Holdfény a kottapapíron - interjú Antal Laura főiskolai docenssel
2011.09.21. - 11:30 | Joó Ágnes
Hogyan és miért jutott el a 20. századi zene a hangjegyek felszámolásáig? Mit jelez a rajz a kottában? Mit jelentenek a jelek és hogy kell megszólaltatni őket? A szeptember 23-i Kutatók Éjszakáján a holdfényt a kottapapíron is megláthatjuk. Az előadás házigazdájával, dr. Antal Laurával beszélgettünk.
Dr. Antal Laurát, a fiatal előadó tanárt tehetséges és rendkívüli hölgyként tartják számon. A Zeneakadémián Párkai István és Tihanyi László - mint legfontosabb tanárok - voltak mentorai, külföldi karvezetés kurzusokra járt Franciaországban, Olaszországban. A 90-es évek végén Penderecki új művével koncertturnézik - mindez előbbieket vallja meghatározónak életében. Iránya: az új zene felé érdeklődő ember. Szombathelyen harmadik éve tanít, dolgozik alkotó lendülettel, tizenegy éve pedig a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában tanít - tanítványai örömére.
Hallottam népzene tanáromtól: "a kotta tökéletlen jószág", amiben a hangjegyekhez előadási jelek, zenei szakkifejezések járulnak és tanácsolják az előadót mégis a legtökéletesebb közvetítésre. A zene lejegyzésének ötvonalas módját mikor feszíti szét egy kottaírás?
Leginkább akkor, amikor a hagyományos értelemben vett zenén kívül mást is zenének tekintünk - végletes példaként
a minket körülvevő világ összes zaját, vagy azt, amikor kilégzünk.
A "modern zene" kifejezéssel stílust, műfajt, korszakot vagy mi mást jelölünk? Ami a régiekkel szakítani kíván és új utat tör hangzásban, a zenei írás-olvasásban és a hozzá közelítő módszerhez is "modern" szemléletet ír?
Modern zenének a II. világháború utáni új irányzatokat és a mai zenét tekintem. Saját korában is modern, vagy inkább reformátor a zeneszerző, ha másképp gondolkodik, és valamilyen módon újat hoz létre.
Az új írásrendszer nem a rögzített hangmagasságokat jelöli - mint megszoktuk egy kottafűzéren: horizontálisan, vertikálisan - hanem a felhangokban gazdag hangsűrítményeket. A vonalrendszer az eddig használt vonalon, vonalközben elhelyezett jelöléssel a porcelán-minőség csengő hangjait szolgálta. Ezek után inkább fekvésre, bejárandó térre, mozgásban lévő hangszínre, tónusra utal és ad meg határvonalat vagy eltekint attól. A régi: utalás volt a várt hangra, míg az új, az áttörés: a hanggal való kapcsolatokat is igényli a megszólaltatáskor. Így van valahogy?
Ehhez kell ellátogatni az előadásomra! (Kutatók Éjszakája - Tájkép vagy kotta - a Szerk.) De röviden csak annyit: ne képzeljük mindenáron csak a zenei hangmagasságot lekottázhatónak. Olyan sok más lehetőség van még a hangkeltésre. A meghatározatlansággal jó nyomon haladsz, de egészen konkrét hangzásokat is lehet grafikusan jelölni, pl. pontos (olykor több oldalas) előadási instrukciókkal.
Elmélyedsz-e, mint tudományos fokozattal bíró kutató, időzöl-e valamely területen szívesen?
Igen, itt, a mai zenében. Számomra nincs ennél izgalmasabb, sokszínűbb korszak. Most épp áttekintést folytatok, az 50-es évektől napjainkig. A legjobban pedig az experimentális modern kóruszene előadása érdekel, és ha csak tehetem, művelem.
A zene mindennapokra gyakorolt hatását hogyan aposztrofálnád? Napi bevitel - esetenként 3X1 - vagy meghatározó eseményeink életképe: vígasztaló, lelkesítő, bolondozó, útitárs...?
Mostanában kevesebbet eszem, inkább etetem zenével az embereket. Napi bevitel korlátlan, ha a csöndet is belefoglaljuk.
A szombathelyi zenei konzervatórium egyik tanára azt tanítja, hogy "a hangverseny megismételhetetlen történése nem pótolható hanghordozóról lejátszott, azaz visszajátszott műkedveléssel". Legutóbbi zenei élményedről hadd tudakozódjam!
A legfrissebb nagy élmény a vonaton hallgatva a Pelvax Trabicsek című száma, tegnapelőtti egy Morton Feldman: Why Patterns?, és pár hónapos a youtube-ról a Burattino iskola férfitanárainak rap-száma, és az ott tanító volt tanítványom mesejátékának újrafelfedezése. Élő koncerten régen voltam.
Kórusvezető tanárként kérlek, ossz meg velünk egy felejthetetlen, kedves emléket, bizonyára van ilyen!
Hirtelen az jut eszembe, amikor pár éve az 5.-es tanítványom az első szolfézsórán szabadon improvizálta a jelentést, minden hangrendszeren kívül, folyondáran kacskaringós, csengő hangon. Gyönyörű volt, azóta is irigylem tőle, bár a tonális zene túlsúlya miatt ma már nem tudná reprodukálni.
Plakát-rajongásomat közeli barátaim ismerik, munkádhoz kapcsolódó képi anyagod többször lelkesített. A szombathelyi egyetemi rádióban szerkesztett műsorod hirdetője is ilyen találó produkció. A plakát tervezőjére azonnal rákérdeztem: " hát én! .. hát ki? .. "- nyomtad a kinint. Ezúton tegyük közzé és mutassuk, mitől sikeres téma és láttatás kaprisze.

Lényege az én egyik saját lényegem: a folyamatos tanulás, különféle módokon. Ha semmit nem tanulnék a tanítás közben, valószínűleg abbahagynám.
Egy zeneműajánlást kérek még Tőled és egy kortárs zeneszerzőt, akit figyelemre méltatsz!
Ligeti György minden mennyiségben. Sláger: Händel: Faramondo - Caro-cara duett. Saariaho: Nuits - Adieux.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat







Új hozzászólás