-Te is voltál diák, neked milyen gólyatábori, diáknapi élményeid vannak?

Az a helyzet, hogy nekem pont nincs ilyen bulizós élményem. Nyíregyházán jártam tanárképző főiskolára, és amikor odakerültem, akkor már részt vettem a gólyatáborok szervezésében. Tehát nem játszott, hogy részeg legyek, ellenben végig ideges voltam, mert a szervező általában ideges. Úgyhogy „görbefejű" történeteim a gólyatáborból nincsenek, ezeket megoldottam Miskolcon, kultúrált keretek között, a barátaimmal.

-Azért csak tudsz említeni olyan esetet a tanulmányaid időszakából, ami egy jó buli volt, vagy amire nagyon szívesen emlékszel vissza!?

Oké, egy szó szerint mellbevágóst elröppentek itt az éterben. Mi anno főiskolai heteket szerveztünk, ami tulajdonképpen egy héten keresztül humoristák fellépéséből, színházi előadások és koncertek sorozatából állt. Utóbbira meghívtam egy „híres zenekart", adtam nekik 5 liter bort (....), hogy jól érezzék magukat, amiből az énekes egymaga megitta a felét. Volt egy főiskolás társunk, akit mi nemes egyszerűséggel csak úgy hívtunk, hogy Pina Zsuzsa. Ő nagyon szeretett híres emberekkel, például zenészekkel közelebbi kontaktusba kerülni, és ezzel a „nagyon híres énekessel" elvonultak a 088-as német nyelvi tanterembe. Két óra múlva követtem őket, és sosem felejtem el a jelenetet, ami a teremben fogadott: a „nagy énekes" a tanári asztalon ült, Zsuzsa előtte állt, egy lajbi felsőrész volt rajta, és a két nagy melle közé a zenész homlokkal „be volt esve". Utána Zsuzsa elmondta nekem, hogy a két óra alatt nem történt semmi más, csak ennyi. Ő egyébként egy jólelkű, magyar szakos volt, és a történtek után csak annyit mondott, hogy „Péter, ezen a napon a rajongásomnak alanya volt, tárgya nem".

Vannak nagyon kerek történeteim, de ezenkívül a gólyatábor, diáknapok, vagy nevezzük bárminek, nekem azért fontos, mert én itt kerültem a szakmába. Egyszer egy gólyabálba meghívtam a Fábryt, és én mentem ki elé az állomásra. Elkezdtem neki mesélni az életemet, és mire megérkeztünk a főiskolához, addigra ő már nagyon röhögött. Néhány évvel ezután pedig már együtt dolgoztunk.

-Ennyi év távlatából mennyiben változott a főiskolás, illetve az egyetemista közönség?

Mivel én akkor még nem léptem fel, nehezen tudok erre válaszolni. Azonban azt elmondhatom a közönségről, hogy sajnos egyre jobban butul, és egyre inkább csak az egyszerűbb poénokat értik meg. És mivel mindenki szórakoztatni akar, nagyon kell gondolkozni, hogy mikor, mit mond el az ember. Természetesen teljesen más ez egy gólyabálon, és más egy orvosbálon. A 18 éves gólyáknak nem mesélek el 20 évvel ezelőtti történeteket, mert akkor ők még nem is éltek. De hogy egy poénon keresztül érzékeltessem ezt, a helyzet annyiban változott, hogy pl. régen azt mondtuk a vbk-ra, hogy vörösboros kóla, most meg azt mondta egy fiatalember rá, hogy vodka, bomba, kataflám (Cataflam). Tehát azért változik az élet...

-Mióta vagy humorista, mióta humorizálsz?

Két évvel ezelőtt történt először olyan, hogy egy többek által és általam írt anyagot mondtam el egy fellépésen, tehát nem egészen egy saját sztorit, hanem egy kitalált történetet adtam elő. Akkor mondtam, hogy na, most vagyok humorista. Előtte inkább egy élménymesélő, jópofa ember voltam.

-Élményeket és megélt történeteket mesélsz el. Van olyan témakör, ami tabunak számít, vagy amiből nem csinálsz viccet?

Azt szokták mondani, hogy a halál, de igazából ez sem teljesen igaz. Inkább a szenvedés, amivel nem szoktam viccelni.

-Üzennél valamit a gólyáknak?

Mindenki érezze jól magát, ez életetek leggondtalanabb időszaka, hiszen itt nem az van, mint a középiskolában, hogy hazamentél és este fater kikérdezte a leckét, hanem itt azért már lehet tombolni. Itt születnek majd a legnagyobb szerelmek, a legkeserűbb csalódások, de itt ér a legnagyobb boldogság is. Ez a 4 év (vagy valakinek 8-10) a nagybetűs élet előtt az az időszak, amit nagyon ki kell használni, mert utána már nem lesz ilyen.

-Ha tehetnéd, lennél újra gólya?

A kérdés inkább úgy lenne jó, hogy ha tehetném, lennék-e újra 20 éves. Én már 38 éves vagyok, szóval azt mondom, hogy igen, lennék újra 18 évvel fiatalabb. Nagyon sok olyan dolgot követtem el az életemben, amit talán újra nem tennék meg.

-Mit csinálnál másképp?

Például a stand up-ot sokkal hamarabb kezdeném. Annak idején rengeteget kellett lökni rajtam, de mai fejjel én ezt már elkezdtem volna a főiskola után 2 perccel. Sőt, lehet, hogy már a főiskolán belevágtam volna! Ami pedig magánjellegű dolog, az talán az, hogy hamarabb vállalnék gyereket.

(Az interjút a Berzsenyi Rádió szíves hozzájárulásával közöltük)

Aranyosi Péter gólyatábori fellépéséről itt írtunk:

Mindig péntek - a NyME-SEK gólyatábor második napja