Jazz- és rímorgia az AZK-ban – Iszap odatette, Busa Pista megmondta a frankót
Képgaléria megtekintése2011.03.16. - 17:00 | Babos Judit - Fotók: Makrai Tamás
2011. március 15 – én kiváló jazz zenébe ágyazott freestyle rap-re forradalmasítottuk be a hangulatot a sárvári Nádasdy-vár Pinceklubjában. A Márciusi Históriák rendezvénysorozat keretében a budapesti Iszap zenekar és Busa Pista tette tiszteletét az Alternatív Zenei Klubban. Az előadás magas színvonalát valószínűleg maga Petőfi Sándor is elismerte, és büszkén nézte végig az égből. Busa Pista kiváló szónok és költő is egyben, akinek szókincs-tárházában olyan bravúros rím- és szleng-gyűjtemény lakozik, melyről sokan csak áhítoznak.
„Már gyerekkoromban nigger bérencnek csúfoltak a szkinhedek a játszótéren" - mondta beszélgetésünk kezdetén kis mosollyal Busa. „Akkoriban többször is megvertek azokért a szövegeimért, ami bántotta a fülüket, de nem zavart. A mai napig annak a híve vagyok, hogy az ember ne kerülgesse azt, amit érez, hanem mondja ki. A nyitottság a tehetség mértékegysége. Nemrég a Kossuth-téren is kiálltam a jogaimért, demonstráltam a szólásszabadságért, de pocskondiáztak, lefikáztak. Becsület? Kutyafül. Csak a pénz, meg az üzlet. . . A színpadon megmondom az igazságot helyettetek is, néha nyomorúságosan, néha örömtelien. Sokan azt mondják, hogy elvisz a rímkényszer, de ez nem így van, én több százat nyomok. Annyi rím van a fejemben, hogy akár 10 lemezrevaló is összegyűlne. Ehhez számomra ma már nélkülözhetetlen az Iszap zenekar."
Kétség nem fért hozzá, ezen az estén Busa igazi sportteljesítményt hajtott végre a szájával. A színpadon szabadon rögtönzött, improvizatív zene rövid időn belül alaposan „bemozgósította" az élő népköltészet eme nyers, szabadszájú bajnokát. Tom és Jerry-s formában, ahogy ezt valaha megálmodta. Mert hát Busa Pista mindig ehhez a rajzfilmhez nyúl vissza gondolataiban. Azt mondja, mindig is csodálta, amikor a cica fejére az egér ráütött egyet. Sosem tudta mi fog történni ezután, de a zene ötletessége mindig kellő időben megéreztette vele az elkövetkezendő eseményeket.
Meglepő volt a pinceklub csendje, de hamar világossá vált számomra, hogy ez a fajta csend amolyan koncentrációs csendnek volt betudható: mindenki szájtátva figyelte a tartalmas műsorszámokat. Mivel több tracket egyetlen egészbe gyúrtak össze, ezért egy-egy megszólalás több mint tíz percig is eltartott. Változatos volt, tartalmazta mindazt, ami fülemnek is kellemes hangzásélményt biztosított. A Szólásszabadság című mű például úgy indult, mint egy Kodály kétszólamú énekgyakorlat, a szaxofon és a trombita jóvoltából. Ám hamar búcsút intettem nagy példaképemnek, ugyanis a fiúk kisvártatva egy futammal már át is suhantak jazz-be. Halk dobpergetésre lettem figyelmes, olyanra, mintha kivégzésre vinnék a foglyokat. Míg a bőgőt figyeltem, nem lehetett nem észrevenni, hogy a háttérben már ott áll Pista: melegítőben és baseball sapkában, félrehajtott fejjel, és mutogat. Alig vártam, hogy mondjon valamit.
Ekkor megszólalt: „Az ígéret hörög és krákog, itt esik az eső, de máshogy". A hangszerek kiválóan imitálták az elmondottakat, majd kisvártatva beköszöntött az őrület: a szónok háromszor - a végén üvöltve - kiabálta ki a sárváriaknak, hogy: Nem félek semmitől! Dörgedelmes hangorgia indult el a zenészek részéről is. A produkció vége felé előkerült egy arab hangszer is, a zurna, mely ismételten előmozdította a zene nyughatatlanságát.
„Csak ülünk, mint az iszap, de ha reakció ér bennünket, fel is tudunk kavaródni" - mondta a koncert végén Busa. Köszönet az AZK szervezőinek a különleges estéért, számomra felejthetetlen élményt nyújtott!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás