Az utóbbi években a német filmgyártás virágzásnak indult, és legtöbbször - a kritikát nem sajnálva - ítéletet hoz történelme sötét múltjáról. Ez a folyamat olyan filmeket eredményezett, mint „A bukás", a „Sophie Scholl", a „Kilencedik nap", vagy épp a „Napola". Jelen alkotásunkat a „Csajok a csúcson", és a „Napola - a Führer elit csapata" rendezője, Dennis Gansel neve mellé társíthatjuk. A rendező utóbbi filmje és jelen alkotása között a legnagyobb kapocs, hogy míg a „Führer elit csapatának" története a hét évtizeddel ezelőtti, addig „A Hullám" a jelenkori kamaszok érzékenységét, társadalmi beilleszkedését vizsgálja. Akárcsak egy másik német film, a „Kísérlet", ez is megtörtént eseményekből táplálkozik. A „Kísérlet" alapjául az 1971-es Stanford-i börtönkísérlet szolgált, ahol a kutatólaborban egy valódi börtönt modelleztek. A megfigyelő kamerák mögött a tudósok 20 férfin az agresszív viselkedést vizsgálták, akik azonosultak a börtönőr vagy épp a rab szerepkörrel.

A mozgalom neve: Hullám

A helyszín tehát Németország, az időpont pedig napjainkban. Adott egy átlagos gimnáziumi osztály, adott a téma, vagyis az autokrácia, amely egyeduralmat, önkényuralmat jelent, vagyis egy olyan rendszert, amelyben a korlátlan hatalom egésze egyetlen személy vagy személyek kis, zárt csoportjának a kezében összpontosul. Rainer Wenger vezetésével egy projekthét keretében az osztálynak ezt a témát kell feldolgoznia. Az oktatás kísérletbe csap át, a kísérlet pedig valóságba, amely kinövi az iskola falait, és mozgalommá nő. A mozgalom neve: Hullám, megállításához pedig maga Wenger tanár úr is kevésnek bizonyul. Egy napokra szabdalt, okosan felépített filmet látunk, melynek további nagy erénye - a főszereplő, Jürgen Vogel karizmatikus játéka mellett - a fiatal szereplők meggyőző alakítása.

A történet

Hétfő: A kísérlet első napja. Hatalom és uralom, a téma kibontása. Az alapelvek lefektetése, a központi vezér kiválasztása. Elkezdődik, egy folyamat, amely a többség erejével hirtelen magával ránt, pár nap után már túlnő önmagán, és bekebelez.

Kedd: Az azonosulás, az összekovácsolódás, a közösség napja. Egy ritmus, egy szív. Összetartó erő a fegyelemből, a közösségből, a tettekből, és a büszkeségből. A többiektől való különbözőség megteremtése, az egyenruha - farmer és fehér ing - bevezetése.

Szerda: Az egyéniség, a döntések és a kitaszítottság napja. Megszületik a Hullám, melyben a többséghez csatlakozva alámerülsz, vagy a felszínen maradva szembeúszol vele. Egy mozgalom, ahol már a kreativitás is a közösség érdekében történik. Név, logó, honlap készül, és a gépezet beindul, a mozgalom kikerül a falakon kívülre, ahol már végeláthatatlan hömpölygésbe kezd.

Csütörtök: A megkülönböztető karjelzés, jelszó és egység napja. Lázadás és önnön érdekek, a felsőbbrendű létezés, az uralom és az egység első megnyilvánulása. A Hullám maga alá temet.

Péntek: A végzetes döntések napja. Valakinek az egyéniség megőrzése, a racionális gondolkodás, és a kitartott szembenállás, a többségnek pedig a vér, a tönkrement kapcsolatok, a vakon követés, a fékevesztett alámerülés, az uralkodás és a felsőbbrendűség napja.

Szombat: Az eszmék, a befolyásolás, az összegzés, a végső döntések és a vég napja.

Egy társadalom, ahol napjaink nihilizmusban tengődő fiataljai elutasítják múltjuk sötét korszakát, hogy végül az emberi kapcsolatok megmentése érdekében a faji, vallási, előítéleteket eltörölve, egységbe rendeződnek. Olyan egységbe, ahol az egyenruha, a vezér, az ellenség és a rend tölti be mindennapjaikat. Jellemek, melyek meghasonulnak és egy központi egység révén változáson mennek keresztül. Jellemek, akik az egység nélkül talán jellemtelen, szürke átlagpolgárok lennének. Kiváló film, kemény társadalomkritikába oltott tömeglélektani dráma, amely egyben a felnövekvő generáció tagjainak súlyos drámája is.