Néhány éve a tetovált test „jobb körökben" még tabunak számított. Csak a nagyon bevállalós fickók engedhették meg maguknak, és csak akkor, ha nem töltöttek be társadalmilag fontos pozíciót. Az öltönyösök-nyakkendősök, ha el is merészkedtek egy diszkrétebb tetováló szalonba, akkor legfeljebb oda kértek rajzot, ahol csak a kiválasztottak láthatták.

Ma már nem ritka, hogy kivillan egy-egy jól sikerült ábra a nyakkendő vagy a mandzsetta mögül, profi ábrák jelzik viselőjének viszonyát saját testéhez és a világhoz.

Miről szól a tetkó?

Útmutatót ad ahhoz, mit is nézzünk a viselőjén, illetve ahhoz, mit akar megmutatni magából, milyennek akar látszani. Függetlenül attól, hogy a tetoválás mit ábrázol, mindig kiemelt testrészre kerül. Minél több felületet borít a rajz, annál bensőségesebb a viszonya a testfestettnek saját testével.

A tetőtől talpig rajzolt ember - ilyen is van - az igazi testember, aki külső és belső energiáit bőrfelületére, izmaira összpontosítja.

Szerepelhet tetkó a karizmokon, ez az igazi „karizma", az erő és a férfiasság jele. Ez a leghagyományosabb felület, és elkészítése is a legkevésbé fájdalmas. A macsóság csak úgy fokozható, ha az ábra a mellizmokon, kevésbé látható helyen jelenik meg, ez az üzenet azonban már kevésbé feltűnő és kihívó. A mellrajz inkább önmegerősítés, mint a karrajz, amely direkt felhívás keringőre.

A lapockára, hátra tetovált rajzok olyan funkciót töltenek be, mint amilyen szerepe a külső védelemnek van. Ezek az ábrák akkor is „fedezik" viselőjét, ha az éppen nem látja, hogy ki nézi, hogy testével kinek üzen.

Ugyancsak az „izom" illetve az „erő" csoportjába tartoznak a lábikrára felvitt tetoválások, ezek - csakúgy mint a felső karra felvitt rajzok  - a testfunkciókra irányítják a figyelmet, ezek azonban a gyorsaság, az ügyesség üzenetei.

Külön csoportba tartoznak a „szex-rajzok", bár minden tetoválás a férfiasság megerősítését, hangsúlyozását szolgálja, a nyakra, farpofákra, ágyékra rajzolt ábrák egyértelmű szexuális üzenetek.



Nemcsak azért, mert titokzatosak, csak intim helyzetben láthatóak, hanem azért is, mert kiemelik az ily módon díszített testrészeket, „utasítják" illetve „irányítják" a nézőjét (tapintóját).

Az sem mindegy, hogy mit ábrázol

Vannak tradicionális minta-készletek, kódrendszerek, amelyeknek a kiválasztásával pozicionálja magát a tetováló. (Ilyen ábra-hagyománya van a japán jakuzáknak, akiket heteken-hónapokon át tetováltak, a testükön szereplő kép pedig a közösséghez tartozást és az elrettentést szolgálta).

A már kész minták testre varrása tekintélytiszteletet sugall, ezekkel viselője „magára ölti" azt a hangulatot, kultúrát, amit a rajz közvetít.

Ez a helyzet például a bonyolult maori vagy egyéb óceániai törzsi tetkókkal, amelyeknek minden apró eleme egy-egy külön szimbólum, ami gyakorlatilag elmeséli viselőjének életét.

Vannak egyéni kreációk, amelyeket a megrendelő maga készít, vagy amelyet a tetoválást végző utasítások szerint alakít ki. Ezek a rajzok képviselik azt a „kreatív erőt", amit a testrajzzal élő megidézni kíván. Személyre szóló üzenetek, amelyeknek a dekódolásához idő és emberismeret szükséges.

A bőrön viselt személynév

tökéletes ellentéte annak a harci mimikrinek, ami eredetileg, évszázadokon keresztül a tetoválás volt. Ezek az intimitást tükröző rajzok („szeretlek Erzsi, haver vagy János...") nem elriasztanak, hanem beavatnak.

Jellemző, hogy akkor íratnak ilyent magukra a férfiak, ha szélsőséges helyzetben vannak: börtönben, katonaságnál.

Ezek jellemzően oldschool tetoválások, vagyis a tengerész-katona-motoros-börtöntöltelék négyszögében alakult ki a hagyománya. Itt gyakran találkozunk szívekkel, tőrökkel, fecskékkel, sellőkkel.

Hogyan és hol érdemes tetováltatni?

Bár ma már egyáltalán nem igaz, hogy a tetoválás egy életre szól, a bőrfelületre rajzolt ábra eltávolítása fájdalmas és költséges folyamat. Érdemes jól megfontolni mit, kivel és hogyan rajzoltatunk a bőrünkre.

Ellenőrizzük le, hogy a tetováló szalonban dolgozók betartják-e a higiéniás előírásokat, kellő időt és figyelmet fordítanak-e arra, hogy a testrajzot megbeszéljék a megrendelővel, alaposan „rátervezzék" a bőrfelületre.

A felrajzolható minta jellegét ugyanis meghatározza a testfelület formája, a bőr minősége, a testszőrzet: ezekre mind figyelni kell a végleges döntés előtt. Az is stratégiai döntés, hogy színes, vagy fekete ábrát kérünk-e. Minél színesebb a festék, annál „kockázatosabb". Tudni kell, hogy a fekete festékhez is szoktak kéket vagy zöldet keverni.

A legproblémásabb szín a vörös, ennek alapféme a higany, pontosabban annak higany-szulfid-vegyülete. A sárga festékben általában kadmium, a kékben kobalt, a zöldben króm található. A bíbor és a lila mangánból, a barna vas-oxidból vagy kadmiumsóból, a fehér titánból vagy cink-oxidból készül. Ezek egy idő után kifakulnak, és akkor újra kell frissíteni a színeket.

Legtovább a fekete festékkel készült tetoválás tart.

Kapcsolódó írásunk:

Az egyedi tetkó a divat - a Fakir Tattoo tetováló szalonban jártunk