Album, videóklippek, koncertek, tagcserék - zajlik tehát az élet a háztáji gazdagságban. Tavaly júniusban bemutattuk már a zenekart, miután megjelent a Rocket in my pocket című ötszámos bemutatkozó anyaguk. A telet a stúdióban töltötték a fiúk, és ennek eredményeként egy tucat dal került rögzítésre a fővárosi Abnormal stúdióban. A koncepció szerint az autentikusabb oldschool hangzásvilág felé kacsintgattak, régi hangszerekkel és erősítőkkel dolgoztak, és a keverésnél is a koszosság felé tekergették tudatosan a potikat. Ez pedig szerintünk nagyon is jól sikerült. Egységes és hiteles lett a hangkép, dinamikusan és a koszolás ellenére is jól érthetően szólnak a dalok, melyekből meglepetésünkre mindösszesen egy lett angol nyelvű.

Ez a tény csak két dolgot mutathat, egyszer, hogy jobbára nekünk, és itthon akarnak szólni, másodszor pedig azt, hogy a stílus követői nem akadnak fenn sehol külföldön az idegen nyelvezet hallatán. Ennek tükrében kissé meglepő az angol album címezése, viszont teljesen aktuális: Hardest Time. Nehéz idők járnak bizony az emberiségre, az országra és a zenekarokra is, de persze ezt minden korban elmondhattuk eddig, és nem kell hozzá nostradamusi jóstehetség, hogy kijelentsük, ez így is marad jó sokáig. Sírva vigad a magyar, mint tudjuk, és ez ennél a stílusnál, amelynek fő alappillére a vidámság, nem is lehet másképp, pláne, ha az adott zenekarnak van egy Szaszája a fronton. A KRSA-PASO közreműködésével készült Dididal például épp nem nehéz időket idéz, és a Subba blog jóvoltából gyorsan többezreknek szerzett vidám perceket.

A teljes lemez egyébként letölthető ingyenesen a csapat hivatalos oldaláról , de természetesen hardveresen is megvásárolható. Kétszeri meghallgatás alapján, és a hazai viszonyok tekintetében pontozunk csak, mindenféle kivesézés nélkül - a Quart és a Wan2 is írtak róla. Nálunk a tizenkét dal 7.5 pontot simán megér így, erre rájön a személyes kötődésünk általi egy, tehát a végeredmény 8.5. Mi magunk nem fogjuk mindennap rommá hallgatni, de a nyár folyamán, szabadtéri duhajkodásokon biztos pár track a lejátszónkba kerül.

A már fentebb említett Dididal poénklipjén kívül is készült videó már, a Jobb ember című dalhoz, mégpedig nem is akármilyen indíttatásból. Április 8-án debütált, és a szombathelyi Esélyek Háza volt a kezdeményezője és támogatója. A téma az esélyegyenlőség, illetve annak minden formája. A számot a Panodráma színház is használta egy Trafós darabjához.

A zenekar relatíve sokat koncertezik, és egy ideje az élő megszólalásuk is merőben változott, hisz két tagcsere is történt. Solticzky Máté billentyűs és Tamás Róbert Harold harsonás érkezett, és beszállásukkal funk és jazz színekkel bővült a megszólalás, ami részünkről mindenképp üdvözlendő tény. Aki pedig kíváncsi minderre, az április 24-én meg is bizonyosodhat erről, például az osztrák fővárosban, ahol a legendás Symarip vendége lesz a zenekar.

A fővárosi érdeklődőknek még ennyit sem kell utazniuk, csak egy kicsi várniuk, mert május 14-én az A38-on a szintén ikonikus Slackers buliját erősítik. Ennyit sem kell várniuk a sárváriaknak, ahol a majálison - május 1-én - zenéznek több zenekar társaságában. Abban is biztosak vagyunk, hogy a városi híveknek és barátoknak sem kell nélkülük zárni a nyarat. A Kultúrkapu - Belvárosi Piknik sorozatában ugyanis biztosan átélhetjük egy szép nyári estén a nehéz időket. Big up és Bless The Three Teadies, és Szombathely!