Patrick Süskind: A parfüm - egy gyilkos története

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy egy kellemes illat rabul ejtette, és még évek múlva is emlékezett rá. Az illatok, szagok fontos szerepet töltenek be életünkben. Bár civilizált világunkban szaglásunk az állatokéhoz képest elkorcsosult, mégis tudatalattink sokszor a szagok alapján befolyásolja cselekedeteinket.

A regény középpontjában a szagok állnak. Főszereplője Jean-Baptiste Grenouille, akit Süskind visszataszító, ugyanakkor zseniális figurának nevez. A történet a 18. század Franciaországában játszódik. Elénk tárul a korabeli Párizs, méghozzá egy kicsit szokatlan módon, az író ugyanis az emberek, a házak, a Szajna bűzén keresztül ismerteti meg az olvasót az akkori viszonyokkal. Maga a főhős Párizs egyik legszagosabb pontján, a Halpiacon születik, nem kívánt gyermekként, ám élni akarásának köszönhetően megmarad. Ez a mindent túlélés a későbbiekben is megmutatkozik, amikor lelenctársai el akarják tenni láb alól, vagy amikor halálos betegségekből gyógyul fel. Születése után anyját kivégzik, ugyanis Grenouille előtt már négy gyermeket hagyott sorsára, ezért a fiút dajkákhoz helyezik. A dajkák azonban nem szívesen tartják maguknál, a fő kifogás ellene, hogy nincs szaga. Valóban, Grenouille egy bűzzel átitatott környezetben szagtalan, amit a kor babonasággal teli világában a dajka hajlamos ördögi megszállásnak tulajdonítani, és még a magát felvilágosultnak tartó Terrier atya is viszolyog tőle.

Részlet a regény alapján készült filmből

Grenouille hamar rájön arra, hogy különbözik a többi embertől. Már egészen kicsi korában kifejlődik benne a szagok megkülönböztetése iránti képesség. Nemcsak az élőlények, hanem a tárgyak, kövek, foltok szagát is képes felismerni a maguk egyediségében, és elraktározni a memóriájában. Egy napon megérzi a tökéletes illatot. Egy fiatal lány szaga annyira vonzóvá válik a számára, hogy képes érte végezni vele, csakhogy illatát magáévá tegye. Kitanulja az illatok elkészítésének és tartósításának módját, és ettől kezdve csak egy nagy szenvedély vezérli: elkészíteni a tökéletes parfümöt, amivel elnyerheti az emberek szeretetét. A regény művelődéstörténeti ínyencség azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni a 18. századi parfümkészítés rejtelmeibe, a céhek közötti versengésbe. Ellentétben azonban a többi mesterrel, akik jól bevált receptek alapján dolgoztak, Grenouille teljes mértékben az orrára hagyatkozott. A vágya, hogy elkészítse a tökéletes parfümöt, megszállottsággá vált.

Kitaszítottságában úgy hitte, ezzel a csodaszerrel érheti el, hogy őt is megszeressék. Ez az illat pedig nem más, mint az érettségüket éppen elért fiatal lányok illata. Hogy parfüm legyen belőlük, ahhoz meg kellett őket gyilkolnia. A főhős megtette mindezt, bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Ugyanis nemcsak saját szaggal nem rendelkezett, de a legkisebb erkölcsi érzék híján is volt.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy melyik műfajba soroljuk a regényt. Horror, lélekrajzi dráma? Nos, mint horror megállja a helyét, mert lendületes, izgalmas, cselekményekben gazdag, végig felcsigázva tartja az olvasó figyelmét. Ugyanakkor kitűnő lélekrajzi írás is, mert megtudhatjuk, miként válik egy mindenki által kitaszított ember érzéketlen sorozatgyilkossá. Nem véletlen, hogy a könyvet már 46 nyelvre lefordították, az angol és a német sikerlistákon pedig mind a mai napig az első 10 között szerepel. 2006-ban meg is filmesítették, Tom Tykwer rendezésében.

Hogy mi történik, miután elkészül a parfüm? Meglepő fordulatra számíthat az olvasó, ha elolvassa a szörnyeteg zseni történetét. A 260 oldalas regény olvasmányos, könnyen érthető, ám mégis rengeteg tanulsággal szolgáló csemege a krimit és a történelmi regényeket kedvelőknek egyaránt.

Patrick Süskind: A parfüm
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2006.

- Rozán Eszter -

Ray Bradbury: Fahrenheit 451

„...szeretném, ha megtanítana arra, hogy értsem is, amit olvasok."
Kemény jövőkép vagy puszta illúzió?

„Fahrenheit 451 - fok az a hőmérséklet, amelyen a könyvnyomó papír tüzet fog és elég." Legyen szó bármilyen könyvről, megsemmisül, a tűz martalékává válik. Vajon a lét értelmét el lehet e égetni, meg lehet e semmisíteni? Többek közt ezzel is foglalkozik Ray Bradbury: Fahrenheit 451 c. könyve.

Képzeljünk el egy olyan világot, mely teljesen kifordult önmagából. A mai értelemben vett jó és rossz, az értékes és értéketlen szinte helyet cserélve zakatolnak a hétköznapokban. Egy olyan élet tárul elénk, melyben a gondolatiság jóformán nem létezik, népbutítás folyik. Előírják, mit tegyünk, s azt is, hogyan. Olyasvalamit közvetítenek felénk, amit jó szándékkal sem lehet ésszerű normáknak és értékeknek nevezni. Ebben a torz világban a könyvek, s általuk közvetve maga a gondolkodás is szinte ismeretlen fogalmak. Az ember beleborzong magába a gondolatba is, pedig ez a könyv éppen egy ilyen képet tár elénk, talán a jövő társadalmát(?).

A regényt olvasva első gondolatként az lebegett a szemem előtt, visszamentünk a reformáció időszakába, amikor bűnnek számított a könyvolvasás, s magukat a könyveket is ártalmasnak minősítették. Kísérteties a hasonlóság, hiszen Bradbury disztópikus társadalmában is mondhatni ez a helyzet áll fenn. Adva van a tűzőrség intézménye, melyről az oldalakat lapozgatva egy idő után kiderülhet, régen más funkciót töltött be. Vagyis ők voltak a tűzoltók. A könyv jelenére vonatkozóan azonban teljesen megváltozik szerepkörük: a pusztítás válik fő céljukká, elégetni és megsemmisíteni minden létező könyvet, hiszen ezt sugallja a társadalmi norma. Hogy miért? „A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember."

Jelenet a könyv alapján készült filmből

A főhős Guy Montag a tűzőrség tagja, hivatása a könyvégetés. Élete azonban nem sok mindenből áll, munkája, melyet igaz szeret, hiszen a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el, de otthon pusztán a felesége várja, aki a nyugtató tabletták által nyújtott silány világba menekül, valamint a három tévéfal, mely már a bekapcsoláskor is a saját nevén köszönti a nézőt.

Adva van azonban egy lány, a szomszéd házból, aki ugyan mellékszereplő a regényben, de mint később rájöhetünk, nagyon is fontos szerepet tölt be majd Montag életében. Furcsa dolgokról mesél neki, harmatos fűről, érzéki hajnalról, a hold kerek fényéről, melyek Guy számára kezdetben pusztán érthetetlen szavak. Aztán egyszer csak minden megváltozik, nem hagyják őt nyugodni ezek a kijelentések, s szépen lassan elindul benne egy folyamat. Valaminek a kezdete, mely a kor társadalmában eleve halálra van ítélve - a főszereplő elkezd gondolkodni, s van még rosszabb is, azzal hogy beleolvas egy „halálra ítélt" könyvbe, megváltozik egész élete. Az ő fejlődéstörténetét kísérhetjük végig a regényben, s láthatjuk azt is miként ébred öntudatra, s igyekszik változtatni a kialakult helyzeten, kockára téve ezzel saját életét. Annak ellenére, hogy a könyv nem éri el a kétszáz oldalas terjedelmet, rengeteg mondat kerítheti az olvasót hatalmába, s csak bízhat abban, hogy a disztópia nem válik valósággá.

Ray Bradbury ezen könyve 1953-ban látott napvilágot, számos más munkáját követve. Első hallásra furcsának tűnhet, hogy egy sci-firől van szó. Azok számára mondom, akik nem lelkesednek ezért a műfajért, ne alkossanak rögtön véleményt, ne skatulyázzák be a regényt. Érdemes elolvasni, sokat tanulhatunk belőle.

Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Gönczöl Kiadó, 2003.

- Ambrózai Zsuzsanna 'ergedles' -