„Szexuális életünk gyakran telefonál nekünk” – A Kaukázus koncertje a Palace Caféban
Képgaléria megtekintése2008.12.12. - 12:00 | Mädl Eszter - Fotók: Bonyhádi Zoltán
Kis létszámú kemény mag előtt, de jó hangulatú koncertet adott a Kaukázus csütörtök este a Palace Caféban. Az énekelő és táncoló közönség lassan, de biztosan megérkezett a koncertre testben is és lélekben is, így végül nem kellett amiatt pironkodni, hogy míg a zenekar a színpadon hozta a kötelezőt, addig a közönség csak ült és dobolt a lábával.
HIRDETÉS
A Palace Café nem egy tipikus koncerthelyszín. Első körben az ember inkább valamilyen csendesülős dolgot tudna ideelképzelni, egy unplugged koncertet például (annak nem is lenne rossz hely), vagy egy csendesebb jazz produkciót, nem pedig egy alternatív zenekart, akik - bár vannak ülve is könnyen kibekkelhető dalaik -, többnyire ugrálásra késztetnek. A zenekar három lemezzel büszkélkedhet eddig (Majdnem Kína, MIR, Amerika nem hazudik), melyeket ingyen le lehet tölteni a honlapjukról (ez egy tipp volt, nem csak mellékes megjegyzés). Az énekes/gitáros, Kardos Horváth János pedig ismerős lehet a Magashegyi Undergroundból is, ha valaki hirtelen nem tudná hovatenni. Fodor Máriusszal ketten erősítik említett zenekar sorait, Bocskor Bíborka mellett. Ebben persze az is jó, hogy újságírónk, aki a Kaukázustól csak a Petőfi Rádió által rongyosra játszott dalokat ismeri, örülhetett még egynek, az 'Anglia' címűnek. De erre kitérünk még.
 |
| Kaukázus a Palace Cafe-ban |
Fél tíz előtt lépett a reflektorok kereszttüzébe a csapat, és rögtön az egyik legnagyobb slágerrel, a 'Teszkóval' kezdtek. Azt azért nem mondhatnánk, hogy programadó dal ez, mégis hordozza azokat a szövegvilágbeli jellemzőket, amiket a dalpark nagy része. Kritikus, ironikus, megmondó, ámde a direkt közlést elkerülő. Ekkor még csak a lelkes fotós perdült táncra a színpad mellett, nemsokára azonban megérkeztek az első fecskék, akik a koncert felére megcsinálták a "nyarat", no meg a hangulatot is. Valamikor a koncert közben megjelent egy fiatalember, és egy vicces közjátékot kanyarított: Kardos Horváth kezébe nyomta a személyi igazolványát, kiderült, hogy Füredi Tibornak hívják (ha „y"-nal írja, elnézést), pont úgy, mint a 'Teszkó' című dal „főhősét". Realt-time "ingpróba" a konfekcióosztályon. A Kaukázus rajongók bocsássanak meg nekem, ha nem fogom tételesen felsorolni az elhangzott dalok listáját, de mint már említettem, nem vagyok otthon a zenekari életműben. Egy elfogulatlan szemével azonban meg kellett állapítsam, a banda legjobb dala az elhangzottak közül a 'Celeb' című szerzemény volt, ami aztán tényleg megmozgatta az ott lévőket: igazi ugrálós ritmus, már-már sanzonos elemekkel tarkítva. Az utolsó lemez címadó daláról már nem is beszélve: az 'Amerika nem hazudik' egy igazán vagány, zúzós nóta, ha lehet így fogalmazni, „light-metál", markáns szintifüggöny mögé bújtatva. A kellően társadalomkritikus, néhol egészen politikus szövegeken kívül baromi aranyosan és fájóan valódian személyesítik meg életünk egy sarkalatos pontját is: „szexuális életünk gyakran telefonál nekünk" ráadásul képeslapot is küld, ha úgy tartja kedve. Az magyar igazságban pedig hinni kell, szívni kell a friss hegyi levegőt, és minden ember arra képes, amit magában felmutat.
 |
| „Dugjuk be valami újba az ujjunk, kakaót igyunk és csókolózzunk!" - Kaukázus koncert a Palaceban |
„Dugjuk be valami újba az ujjunk, kakaót igyunk és csókolózzunk!" - szól az 'Anglia' című szerzemény kezdősora, mely - bár a Magashegyi Underground neve alatt vált közkedveltté -, általában elhangzik a Kaukázus koncertjein is. Az elmúlt hetekben sorok írójának abszolút kedvence, s bár a Kaukázus előadásában természetesen nem pont ugyanolyan, mint eredetileg, így is hat. Itt szeretnénk ajánlani a nemrégiben felfedezett klipet, amely az eredetinek egy másik, csókolózós verziója. A kb. három és fél perc alatt párok csókolóznak végig, és a klip ettől imádnivaló, helyes, aranyos, kedves, bájos, stb. stb. A klip felfedezése óta ez az un. csókolózós dal, úgyhogy szerkesztőségileg ezennel felszólítunk mindenkit eme kellemes, biokémiai tevékenységre!
A saját szerzeményeken kívül az este folyamán kaptunk még egy LGT feldolgozást is, az 'Ő még csak most 14' című örökbecsűt, s a végén, 'A jó a rossz és a kreatív' után - ez a feltűnően kis létszámú, ámde annál hangosabb közönség - vissza is tapsolta a fiúkat, akik egy ráadás dal után újra eltűntek. Valószínűleg csak azért, hogy még több tapsot és kiabálást csikarjanak ki, merthogy gyorsan vissza is jöttek másodszor is, mielőtt végleg véget vetettek volna az estének.
Az a 15-20 fős táncoló csapat, no meg az ülvemaradtak is bizonyára nagyon jól érezték magukat ezen a csütörtöki enyhe éjszakán, és kellemes érzésekkel mentek haza. Nem volt ez egy eget rengető buli, nem dörgölőztek egymáshoz akaratlanul testek, és az összhatása inkább volt kellemes, mint heves. No de ez nem is baj, ilyen is kell. Legközelebb talán egy fergetegesebb buliban láthatjuk viszont a Kaukázust, és énekelhetjük hangosan, hogy „gumicukor vagyok a tenyereden".
Képgaléria hamarosan!!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás