Őszi fotóséta a Soproni-hegységben - fotóriport
Képgaléria megtekintése2010.11.18. - 00:10 | Makrai Tamás
A hagyományoktól eltérő módon őszi fotósétánkat nem Szombathelyen, hanem Sopron városában tettük meg, de nem is akárhogyan. Ruhát és cipőt nem kímélve bevetettük magunkat a soproni erdő mélyére, egy kis őszi fényvadászatra.
HIRDETÉS
|
| Őszi fotóséta a soproni erdőben - további képekért katt a fotóra |
Charles BAUDELAIRE:
ŐSZI ÉNEK
Sötétség és hideg vesz körül nemsokára;
tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled!
Hallom, kopogva hull már házunk udvarára
a fa, s visszhangosan dördűl a kövezet.
Visszajön az egész tél belém: vad robotban
gyúr düh és gyűlölet, undor és félelem,
és mint a lemenő nap a sarki pokolban,
vörösen ragyogó jégtönk lesz a szívem.
Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;
ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.
Lelkem torony, amely lassankint összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.
S úgy tetszik, míg ez a kopogás sír alattam,
hogy koporsót szegez itt valahol az ács...
Kié lesz? Hogy siet! - Tegnap nyár volt; ma ősz van.
A zaj titokzatos, mint egy elutazás.
Szeretem hosszú zöld szemeid ragyogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok,
s nem szomjazom szemed, szobád s a tűz varázsát,
csak a napot, amely a tengeren ragyog.
De azért légy anyám, szeress, hajolj szívemre,
még ha rossz vagyok is, hálátlan s hűtelen;
szeretőm vagy húgom, légy édes naplemente
vagy őszi glória tűnő életemen.
Rövid szerep! A sír már les az áldozatra!
Óh, vond öledbe, vond, s öleld homlokom át,
hadd élvezzem, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó szelíd és sárga sugarát!
Szabó Lőrinc fordítása
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Zárójelben el nem felejtve pár kisebb hibát összességében elmondható, hogy nagyon megkapó sorozatot készítettél tapinthatóan szép képekkel. Némelyikük aurája szinte magához emeli a nézőt. Számomra bármilyen alkotás vonatkozásában az adja a legtöbbet, ami lényegi-valódi-éteri egyben. Ezeket most megkaptam tőled. Láthatom a természet, az ősz szépségét naturális megjelenésében, emellett a képeket átragyogja az őszvarázs esszenciája. Gratulálok!
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.
Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.
Kedves Senki!
Milyen kisebb hibákra gondolsz? Nem kekeckedés, hanem okulás miatt kérdezném? (Nekem az 1. képen enyhén beégett fehér kövön kívül más nem zűnt fel.)