A fesztiválozni vágyó fiatalnak általában a Sziget a non plus ultra, ám az utóbbi években elszaporodtak azok a fesztiválok is, ahol nem feltétlenül nagy tömeg vonzása a cél, hanem a házibuli jelleg, a barátság és egy adott zenei stílus. Ilyen a Pécs melletti Orfűn már negyedszerre megrendezett Fishing on Orfű. Nemhiába hívják alterfesztnek: az ún. alternatív rockzenei vonalat képviseli, de szép számmal akadnak más stílusok is.



A fesztivált négy évvel ezelőtt Lovasi András (Kiscsillag, volt Kispál és a Borz) és Rátgéber László kosárlabdaedző találta ki a Kiscsillag orfűi klipforgatása közben. A zenekar egyik dala (Fishing on Orfű) lett a fesztivál neve is - s innentől kezdve minden vicces dolog, ami belefér. Például a fesztivál tóátugrással kezdődik.

Ez egy abszurd kísérlet, de annál viccesebb: a résztvevők - Rátgéber, Lovasi, valamint Varga Livius (a Quimby együttes ütőse, énekese) szakavatott útmutatásai és kommentárjai mellett - megpróbálják  átugrani az egyik tavat (ezekből különben összesen öt van a turista- és horgászparadicsomként ismert Orfűn). Persze ez sohasem sikerült még senkinek, de fesztiválbemelegítőnek, rekeszizom-edzésnek tökéletes.

Idén sem volt másképp: az előző évekhez képest annyi módosult, hogy az ugrókat motorcsónak húzta a tó felé, a síkos nájlonon még nagyobb lendületet kaptak ahhoz, hogy óriási csobbanással érjenek vízbe. A csütörtök délutáni móka után pedig kezdődhettek a koncertek.

A néhány hektáros kemping területén összesen négy színpad van (kettő sátorban, a két nagyobb pedig szabadtéren), és a kezdési időpontokat úgy találták ki, hogy a két nagyszínpad fellépőinek műsora csak néhány percig ütközik. Nagy reklámot nem akarok verni, de a kaja- és piaárak is az igen elfogadható kategóriába tartoznak - itt nem az a cél, hogy kizsebeljék az embert.

Ha már koncertek, akkor Harcsa Veronika fellépése ideális kezdésnek - a nagyszínpad előtti domboldalra egy fröccsel kiülni nagyon kellemes, Veronika hangja pedig annyira szép, hogy az ember az oldalról jövő, hűs erdőillatot sem érzi már. Az biztos, hogy erre a néhány napra odébbálltak az orfűi szarvasok.

Aztán az Üllői Úti Fuck pörgették fel a műsort, és odacsapott az Irie Maffia is. Az énekesnő Sena gyerekszülés után tért vissza a színpadra, a csapat pedig ott folytatja, ahol abbahagyta. S ha már szülés: az idei fesztiválról ugyanezért „igazoltan" hiányzott Péterfy Bori.

Más okok miatt hiányzott az eddigieken nagyon megszokott Csík Zenekar és a 30Y, illetve ez volt az első olyan FOO, amin nem lépett fel a Kispál és a Borz (tavalyi, itteni koncertjük dévédéjét ajándékba lehetett kapni a hetijegyhez, illetve potom 500 forintért a helyszínen is meg lehetett venni). Szóval az Irie Maffia alatt már tombolt a tömeg a nagyszínpad előtt.



A Pécsi Est Café színpadon koncertezett a Magashegyi Underground, akkora lendülettel és kedvvel, hogy a sátorban tűt nem lehetett volna leejteni. A kintrekedtek is együtt üvöltötték Bíborkával az Angliát vagy a Metróhuzatot.

Alig ért véget, visszahúztunk a nagyszínapdhoz az újabb nagy dobásra: néhány éves szünet után visszatért a színpadra az ezredforduló egyik legjelentősebb alternatív zenekara, a Hiperkarma. Bérczesi Róbert és csapata újra a régi.

Ekkor ugyan viharfelhők gyülekeztek a fesztivál egén, de alternatíva mindig van: Hobo a helyszín zajossága miatt lemondta költői estjét, a kitörő vihar pedig néhány koncertet a szó szoros értelmében elmosott.

A nagyszínpadon elmaradt a francia La Fanfare en Pétard műsora, a másik nagyszínpadon pedig a Soerii és Poolek nevű paródia-zenekar Fluor Tomival együtt tervezett ökörködése. Bemenekültünk a Jäger Bárba vagy a Szenes Klub sátrába, ahol hajnalig ment a buli, amíg mozgott a rugó az ember lábában.



Másnap kis séta a tóparton, és már nyoma se volt az éjszakai esőnek - jöhetett az újabb koncertözön. Ezt Ferenczi Gyurival kezdjük és a Rackajamjével. A betyáros, jimihendrixes, alföldi népzenés, szájharmonikás de mégis dögös kiskoncira is betelik a sátor, pedig kint is szép az idő. Kihagyhatatlan a Heaven Street Seven is, no meg bele kell pillantani az Intim Torna Illegál nevű formációba, hogy milyen muzsikát hoztak össze a Kistehén korábbi zenészei: egészen jót, vicceset, bulisat.



A Quimby iszonyatos nagy koncertet adott ismét - lassan nem lesz párja ennek a csapatnak, koncertjükre teljesen megtelt a domboldal, az emberek a szó szoros értelmében csüngtek a fákon, illetve a zenekar nem mindennapi produkcióján.

Napzárásnak ideális a Pál Utcai Fiúk a sátorszínpadon, habár szívesebben néztem volna valamelyik szabadtérin, együtt üvöltve Lecsóval a Legelőt, a Mi kell hozzá?-t, a régiek közül pedig a Hajszát. Levezetésnek ismét hajnalig tartó buli, de még mindig nem merültünk le.           



Tavaly ilyenkor a kora délutáni órák vébémeccsek nézésével teltek, most laza fröccsözésekkel. Egyébként fröccstúráknak nevezett kirándulásokat is szerveztek délelőttönként a környékbeli erdőkben olyan szakavatott „fröccsmesterek" irányításával, mint Lovasi, Livius vagy a műsorvezető Lévai Balázs. Ezzel csak egy baj volt: jóval a fesztivál kezdete előtt minden hely betelt.

Lehett kölcsönbringával tekerni, esetleg horgászversenyre benevezni, vagy felpróbálni a pihi-pályát. Egyesek ilyenkor próbálkoztak olcsó(bb) sör becsempészésével a fesztiválterületre, de azt kellett tapasztalniuk, hogy a kutyás biztonsági ezt is barátságosan, mosolyogva kobozza el.

Más helyen ezért karszalag nélkül dobnak ki. Itt nem. Itt a pincér a pult felett nem azt várja hajnalban, hogy húzz már el lefeküdni, ne kérj több bort, hanem veled együtt örül, veled együtt iszik és mulat. Munkaidejében. És épp ez a FOO lényege: a lazaság, a barátság.

A sok helyen fellelhető, agresszív, kannásbort vedelő, hányós, tarhálós „fesztivállatok" szerencsére nem Orfű vidékén tenyésznek. Itt inkább olyanok, akikkel együtt lehet énekelni az első sorokban a Budapest Bár legújabb, Hoppá! című lemezének dalait.



Vagy akikkel meg lehet nézni a Velőrózsákat: Kispál András újabb gitárzenekart hozott össze, és szombaton megmutatta, mire lehet számítani: egy-egy gitárriff olyan húzós, mint annak idején abban az igen híres zenekarban.

Igen híres zenekarnak számít egyébként az Európa Kiadó is, amely néhány éves szünet után újra összeállt, és újra nagyszerűen játszott. Nem lehet nem ordítani a Romolj meg, a Megalázó durva szerelem vagy a Mocskos idők című EK-opuszokat.

Teszi is ezt sok-sok ember a langyos esti szélben, főleg harmincon és negyvenen felül. Mert errefele a harmincon, negyvenen, illetve ötvenen felülieknek (akik gyerekkel jönnek és egyáltalán nem lógnak ki a sorból, habár a többség huszonéves) ezek a zenekarok jelentik a „régit", a „klasszikust": az EK, a PUF, a Kispál és hasonlók. Az Európa Kiadó után még egy nagy pogó a francia Washington Dead Cats-re, majd a fesztivál egyik fénypontja, a Kiscsillag, Lovasi zenekara ragyog az orfűi égen.



Tusványoson július 19-én, a Bözödi tó partján július 29-én játszanak, Orfűn pedig az egyik legnagyobb koncert volt a három nap alatt, extrákkal: a fesztivál névadó dalát a Fanfare en Pétard legénysége is kiegészítette, majd a Kiscsillag után bepótolta az elmaradt fellépést.



A Vad Fruttikkal és a Kutya Vacsorájával zártunk, mert a a PASO-ra meg a Boogie Mammára már nem jutott idő, illetve energia. Ezt a záróbulira tartalékoltuk, illetve arra, hogy a reggelt a tó partján érjük meg. Ez is egyfajta helyi hagyomány: néhány fröccsel kiülni a stégre napfelkeltét bámulni, bambulni, kacarászni.

Mert nem maradt más hátra, minthogy elbúcsúzz a régi és most összejött ismerőseidtől, illetve összekapd a sátrad, és hazaindulj a világ legbarátságosabb fesztiváljáról.   

Hogyan jutsz el jövőre?

Ha kedvet kaptál hozzá, itt belenézhetsz: www.fishingonorfu.hu. A résztvevők létszáma max. 5500 fő, úgyhogy ha jönni akarsz, már márciusban kezdd nézegetni a honlapot.