Kiss Tibor a köszöntő rövidsége miatt feltehetően nem szeret reflektorfényben állni, viszont az egybegyűltek nagy örömére annál inkább szeret fényképezőjével megörökíteni. Mint mondta, három éve foglalkozik rendszeresen fotózással, ekkor vásárolta meg az első komolyabb gépét, ami azóta is hű társa, és minden útjára elkíséri. Hobbifotós pályafutása során járt pár helyen: Hollandiában, Belgiumban, Angliában, Olaszországban, Görögországban, Törökországban. Saját bevallása szerint a legjobb képei Hollandiában készültek, ezért is jött a felkérés Soós Pétertől (volt tanárától és "fotómesterétől"), hogy készítsen egy portfóliót, melyben prezentálhatja képeit a tengerszint alól.

Kedvenc témája az épületfotózás, azon belül a hidak, valamint a tájfotózás. A kiállított képek nagy része is e témák köré csoportosul. Tulajdonképpen hétköznapi utcarészletek láthatók a fotókon, csak a szemléletmód nem átlagos - ez teszi művészivé a képeit. Szemet gyönyörködtető és olykor elgondolkodtató alkotásokat láthattunk, a kellemes aláfestő zenét pedig lapunk "földalatti arca", Vidaotone szolgáltatta. Az eseményhez illő zene és közeg mellett pedig kiváltképp jó érzés volt dohányfüstmentes környezetben eltölteni az időt - a finom kávék mellett ezért is szeretjük a Café Freit.

Kiss Tibor kiállítása még február 13-ig megtekinthető, szóval, aki kora esti, vagy munka utáni lazulásra vágyik és kíváncsi távoli városok lenyomataira Kiss Tibor szemszögén és optikáján keresztül, annak mindenképp ott a helye. Kiállítás és kávézgatás egyben, mondhatni 2 in 1 élmény, ráadásul tiszta levegőben. Tényleg nem kell ennél több.