„Azt mondják, már most tele van a vár, pedig csak 21 órakor lesz a buli!" -értesültünk Tóth Tamás kollégától este fél nyolc tájékán egy internetes közleményben. A felhívásra azonnal felkaptuk a fejünket, ekkor azonban még nem gondoltuk volna, hogy a koncert kezdése előtt fél órával kérdéses lesz az átjutás a várhídon. Bátran elmondhatjuk, hogy a kígyózó tömegben a dolgozókon kívül a városlakók kilencven százaléka is megmutatkozott, mivel a Flextronics Kft. jóvoltából számukra is ingyenes volt a belépés. A nagy tömegben, s az egyre inkább úrrá levő levegőtlenségben pillanatokra akaratlanul is felidéztük a West Balkánt, s az égre néztünk elgondolkodva. Aztán eszünkbe jutott, hogy valaki dolgozik. Picit irigykedtünk azokra, akiket aznap este magához szólított az üzem. De csak picit...

A férőhelyvadászat a vár udvarán sem volt könnyebb. A koncert első óráját egy, a kúthoz közeli öreg fa tövében töltöttük, s mivel nem láttuk az előadókat, csak a hangzóanyag maradt egyedül a mienk. Tehetetlenségünkben talán még soha nem éreztük át ennyire a hazai "rocksámán" (inkább csak rocksátánka - a Szerk.) Király L. Norbi többször ismétlődő buzdítását: legyen valami! A Hooligans együttes nagy sikerű dalának refrénje teljesen visszatükrözte akkori érzéseinket. A dalra válaszként felbátorodtunk, és szót fogadtunk Vastag Tominak, aki bevezető szavaiban így nyilatkozott: ne gondoljunk mindig az élet sötét oldalára. Vannak örömteli pillanatok is, például, ha az ember szerelmes. Az egyik legszebb érzésnek azonnal hangot is adott két külföldi slágerrel, mi pedig azonnal jobban éreztük magunkat, és kisvártatva megkönnyebbülten találtuk meg helyünket az emelvényen, ahol levegősen tomboltunk az Eddára, Beatrice- re, vagy az ACDC-re.

A" lényegre", Wolf Katira szerencsére már minden a legnagyobb rendben volt. Gyönyörű rózsaszínű estélyi ruhában lépett a színpadra, és hajviseletét mintha Madonna Blonde Ambition Tours-ából merítette volna. A megindítóan bensőséges bevezetővel és hangjával azonnal elvarázsolt bennünket az énekesnő, akinek repertoárján olyan híres dallamok csendültek fel, mint a New York, New York, Cserháti Zsuzsától az Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, vagy a Kicsi gyere velem rózsát szedni. Szerelem, miért múlsz? Énekelte végül, mi pedig csak annyit kérdeztünk: várudvar, miért nem vagy nagyobb?