Teljesen megtelt a Szombathelyi Zsidó Hitközség udvara a kellemesen meleg augusztus végi estén, sokan voltak kíváncsiak a Hajnali láz rendezőjére, illetve ugyanezzel a címmel Gárdos Péter könyvben is megörökítette szülei szerelmi történetét, amely alapján a film készült. Akadtak olyanok a nézők soraiban, akik csak a könyvet olvasták, és izgatottan várták a filmes változatot, mások már látták ugyan a filmet, de úgy gondolták, érdemes még egyszer megnézni. Jómagam a könyvet is olvastam és a filmet is megnéztem már, nem is egyszer, mégis várakozással telve készülődtem az eseményre. Nem kellett csalódnom, Gárdos Péter nagy tudása, empátiája, kedves és közvetlen természete mindannyiunkat lenyűgözött. A lassan lenyugvó nap fényében beszélgetett Murai András filmtörténésszel, háttérben a zsinagóga égbe nyúló épületével.

Gárdos Péter a Hajnali láz című regényében és a filmjében is a szülei megismerkedésének és szerelmiük kibontakozásának történetét meséli el. Gárdos Péter apja, Gárdos Miklós, és az anyja, Gárdos Ágnes Svédországban ismerték meg egymást. Mindketten holokauszt túlélők voltak, a háború befejezése után kerültek Svédországba rehabilitációra, miután a koncentrációs táborokat felszabadították. Gárdos Péter elmondta, három olyan ország volt a 2. világháború után, melyek a túlélőket befogadták: Svájc, Anglia és Svédország.

Gárdos Miklós a bergen-belseni haláltáborból érkezett a Vöröskereszt hajójával. Erősen leromlott állapota és súlyos tüdőbetegsége miatt az orvosok mindössze hat hónapot jósoltak neki. Miklós azonban nem adta fel, úgy érezte, tartogat még számára az élet új lehetőségeket, ezért aztán buzgó levelezésbe kezdett. 117 Svédországban tartózkodó, szintén holokauszt túlélő magyar lánynak írt, hogy felvegye velük a kapcsolatot, ugyanis elhatározta, hogy szerelmes lesz. Így került kapcsolatba Gárdos Péter leendő anyjával is, melynek eredménye hosszú hónapokon át tartó levelezés, szerelem, majd házasság lett.

A szülők sosem beszéltek a fiuknak erről a levelezésről, Gárdos Péter még a levelek létezéséről sem tudott egészen az apja haláláig. Az anyja akkor elővett két színes szalaggal átkötött levélköteget, és odaadta a fiának, hogy olvassa el. Péter elolvasta, így bontakozott ki előtte szülei bimbózó, majd szárba szökő szerelme. Hogy miért nem mondott soha semmit a holokauszt éveiről a rendező apja? Miért volt ez a hosszú hallgatás? Az egyik ok a szégyen. Gárdos Miklós a bergen-belseni táborban halottak elégetésében vett részt a Sonderkommandó tagjaiként. Feltételezhetően a szükség vitte rá, hogy elvállalja, az a plusz fejadag, aminek a túlélést köszönhette. Másrészt, sok sorstársához hasonlóan Gárdos Miklós megpróbálta elfelejteni zsidó származását, mivel úgy gondolta, akkor könnyebben be tud illeszkedni a társadalomba.

Gárdos Péter arról is mesélt, milyen nehézséget okozott számára megírnia a forgatókönyvet, hosszú éveken át küzdött vele, többször átírta, kitörölte, újraírta. Filmrendezőként természetesen elsősorban filmben gondolkodott, végül mégis először a könyv jellent meg 2010-ben, 2015-ben pedig bemutatták a filmet is. A film castingja sem ment könnyedén, Gárdos Péter nehezen találta meg azt a színészt, aki az anyja szerepére szánt. Azt kérte a meghallgatáson a résztvevőtől, hogy meséljenek el egy tragikus eseményt az életükből. Piti Emőke úgy volt képes előadni a maga történetét, hogy nemcsak Gárdos Pétert ríkatta meg, hanem a casting stábjának többi tagját is. Ugyanez volt a helyzet Schruff Milánnal is, akiben egy apjára emlékeztető mozdulat után a rendező hirtelen felismerte Gárdos Miklós karakterét. A filmben láthatjuk a nemrégen elhunyt Scherer Pétert is, Kronheim rabbiként.

Amikor Gárdos Péter megmutatta az elkészült kéziratot az édesanyjának, Ágnes feldühödött, mivel úgy vélte, a fia valótlanságokat állít, különösen a kikeresztelkedésre vonatkozó részeket nehezményezte. Erre Péter felolvasta az anyjának a levelek ide vonatkozó részeit. Kiderült, hogy Ágnes a tudatalattija mélyére száműzte az ezzel kapcsolatos emlékeit, valószínű, hogy itt is a szégyen játszott közre. A könyv publikálásához is csak úgy járult hozzá, ha Péter megváltoztatja a nevét, így lett Ágnes helyett Lili a könyvben is és a filmben is. Később a regény és a film sikerét látva az anya meggondolta magát, és azt mondta, most már nyugodtan beleteheted a Lilit.

Az, hogy maga a történet mennyire univerzális, bizonyítja, hogy a könyvet nemcsak európai nyelvekre fordították le, hanem többek között Tajvanon, Brazíliában, Kínában, Izraelben vagy Dél-Koreában is születtek fordítások.

Az orvosok jóslata nem vált valóra, Gárdos Miklós nemcsak a hat hónapot élte túl, hanem utána még jó sokáig élt, 78 évesen hunyt el, 1998-ben. Lili és az iránta érzett szerelem segítségével legyőzte a korai halált.