A pénteki, azaz a második napra érkeztünk Zamárdiba, a Balaton Soundra, hogy megejtsük egynapos fesztiválértékelőnket. Miután átverekedtük magunkat a több kilométeres kempingsoron és a jegypénztáron, valamint a biztonsági személyzeten, illetve magunkhoz vettük a tetszőleges összeggel feltölthető fesztiválkártyánkat (ami előzetesen egyébként nagy port kavart), már csak az asszimilálódás maradt hátra. Elégedetten konstatáltuk, hogy ez a fesztivál nem az a fesztivál, ahol minden sátor mellett két csöves ásít színeset épp, sőt: kifejezetten igényes, már-már kissé sznob hatást keltett a környezet. Nem véletlenül, hiszen a Balaton Sound zenei kínálata nemzetközi merítésű, ennek vonzataként a közönsége is soknemzetiségű, és sajnos az árak sem a csóró magyar átlag pénztárcájához igazodnak. Kárpótlásul viszont az előbb említett igényes környezett mellett olyan sztárfellépők vannak jelen, mint a Portishead, Mika, David Guetta és Snoop Dogg. Számunkra a nap legnagyobb sztárja mégis a Balaton volt, és eléggé sajnáltuk a magyar tengert a 4 napos fokozott érdeklődéssel együtt járó folyamatos vízbe szemetelés miatt, és nem is igazán értettük, miért kell azt a nyomorult cigit bevinni a vízbe, hiszen se neki, se a víznek nem jó. A 40 fokban strandolás után a szoros programtervből a Kolint szúrtuk ki elsőként, ők viszont nem szúrtak ki velünk: igazi pörgős, táncolós zenét nyomtak hamisítatlan „kolinos" stílusban, és Freddy Mercuryra több mint kicsit hajazó énekessel. Belehallgattunk a PASO produkciójába, ahol már javában ugrált a nép és SKAndálta az ismerős zenét, majd az Outkast-es Big Boi keményebb hiphop számaiba is. A műfaji eltéréseknek hála, mindenki megtalálta az ízlésének megfelelőt, így semelyik zenekar nem maradt csápoló karok és örvendező fülek nélkül.

A nagyszínpad felé sétálgatva ismerős dallam ütötte meg a fülünket: Mika Relax című számának első taktusaira egyszerre mozdult a több ezer ember, és mi még percek múlva sem hittük el, hogy ott lehetünk. Az angol kortárs könnyűzene egyik legtehetségesebb előadója, Mika az erős kezdés után olyan show-t varázsolt a színpadra, hogy az irigylésre méltó lehet bárkinek, aki zenésznek mondja magát. Sőt, még azt is elárulta, hogy lánytestvére 7 hónapja súlyos balesetet szenvedett, és azóta kórházban fekszik. Mivel aznap ünnepelte 30. születésnapját, Mika felkérte a közönséget egy közös hepibörzdéjre, amit videóval is rögzített, ezzel pedig még emberközelibbé vált az amúgy elérhetetlennek tűnő énekes. Egyedül a koncert vége volt az, ami csorbította a show varázsát: a taps után nem jött vissza Mika a színpadra, így kissé egy megszakított közösülésre emlékeztetett az eset.

A Portishead sem okozott csalódást profizmus szempontból: olyan hibátlanul csendültek fel az animációs filmecskékkel kísért angol érfelvágós és elvont dallamok, hogy a közönség fele víz helyett kötélért kiáltott (még jó, hogy volt Bungee jumping is). Mindenesetre a hatás penge volt...A brit trip hop egyik legfényesebb ékköve, a Portishead a vastaps után az est fénypontjaként az egyik legismertebb merengővel, a Roads-szal tette fel az i-re a pontot, és mi csak annyit mondunk: még mindig futkos a hideg a hátunkon. Ez volt az „úristen kategória", pozitív értelemben.

Levezetésként is volt miből válogatni; mi a számos DJ közül Palotaira voksoltunk, így hatalmas élményekkel tértünk vissza éjjel a sátrunkba, és azzal a keserédes érzéssel, hogy asszimilálódni mégsem sikerült teljesen. Hiába ugyanis a kulturált és nemzetközi színvonalú rendezvény, a sok gyantázott mellkasú macsót és rajzolt szemöldökű cicust fürkészve megállapítottuk, hogy ezeknek vagy ugyanaz a sztájlisztjuk, vagy ez a fesztivál egy nagyon szűk rétegnek szól, és ebből a rétegből mindenki egytől egyig jelen volt. Olyan értékrend torzulást láttunk, amit nem szívesen követnénk, és talán nem is tudnánk. Nemcsak a Balatontól „mosódott össze" a tömeg, hanem az egyéniség is elveszett, talán jó mélyen a habokba, vagy talán nem is volt sosem. Tisztelet természetesen a kivételnek, és kinek nem inge, ne vegye magára, főleg, ha a sztájliszt mondja! Kárpótlásul persze ott voltak a sztárfellépők és a vízpart, szóval mindenkinek az egyéni ízlésétől és tűréshatárától (na meg a pénztárcájától) függ, mennyit ér meg neki kedvenc előadója 3D-s látványa és „halványa".
(vorinori)

Idén 100 ezer fölé emelkedett, ezzel rekordot döntött a vasárnap éjjel Zamárdiban véget ért Heineken Balaton Sound vendégeinek száma - tájékoztatta Lobenwein Norbert főszervező az MTI-t hétfőn.

A négynapos fesztivál utolsó estéjén David Guetta fellépése - a tavalyihoz hasonlóan - teltházassá tette a rendezvényt, így a későn érkezők már nem jutottak belépőhöz. Az első három napon 27 ezer, 22 ezer, majd 25 ezer jegy és bérlet kelt el, az utolsó napon 27,5 ezren tartózkodtak a fesztiválon, így túlszárnyalta korábbi eredményeit, köztük a tavalyi 92 ezres vendéglétszámot a Balaton Sound.

A hőségriadó miatt külön intézkedéseket hoztak, de a Balaton hűsítő vize kínálkozott a legjobb megoldásnak a melegre, amivel éltek is a fesztiválozók. A vendégkör zömét a 18 év feletti főiskolások és egyetemisták adták, akiknek valamivel több mint 10 százaléka külföldről, főleg Olaszországból, Franciaországból és Hollandiából érkezett.
Az idén bevezetett újabb biztonsági intézkedések - köztük az operatív irányító központ működtetése rendőrökkel, katasztrófavédőkkel, tűzoltókkal - beváltak, bár semmiféle rendkívüli esemény nem történt a négy nap alatt. A fesztivált a nagy zaj miatt érte kritika az északi part felől, ami miatt a nagyszínpadot az első napot követően kicsit előbb zárták, de program nem maradt el.

A következő fesztiválon már nem lesz szükség semmiféle radikális változtatásra, az eddig kidolgozott rendszerek beváltak, így az infrastruktúra fejlesztésre, például több minőségi illemhely felállítására helyezik majd a hangsúlyt - mondta Lobenwein Norbert.
(MTI)