„Bigali elvtárs! Lokalizáltam a zajforrást"

Élénken él emlékeim között a szomszéd Pista bá fancsali arca, amikor gyermekkoromban egyetlen nap alatt körülbelül tizenötödször hallgattuk meg az akkor még bakelitlemezen szóló Csókkirályt, ezzel nagymértékben megzavarva a lakóközösség nyugalmát...

A Made in Hungária, mint színdarab már a 250. jubileumi előadáson is túl van, hiszen 2001 óta játssza több társulat, illetve nyári szabadtéri rendezvényeken is több alkalommal színpadra vitték már. A Kőszegi Várszínházban is teltház várta az előadást, és bátran mondhatom, nem csalódtunk. Ezt azért is állíthatom, mert bizony figyeltem a lábakat a székek alatt az ismerős slágerek felcsendülésekor, és mitagadás, nem maradtak mozdulatlanul... A Made in Hungária az idei programsorozat fő produkciója, az István a király helyett került a várszínház programjai közé. A Kaposvári Roxínház előadásán egy percig sem unatkoztunk, változatos, és profi koreográfiát láthattunk a színpadon, kitűnő színészekkel, jól összeválogatott zenés betétekkel, kedves történettel (amelyet egyébként a közönség a 2009-ben megjelent filmből már ismerhet, de szögezzük le, ha nincs a színdarab, nem jött volna létre a film sem)

„A májusfák alatt bevadul a béke-barakk"

Sajnos (vagy szerencsére?!) nem élhettem át a régi május elsejék felvonulásainak hangulatát, nem ihattam csatos bambit és még csóró kollégistaként sem kóstoltam soha a mustáros kenyeret, rajtam kívül jó páran úgy távoztak az előadásról, hogy azt mondták, „jó volt egy kicsit nosztalgiázni". A Fenyő Miklós életéről szóló darab egy jó adag társadalomkritikát is tartalmaz, de az semmiképp sem mondható eltúlzottnak, hiszen a vidám történet, és a könnyed musicaljelleg ezt bőven ellensúlyozza. Néha mégis kicsit megborzongtam egy-egy humorosabb jelenet láttán, és arra gondoltam, ezen itt és most nevetünk, pedig évtizedekkel ezelőtt valóban így volt... Nem lehetett könnyű egy lázadó, vagy lázadni akaró fiatal élete abban a korban. A darab Ricsije is keményen vívódik érzéseivel, családjával, a politikai szabályokkal, és értetlenül áll a rendszernek behódoló társadalom előtt.

Miért nem akadt fönn a rendszerváltás előtti Magyarország cenzúráján Fenyő Miklós, és mi lehet a titka mai napig tartó sikerének? Talán az, hogy őszinte, tehetséges, és az, hogy ő „csak zenélni akart és szerelmesnek lenni". Ugyanakkor az is igaz, hogy - mai szólással élve - mindig is jól marketingelte magát, néhány lecke után ráérzett mikor és hol, mit szabad, és mit nem, hol van az a bizonyos határ.

Azt a kérdésfelvetést már csak a jövő fogja megválaszolni, neveznek-e el utcát Fenyő Mikiről valaha, minden esetre ritka az olyan eset, hogy élő emberről színdarab, vagy film készüljön, ráadásul ekkora sikerrel. Ő már most élő legenda, igazi laza jampi, akinek sármos mosolya 64 évesen is ugyanolyan zsivány, mint amilyen a Hungária fénykorában volt, és akinek örökzöld slágereire valószínűleg még unokáink is ropni fogják.

Hogy jó volt-e fiatalnak lenni a '60-as '70-es években, vagy nem, arról jellemzően eléggé megoszlanak a vélemények, de talán érdemesebb lenne ezt a témát egy külön cikk keretei között feszegetni...