Büdös van Oladon? – Dirty Slippers koncert a SIC-ben
Képgaléria megtekintése2011.03.07. - 09:00 | sum - Fotók: Dart
Valami igencsak bűzlik: már messziről érezhetően orrfacsaró és arcvonástorzító szaga van a csendnek és a lélekszámhiánynak. A szombat este SIC-ben fellépő Dirty Slippers és vendégei – pontosabban a helyi Sinking Heroes, a Lunchbox, és ők, mint vendég – szinte a falaknak játszottak, no meg egymásnak.
Port, halálszagot, és ördögszekereket szór tenyeréből a szél, sivár, száraz fák szürke árnya alatt tépik ki a fekete varjak egymás csőréből az elhullott dög vérben forgó szemgolyóját a Simon István utca magányos, elhagyatott épületei között. Az ÁMK monumentális, fagykönnytől csillogó falainak tövében törékeny kristályszőnyegként fut feléd a hamulepte fű, vicsorgó, rothadó zsaluival szemben füstölgő kráter szívja el az életet, a fényt. Betört üvegeken át dohos, penészes foltjaikon folynak ki terek, a néma üresség ijesztően nyeli magányába a rémült holdvilágot. Csak sötét, kámzsás alakok sziluettjei sejlenek fel itt-ott, és egyből vissza is fulladnak a mélysötét semmibe. Rideg hangon sivít a kerítés fémkígyóján átszűrődő fagyos múlandóság, távoli, szürkén pislákoló ablakok reménye süllyed a porba, mikor gellert kap a halálmadár lehulló farktolla a kétségbeesés sikolyaitól a lég iszapjában. És ez a szürreális kép még csak a kapu volt ebbe a világba, a SIC bejárati ajtaja előtt.
A helyzet aztán odabent sem lett sokkal jobb, folytatódott a nulla fokozása, mert akárhogy is nézzük, a nullát is lehet szorozni, így lesz belőle több nulla. A zenekarok tagjain és a néhány odabútorozott törzsvendégen kívül meg lehet tippelni, hányan tisztelték meg a zenekarokat jelenlétükkel, a - már az általában lejmolós-bekuncsorgós emberek által is szánalmat sejtető félmosollyal befizetett - 600 Ft-os belépődíj ellenében. Tréfa. És az a néhány sem merészkedett a parkettre.
Ami viszont mindig üzembiztos e falak között, az az, hogy a zenekarok nulla főnek is eljátsszák a repertoárt, sőt elmondható, ahogy a Sinking Heroes esetében is történt, az egész közönség állva, ujjongva tapsolt, és legalább a háromnegyede üvöltötte, hogy „vissza!" A kissé összeszedetlenül, néha szétesve, de végig töretlen lelkesedéssel játszó srácoknak sem esett jól, hogy üres nézőtérnek kell játszani, de talán ezzel most nem jártak olyan rosszul, érdemes lenne a kéthetente egy próbából heti kettőt legalább beütemezni. A lehetőségek persze korlátozottak, és a világ sajnos nem úgy megy, mint a Barátok Közt-ben, ahol a semmiből előjön egy producer, és megkérdezi, hogy felfedezhet-e? Tehetségük bár van, csinálják is, mégis mintha csak félgőzzel menne a roller.
Második színpadra lépő együttes a Dirty Slippers volt, és mint „húzónév", ők is becsábították a küzdőtérre a nulla főt becsülettel. Nem is értjük, mi végre kellett elhúzni a beállást majd negyed óráig, de tény, hogy a végeredmény élvezhető lett. Érdekes egy zenekar ez, tipikus esete annak, mikor egy jó zenekar összképét egy izgága frontember túlbuzgósága húzza le. Nincs baj az exhibicionizmussal, és az is nagyon jó, ha élvezi, amit csinál, és nulla embernek is úgy ugrál, mintha a mit tudom én melyik amerikai nagybazárban lenne, de lejön róla, hogy otthon a feszülős nacijában a tükör előtt is ezt nyomja, és így más íze van a színpadon. De az, hogy kiválóan zenélnek, jók a témák, és végig határozottak a zenei érzések, tagadhatatlan. A laikus észre sem veszi, hogy például a szólók fele improvizáció, mert olyan szinten jó. A gyulai zenekar egyébként nemrég Clevelandben rögzítette legutóbbi lemezét „Far From Home" címmel, amiről számos dal elhangzott, nemkülönben a sokkal kevésbé angol szövegű „Élned kell"-ről, korábbi nagysikerű albumukról is. A közönség tajtékozva tombolt (Dave bátyó felkelt a székről, és felemelte a sörét.)
Finálé. A Lunchbox baromi jó matekból, ugyanis megszorozta a nullát hússzal, és lett belőle tíz! És hihetetlen módon tánc kerekedett a színpad előtt! Ismét ők értek el egyedül „eredményt" - ilyen viszonylatban -, megmozdították a megjelenteket, és az eddigi hibáik nagy részben való elhagyásával lazán lenyomták a frankót. Az összes zenekar megfelelő hangosításban, elkülöníthetően, „tisztán" szólalt meg, a közönség végig ugyanaz volt, a büfé előtt sem álltak kígyózó sorok, tehát valahol a Lunchbox zenéje volt a zsebkendőnyi közönség számára a leginkább befogadható/befogadott. És ebbe a hullamerev, hullaszagú, hullaszürke éjszakába leginkább ők tudtak színt hozni és elérni, hogy az a zord világ, ami odáig kísértett, kívül maradjon az uzsonnás dobozon, amiben viszont mind menedéket találtunk.
 |
| Dirty Slippers koncert a sárvári AZK-ban - a további képekért katt a fotóra! |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás