a világ bármely két embere néhány kapcsolaton keresztül összeköthető - akárcsak napjaink közösségi hálózataiban.

Persze mindez csak szellemes párhuzam, de jól mutatja, hogy a nagy írók és költők gyakran évtizedekkel korábban megérzik a jövő változásait.

Az előadás során Petőfi, József Attila, Radnóti Miklós, Berzsenyi Dániel és Weöres Sándor művei is előkerültek. Fűzfa Balázs számos példával mutatta be, hogy egy vers szavai gyakran egészen másról szólnak, mint amit első olvasásra gondolnánk. A „Tüzesen süt le a nyári nap sugára" sor például nem csupán időjárási leírás, hanem a szerelem metaforája is lehet. Az előadó szerint a versek különlegessége éppen abban rejlik, hogy soha nincs egyetlen végleges értelmezésük. "A vers mindig több, mint amit mond" - fogalmazott.

Minden dolog, ami körbevesz minket, jelentéssel bír. Tudtuk-e például, hogy Petőfi Sándor verse, a Szeptember végén valójában vámpírtörténet Fűzfa tanár úr szerint?

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt"

Gyakran előfordul, hogy a szó, mondat belsejében is új jelentés keletkezik. Például Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című versében a kezdősor: "Hervad már ligetünk, s díszei hullanak" látszólag egy természeti kép, de ha jobban a sorok mögé nézünk, tudjuk, hogy magáról a költőről szól. Weöres Sándor: Táncdal című versében jelentéssel nem bíró szavak alakzatait láthatjuk, melyeket a költő törvényszerűen állított össze.

panyigai panyigai panyigai
ü panyigai ü
panyigai panyigai panyigai
ü panyigai ü

kudora panyigai panyigai
kudora ü
panyigai kudora kudora
panyigai ü

kotta kudora panyigai
kudora kotta ü
kotta panyigai kudora
panyigai kotta ü

ház panyigai kudora
ü kudora kotta ház
kudora ház panyigai
ü panyigai ház kotta

Az est első részében Nagy Csaba a képek és szövegek kapcsolatáról beszélt. A falvédők világától indulva mutatta be, miként jelenik meg a nyelv a kortárs képzőművészetben. Szó esett többek között Szabó Eszter Ágnes munkáiról, valamint olyan alkotókról, akik humorral, iróniával és hétköznapi szövegek újraértelmezésével hoznak létre művészi jelentéseket.

A beszélgetés jól kapcsolódott Fűzfa Balázs gondolataihoz: akár képről, akár versről van szó, a jelentést végső soron mindig a befogadó teremti meg.

A beszélgetéssorozat hagyománya, hogy a magvas gondolatokhoz gasztronómiai élmények is társulnak. A borokról ezúttal Tóth Marcell, a Néber-Tóth Pince borásza gondoskodott: a vendégek először egy friss, gyümölcsös sauvignon blanc-t, később pedig egy kékfrankos rozét kóstolhattak, valamint a gasztroszünet után még két tételt. 

Az est gasztronómiai részét Nika Róbert gasztrobarát és felesége álmodta meg. A menü az évszakok köré épült. A téli hangulatot egy lazactatár idézte meg, amelyet a házigazdák tréfásan a havas tájhoz kapcsoltak. Tavasszal érkezett az örmény eredetű basturma, amelyhez fermentált retek és fermentált uborka társult. A nyarat egy mozzarellával gazdagított bruschetta képviselte, míg az ősz ízeit leveles tésztába burkolt vaddisznóvagdalt-pástétom hozta el a vendégeknek. A házi készítésű pogácsák után desszertként epres piskótatekercs érkezett crème fraîche kíséretében.

A menüsor nem csupán fogások sorozata volt, hanem - az est szellemiségéhez illően - egyfajta történetmesélés is az évszakokról, az emlékekről és az ízekhez kapcsolódó kulturális élményekről. 

A szervezők már az este során jelezték: a nagy érdeklődésre való tekintettel a beszélgetéssorozat jövőre is folytatódhat. Ha így lesz, a résztvevők ismét megtapasztalhatják azt, amiről dr. Fűzfa Balázs egész előadása szólt, miszerint a nyelv, a költészet és a történetek nem a könyvek lapjain élnek igazán, hanem az emberek közötti találkozásokban.