Nem tisztünk bírálni a mai olvasási szokásokat, az azonban bizonyos, hogy a kortárs irodalom - egy-egy felkapottabb verseskötetét, regényét leszámítva - szinte teljesen idegen hazai körökben. (Persze nem számítjuk ide a lelkes könyvtárlátogatókat, a kutatókat, tanárokat és magyar szakos hallgatókat, no és az irodaloméhes civileket, akiknek hol munka, hol szórakozás a mai irodalomban való elmélyülés.) Nem is akarunk senkit sem hibáztatni, a statisztikák és tapasztalatok azonban azt mutatják, a mai fiatalok (értsd középiskolások, helyenként főiskolások vagy egyetemisták) bizony nem ismerik a hazai kortárs literaturát. Nem az ő hibájuk, nem is a tanároké - honfoglalásig, és azon is túl nyúló történelmünk, no meg több mint 1800 éves írásbeliségünk egyszerűen nem engedi, hogy mindenkit ismerjünk, aki a magyar irodalomban valaha élt és alkotott. Nem beszélve a ma élő és alkotó szerzőkről. Pedig lenne róluk mit tanulni bőven. Csakhogy többségében az érettségi előtt álló fiatalok - de leginkább tanáraik - örülnek, ha egyáltalán eljutnak a negyedikes könyv feléig, jó esetben Kertész Imréig, akit ugyebár illik ismerni, ha már irodalmi Nobel-díjat kapott. A későbbi műveket pedig jótékony homály fedi. Lehet persze azzal magyarázni, hogy később még ráérnek erre, hiszen minden mai szerző posztmodern. (ergo érthetetlen, kibogarászhatatlan). Grecsó Krisztiántól például a ma és tegnap összefonódásáról, az emberi természetről, az alföldi világról lehet, míg Tóth Krisztina prózája a sorsról, az élet apró fejezeteiről, egy-egy korszak lezárásról szól. Mindezt megerőltetés nélkül, könnyed humorral fűszerezve teszik, miközben a cselekménybe belecsempésznek olyan korszakokat, amelyeket a mai fiatal csak hallomásból vagy történelemkönyvekből ismer.

Grecsó Krisztián - Pletykaanyu

Az elbeszéléskötet egyszerre megdöbbentő és felcsigázó. Ha csak a címét ragadjuk meg, hirtelen eszünkbe ötlik Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut című könyve, és a film, melyet Bergendi Péter rendező jegyez. Ám a téves asszociáció csak eddig tart. A Pletykaanyu ugyanis egy bemutatkozó prózai kötet, 12 elbeszéléssel, melynek szövegei Grecsó korábbi versesköteteinek retorikáját, alakzatait is idézik - két kötetből összefonva. A két kötet az "Én, Schriwanek András", és a "Szép", melyek egyenként hat-hat novellát tartalmaznak. Könnyed, laza stílusú, mely minden egyes elbeszélésnél új világot sejtet: mind tematikus, mind a narratív szinten sokszínűséget, gyönyörködtető változatosságot mutat. Különlegessége, hogy olvasás közben érezni, a szerző élvezi, ahogy játszhat a nyelv nyújtotta lehetőségekkel, szabad kézzel nyúl és válogat a prózai szövegformáló eljárások, beszédmódok és műfajok között. Hogy csak példákat említsünk: a Pletykaanyu című írás egyfajta végeérhetetlen monológ, ami falujának, Szegvárnak aktuális eseményeiről, hőseiről szól, és arról, miről beszélnek, pletykálnak a faluban, a családban. Mindeközben keverednek a saját élmények, a fantázia szülte, vagy a hagyományból ismert elemek. Nyomozó-leleplező karaktere a Szép című szövegben is utolérhető, melyben tíz nézőpontból értesülhetünk egy falubeli állítólagos bűncselekmény-sorozatról, s közben magunk dönthetünk az igazságról. Igazi posztmodern csemege.

Tóth Krisztina - Vonalkód

Egyszerű cím, tizenöt történet. Minden novella címe alatt egy „vonalas" óvaintés, mely nemcsak kapcsolatot teremt a különböző szövegek között, hanem el is különíti őket. Gyermek- és felnőttkori történetek szövedéke, mintha csak úgy véletlenszerűen válogatta volna őket egymás után a szerző. Az időbeli rendezés azonban tudatos: a különböző korszakok távolságaiból rajzolódik ki előttünk a még tehetetlen kislány, és az érett nő, akikben csupán egy dolog a közös - életük meghatározó eseményei, melyek „csak úgy" történnek velük. Közben pedig mindenhol egy vonal - egy kockás vonal, egy bikinivonal, egy törésvonal. Megjelenik az esendő ember, a szerelmet kereső asszony, a történelmi változásokat kívülről szemlélő gyermek. A valóságot (70-es évektől egészen napjainkig) realisztikusan ábrázoló írónő mindannyiunk gyermek- és felnőtt korát, álmait, félelmeit kelti életre az oldalakon.