Mivel ilyenkor a háborítatlanság állapota fokozottan szimpatikusabbnak tűnhet, azaz a válaszolási hajlandóság is már csak egyénfüggő, a koncepciót végtelenül egyszerűre formáltam. Minden alanynál csupán egy dologra voltam kíváncsi: hogy követi-e a divatot. Az igénybevétel csekély mértékéért cserébe a kitérő reakciónak nem adtam teret - az indoklásnak annál inkább. Persze így is akadt olyan, aki vélekedését még igen, ám annak okát már nem tudta szavakba önteni. Igaz, olyan is, aki igencsak kimerítő válaszra méltatott, sőt, elhangzott több mosolyt csaló érvelés is.

Önkifejezés vagy libasor?

A divat elviekben az egyéniség kifejezésének a szolgája volna, ennek ellenére néhányan közelebb helyezték a tömegbe olvadáshoz. Valaki például úgy nyilatkozott, hogy pontosan azért nem informálódik róla egy bizonyos alapszinten túl, mert nem kíván beállni a sorba. Más pedig éppen azért kíséri figyelemmel alakulását, mert a rosszul öltözöttet legalább annyira kinézhetik. Milyen fokozatok merültek fel a követést illetően? A két legnépszerűbb nézetnek a teljes érdektelenség, és a nagyjából történő lépéstartás bizonyult. Kedvelt hozzáállás volt az is, hogy a módit komolyan kell venni, meg nem is: ami megtetszik, passzol a személyiségünkhöz, az mehet, ami viszont elüt a stílusunktól, azt nem vesszük meg akkor se, ha épp kedvezően áll annak vérverítékes marketing-szcénája. A divat megkérdőjelezhetetlen jellegű iránymutatásával senki sem azonosult.

Egy másik általánosítás nyomában: az öltözködésre adni lányos?

Mint fentebb írtam, mindössze egy kérdést szegeztem az érintettek felé, tehát ezt így, ebben a formában senkinek nem tettem fel. Meglepően tapasztaltam, hogy röpke interjúsorozatom alatt az abszolút elzárkózás mögött egyenlő arányban sorakozott fel a két nem. Azért az egyes különbségeik is megmutatkoztak: ilyen volt az is, hogy a leányok mindent összevetve valamivel trendérzékenyebbnek minősültek; illetve míg ők inkább az esztétikum témakörét lebbentették fel okfejtéseikben, addig a fiúk a praktikum és kényelem szempontját.

A nagy helyzet

Összefoglalva úgy tűnik, hogy Szombathely fiataljai a mérsékelt konzumkór állapotában lévőkhöz sorolhatók. Sokuknak van igényük arra, hogy gondot fordítsanak a külsejükre, mégsem evidens, hogy a divat mondja meg nekik, kik is ők. Ez az iparág helyi képviselőinek bizonyára rossz hír, de kényszeríteni senkit nem lehet arra, hogy saját magát mibe burkolja: márkás szkafanderbe-e, avagy valami egészen másba. Talán a kiindulóponti közvélekedés kissé túloz a divatozás ebben az életkorban betöltött szerepét illetően - vagy csupán a véletlen hozta volna ki ezt az eredményt?