Az eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy a rendszeres tűzhasználat kezdete valamikor 300-400 ezer évvel ezelőttre tehető. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy az Afrikából érkező ősemberek számára a tűz szükségessé vált, mivel Európában a hőmérséklet gyakran esett fagypont alá.

A holland Wil Roebroeks a Leideni Egyetemről és Paola Villa, a Coloradói Egyetem munkatársa az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmányukban kifejtik: noha világos bizonyítékok utalnak arra, hogy őseink már egymillió évvel ezelőtt megjelentek Európában, a tüzet nem használták 400 ezer évnél korábban. Ezt követően viszont mind a Homo sapiens, mint a neandervölgyi tűzzel főzött, világított és máglya mellett melegedett.

A megfigyelés felveti a kérdést: vajon miképpen élték túl a kontinens lakói az időnként kegyetlen időjárási körülményeket. A kutatók szerint a rendkívül aktív életmód és a magas fehérjetartalmú étrend volt segítségükre a hideghez való alkalmazkodásban - a nyershús- és halfogyasztás ugyanis bizonyítható ezekben a vadászó-gyűjtögető populációkban.

A egyetlen 300-400 ezer évnél korábbi rendszeres tűzhasználatra utaló lelőhely a mai Izrael területén található, valamint néhány afrikai területen.

A most megjelent tanulmányt megkérdőjelezi a Harvard Egyetem antropológusa, Richard W. Wrangham, a Catching Fire: How Cooking Made Us Human (Tűzgyújtás: miként tett a főzés emberré minket) című kötet szerzője, aki szerint a főzés mintegy kétmillió évvel ezelőtt annyira feljavította az emberi nem táplálkozását, hogy emiatt következett be az az evolúciós robbanás, amely végül a nagyobb agyhoz és végül a modern emberhez vezetett. Véleménye szerint az, hogy 400 ezer évnél korábbról nem lelhető fel a tűz használatának bizonyítéka, az következhet abból is, hogy a megégett csontok és hamu az idők során megsemmisült.

Paola Villa azonban megjegyezte egy telefoninterjúban, hogy találtak már egymillió éves égett csontokat Dél-Afrikában, "vagyis az égett csontok jól konzerválódnak".