Ne is húzzuk az idegeket feleslegesen, ez az album egy tehetségtelen, szedett-vedett, velejéig rossz banda műve, egyszerűen borzasztó. Nem lehet meghallgatni! Tehetségtelen a banda szövésben, hímzésben, szedett-vedettek egy Armani divatbemutatón, velejéig rosszak lennének porszívóügynöknek, és egyszerűen borzasztó, hogy csak ez az egy albumuk van. Nem lehet meghallgatni... vákuumban...(mert ott nem terjed a hang)!

De félre a tréfát! A korongon lévő kisebb szokatlanságok ellenére a banda már elsőre egy olyan produktumot tett le az asztalra, ami nemcsak minőségben, stílusban is erős. Majdnem mindegyik számnak van saját zeneileg elkülönülő sajátossága, ha dallamos, néhol popszerűbb, néhol kifejezetten tradicionális alapokon nyugvó vonulataiban fedezhető is fel stílusfüggő összecsengés, technikailag - és hangulatilag - tökéletes megoldások teszik önálló egységekké a dalokat. Változatosság a számváltásoknál, számokon belüli váltások, ritmusjátékok éreztetik, hogy a kevésbé változatos dallamokat is el lehet adni monotonitás nélkül, így a legszokványosabb akkordmenetek sem tűnnek ismerősnek, és ez bármelyik bandának a javára válna.

A szólók, kiállások kidolgozottak, a hangszerek pontossága mintaszerű, talán az egyensúlyukon lehetett volna még némiképp csiszolni, néhol minimális mértékűt veszít a dal az energiájából egy erősebbre vágyó pergő-, vagy lábdobütemnél, és egy mankó énekzönge itt-ott jobban kihozná a fődallamot, de összességében ezek sem hibák, inkább a stílusban megszokott rigolyák. Amolyan a '80-as vége, '90-es elejei hangzások szólalnak meg, nagyon jók az effektek, a hangszínek, mintha torzított, csöves Marshall-ládák duruzsolnának, és a vonós, billentyűs szőnyegdallamok is meghatározóan hozzák a környezetet. A keverés, és az effektezés a „rigolyáktól" eltekintve nagyon is minőségi, érezhető benne a zenekar közelsége, sőt, ad egy olyan pluszt, mintha a banda tényleg ott játszana a szoba sarkában.

Nagyon eltalált számokról van szó, ha hallgatás közben óhatatlanul is beugrik a hangulatra Green Day, Offspring, vagy Bloodhound Gang, akkor is 100% Dorothy Liest érzünk. A nyugati part zenei illúziója és az angolnak is hangzó angol szöveg olyan vonalat teremt az éterben, ami San Francisco-tól San Diego-ig a pálmafák szegélyezte utakat köti masnira, szabadságérzetet nyújt.  A húzó negyedek, és a kvintszólamok megidéznek egy klasszikus felszabadult, lendületes, fiatalos légkört, annak dacára, hogy a tagok már nem pelyhedző állú, pattanásos zeneiskolások - innen is a profizmus, és a tapasztalat, ami az albumon immár kézzelfogható.

Első hallgatásra is voltak a lemezen olyan - a Ted's Village-ből még nem ismert - számok, amik fülbemászó dallamukkal kapásból bekucorodtak a fejünkbe, mint a One in a Million refrénje, a Take me Back egyszerűen simuló szólamai, vagy a Sniffing Bugs bohókásan dallamos könnyedsége. Természetesen már ismert dalok is kaptak helyet, mint a Should I Stay, vagy az eddig is nagy sikernek örvendő Why not. Aki szereti a műfajt, jobb, ha tudja, hogy kedvére valót kap ezzel az albummal, aki pedig nem ismeri, ne is ezzel kezdje, viszont hamar kerítse sorra. Ted's Village rajongóknak ugyebár alap.

Örömmel jelenthetjük be, hogy a Dorothy Lies már nem múlhat el nyomtalanul, a korong pedig beszerezhető tőlük koncertjeik alatt/előtt/után, és megrendelhető a zenekar weboldalán, a http://www.dorothylies.com -on.

Lemezbemutató koncertjüket október 6-án tartják a szombathelyi „A" clubban, ahova minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak. Mi ott leszünk!

Kis miniinterjút is készítettünk a zenekarral a lemez és a közelgő koncert apropóján, íme:

Hol és mikor készült a lemez?

Az új lemezt, az UltraSonic-ot három helyen vettük fel. A dobokat Domby Bertalan stúdiójában rögzítettük, ahonnan az út a zenekartagok házi stúdióiba vezetett, a gitárokat itt vettük fel. Innen Kondor Tamás barátomhoz mentünk, akinek a stúdiójában az énekszólamok kerültek a helyükre. Tamás nagyon kreatív zenész, ezért 2-3 dalban felkértük közreműködésre olyan hangszerekkel, amelyek eddig a zenekar hangzásában nem szerepeltek még, pl.: Hammond-orgona, vonósszólamok, stb. Ettől még érdekesebb, élettel telibb lett a zene. A maszeteringet és a keverést is Tamás végezte és mondhatom kiváló munkát végzett, nagyon elégettek vagyunk.

Hol lesz hallható az új album?

2011. október 6-án tartjuk a lemezbemutató koncertet az aClub-ban. A hely üzemeltetői nagyon örültek a megkeresésünknek a helyszínt illetően, hiszen mostanában tervezgették, hogy - újra - nyitnak az élőzene felé. A koncert este 7 órakor kezdődik, 2 zenekar vendégszereplésével. Az első, a Smokings egy könnyed, punk alapú dallamos zenét játszó akusztikus gitárduó, akiket sorban a helyi szinten ismertebb Violet Eye követ. Mi 9-10 óra körül csapunk a húrok közé. Egy- másfél órás koncerttel készülünk, ahol a tervek szerint a kész lemez összes dala hallható lesz, de persze elhangzanak a régebbi Ted's Village nóták is, sőt egy-két meglepetéssel is készülünk! A koncerten természetesen megvásárolható lesz a zenekar CD-je!

Tervek, további koncertek?

Hál' Istennek elindulni látszik valami, egyre több a megkeresés, alakulnak a koncertek. Hallhatóak leszünk itt-ott Szombathelyen mostanában, de kaptunk már megkeresést más városokból is. Mi mindennek örülünk, hiszen számunkra az a fontos, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk. Itt jegyzem meg, hogy a zenekarnak nincs menedzsere, minden eddigi sikert a magunk erejéből értünk el, de a távolabbi célok között természetesen szerepel az is, találjunk valakit, aki érdemben tud a zenekarral foglalkozni, mint például egy lemezkiadó.

Új dalok?

Egyelőre az UltraSonic van a fókuszban. A zenekar sokat dolgozott azon, hogy a lemezbemutató jól sikerüljön, mostanában csak erre koncentráltunk. Új dalok természetesen születnek közben, van egy-két dal, amelyek például az UltraSonic stúdiómunkálatai alatt születtek, koncerten már hallhatóak voltak, de a lemezre már nem kerültek fel. Majd a következőre!

A zenekarról itt írtunk:

Jól áll neki a heavy - Dorothy Lies, Idoru koncertek nyitották az AZK őszi/téli évadát 

Hazudós név, igaz zenekar - Dorothy Lies