Két okból is feledhetetlen este volt a 22-i: elsősorban a koncertek nyújtotta zenei élmény, másodsorban pedig egy Leslie-effektes Hammond B3-as orgona miatt, melyet nem mindennap lát teljes valójában halandó zenebarát.

De ne fussunk ennyire előre. Hagytuk ülepedni egy keveset a szerdai koncertélményt, amelyhez foghatót jelen sorok írója nem, hasonlót viszont annál többször átélt már ezen a fesztiválon.

Már-már David Copperfield-i képességet vélünk felfedezni a fesztivál szervezőiben, akik évről-évre idebűvészkedik a jazz világelitjét. Az idei fesztivál sem szűkölködik nagynevű előadókban, virtuóz fiatal tehetségekben. Jó híre, respektje van nemzetközi szinten is a jamboree-nak, a zenészek szívesen jönnek ide, mi pedig egy héten át pezsgő, európai metropolisznak képzeljük "nyugatkirálynőnket".

A jazzt nem lehet divatból szeretni, sznobként hallójáratokat gyilkolni diszharmonikus futamokkal. Ahogy a zenésznek, a hallgatónak is át kell lényegülni eme zenei manna befogadásakor. 

A szerdai, első szaunás-jazzsátras napon a Gayer Mátyás Trió, a Dresch Quartet és a Dr. Lonnie Smith Trio lépett pódiumra.

Gayer Mátyás Trió

A pécsi születésű, nagykanizsai srác már 17 évesen ösztöndíjat kapott a bostoni Berklee School of Musicba, végül mégis a grazi Kunstuniversität mellett döntött. Most 19 és megnyerte a Balogh "Csibe" Jenő emlékének szentelt jazz-zongora tehetségkutató versenyt. A megmérettetésen kitűnt szólójának felépítettségével, ugyanakkor képes volt technikai erényeit is megcsillogtatni. A trio koncertje azért is nagy öröm számunkra, mert Mátyás és Farkas Norbert gyakori résztvevői voltak a Lamantin Improvizációs Táboroknak.

Dresch Quartet

"Úgy érzem, a mai embernek hiányzik az a szerves, tisztán áttekinthető rendszerben építkező zenekultúra, amely például a tradicionális indiai zenére vagy elődeink erdélyi muzsikájára jellemző. Ugyanakkor úgy tűnik, jelenleg képtelenek vagyunk egy ilyen szintű, új zenei rendszer megalkotására, így a már meglévőkből próbáljuk darabonként összerakosgatni a fontosnak tartottakat. Ennek az "összelapátolásnak" az eredménye óhatatlanul egy töredékes kultúra."  Dresch Mihály

Egy műcímmel indítva "Ritka madár" a honi jazzéletben Dresch Mihály. A magyar népzenének azt a sajátos és míves esszenciáját adja, amitől összetéveszthetetlenül emblematikus figurájává vált a honi jazznek.

Jonathan Kreisberg, a Lonnie Smith Trio gitárosa már e koncert alatt "melegítette ujjait" a sátor mellett hangszerén, szorgalmasan grimaszolt, miközben bele-belehallgatott a kiszűrődő muzsikába, s Tímár Péter fesztiválgurutól kérdezgette, hogy mi fán terem ez a jófajta erdélyi népzenés jazz, amiben a gitárt - mondjuk úgy - a cimbalom helyettesíti.  

A szépen felépített, népzenével átszőtt koncerten élményszámba mentek a minden hangszernek teret adó improvizációk (Dresch szaxofonszólói mellett a Zubolyból is jól ismert Hock Ernő bőgőzése, Lukács Miklós cimbalomkáva-kopogtató örömzenélése és Baló István "bőrözése"). Az Erdélytől Amerikáig tartó zenei utazás méltó lezárása volt az Archie Shepp-pel közös lemezen megjelent Hungarian Bebop, mely után vastapssal hálált a zeneértő közönség.

"Rájöttem, hogy a zene egész embert kíván, beleértve, hogy honnan és kiktől jön - az fog a hangszeren megszólalni. Rájöttem, hogy soha nem fogok tudni abból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi mester. Így támadt arra igényem, hogy a saját élményeimet játsszam. Ugyanis gyakorlás közben feltűnt, hogy miközben az első kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben." Dresch Mihály 

A Dresch Quartet vezetője, Dresch Mihály 1955-ben született. A Quartetet 1984-ben alapította, mely azóta is az egyik legismertebb hazai formáció. Talán senkinek sem sikerült következetesebben ötvözni a magyar népzenei hagyományt és a klasszikus amerikai jazzt. Dresch a népzenei motívumok beemelésével egészen új mélységeket adott a bebopnak - és fordítva. A kortárs világzene gyakran felületes "árukapcsolásaival" ellentétben a Dresch Quartet zenéjében egyedülálló és egymástól elszakíthatatlan módon szövődnek egybe a pentatónia, Coltrane jellegzetes futamai, a ritmusszekció szvinges húzása, a meglepő dinamikai váltások, a free jazz szabadsága és a hangszeres virtuozitás.

Dr. Lonnie Smith Trio

Felvezetésként rövid hangszertörténet: 1955-ben jelent meg a Hammond orgonák királya, a B3-modell. A dzsessz éppen a big band korszak végére jutott, mégis hiányzott a masszív hangzás, de persze a Hammond ennél többet nyújtott: addig nem hallható szólókat is eljátszhatott rajta az invenciózus zenész. A Hammond orgona és a hozzá csatlakoztatott Leslie-effekt ( a hangszer jellegzetes, lebegős-rezgős hangszínét adja ) azóta összenőttek és közösen emelték legendává a dzsessztől, a poptól, a rocktól és majd' minden XX. században megszületett zenei irányzatról elválaszthatatlan hangzást.  

Lonnie Smith - nem azonos a szintén Hammond-virtuóz Lonnie Liston Smith-szel - viszont hasonlatos Superman-hez. A pillanat törtrésze alatt varázsol, úgy, hogy szinte észrevehetetlen marad. Itt vagyok, megcsináltam, hallgassátok, élvezzétek, sziasztok. 

Ez történt szerda este is, bár meg kell hagynunk, a varázslat zseniális zenészeivel hatott igazán. A küllemre egy jótét manóhoz hasonlatos doki mellett Jonathan Kreisberg gitáros volt az a "földönkívüli", aki a zenei témák fősodrát adta, sosemhallott gitáreffektekkel operálva. A koncert közepén vált érezhetővé, hogy az "üzemi hőfokot" elérte mindhárom muzsikus, a 15-20 perces kompozíciókban kibonthatták virtuóz egyéniségüket, s nekünk, földi halandóknak nem maradt más, mint saját "hangszerünk" kevésbé virtuóz, ám önkéntelen megszólaltatása, vastapssá erősítve aznapi élménydózisunk.

Dr. Lonnie Smith a Hammond B3 orgona autentikus mestere. Öt évtizede öregbíti a jazz-orgonálás jó hírét, rajongótábora az egész világra kiterjed, és több mint 70 lemezen csillogtatja meg vitathatatlan zenei tudását. Neve mára már a hangszerével szinoním. Amióta Lonnie 1969-ben a Downbeat magazin toplistáján „az év orgonistája" lett, a jazz legnagyobb mozgatórugójának számít.

Buffaloban (NY) született, és édesanyja révén már zsenge korban megismerkedett a gospel, a blues és a jazz műfajával. Kamaszként különböző vokálcsapatokban énekelt, az iskolában trombita szólista volt, de mihelyt saját orgonára tett szert, hihetetlen tudásszomjjal vetette magát a tanulásba. Noha tanára nem volt, Jimmy Smith és Bill Doggett felvételek alapján olyan gyorsasággal fejlődött, hogy mindössze néhány hónap leforgása alatt felkeltette a helyi zenésztársadalom figyelmét, és megkezdte utazását a jazztörténetbe.

Az '50-es évek végén fedezte fel „a 425 font nehéz szörnyeteget", a Hammond B3-at. Buffalo legfelkapottabb klubjában felfigyelt rá Jack McDuff, Lou Donaldson és George Benson is. New Yorkba költözött, Benson zenekarában játszott, és szép lassan kinőtte magát azzá a felejthetetlen előadóvá, a jelenséggé, ahogyan ma szerte a világon ismerjük. Zenésztársai közt ott van Randy Brecker, John Abercrombie, Marvin "Smitty" Smith, Kenny Garrett, Ron Carter, Grover Washington, Jr., Dizzy Gillespie és virtuálisan mindenki más, akit csak ismerünk. Zenéjét átszövi a csillapíthatatlan energia, a zene öröme. „Az orgona olyan, mint a napfény, az eső és a mennydörgés - számomra a természet minden ereje benne van!"

Jonathan Kreisberg még tinédzser volt, mikor már a Guitar Player és a Downbeat oldalain emlegették, majd ösztöndíjjal a Miami Egyetemre került. Azóta különböző zenekarokban és különböző műfajokban próbálta ki magát: a New World Symphony-val 20.századi műveket adtak elő (Michael Tilson Thomas vezetésével), progresszív rockot játszott The Third Wish-sel, közben pedig megalapította saját együttesét, a Jonathan Kreisberg Trio-t.

Jamire Williams már akkor dobolt, mikor még a lába sem érte el a pedálokat. Hatévesen már a templomi kórus dobosa volt, majd a híres hustoni High School for the Performing and Visual Arts diákja lett. Itt ismerkedett meg igazán a jazzel. Fiatal kora ellenére már olyan hírességekkel zenélt, készített lemezt, mint Terence Blanchard, Kenny Garrett, Bobby Hutcherson, Dr. Lonnie Smith, Pharoah Sanders vagy a Jacky Terrasson Trio.

A Lamantin Jazz Fesztivál részletes programja itt olvasható!