Aki csak a blueson keresztül akarja megérteni ezt a zenét, az zsákutcába fut. Ugyanolyan köze van az EBC világának a kortárs avantgard noise műfajokhoz, a pszichedelikus és experimentális kísérletekhez, a szabad improvizációhoz és a jazzhez, csakúgy mint a világzenéhez. A trió bővelkedik zenei fantáziában. Érezhetően Emil, a dobos a porondmester ebben a cirkuszban, ő sorjázza a hol egzotikus afrikai, hol húzós rock-, hol tradicionális bluesütemeket beoltva számtalan egyéb hatással, amelyekre aztán Miksy és Zmuggi faragja fel az ornamentikát gitárral, basszusgitárral, vagy éppenséggel fémtállal és fém evőeszközökkel, a hangszerek eszmei korlátain kívül eső megvalósulás-kísérletekkel.

Ez a zene nem tud nem hiteles lenni. Ha nem lenne hiteles és önazonos az a burjánzó tudati szabadság, amit sugarakban lőnek a színpadról, azonnal átcsapna az egész produkció paródiába, vagy komikumba. A trió 15-20 perces kompozíciókkal operál - ringató nyugalmat kevernek monoton, mantraszerű fordulatokkal, helyenként heves, odamondogatós, húzós groove-okkal. Hangszerelésükben a dob, gitár, bőgő mellett domináns szerepet játszanak az elektronikus és analóg effektek. Az oktáver, a wah-pedál, a fázismodulálók és looperek mellett különböző zajkeltő eszközök is dolgoznak, a kanalakkal nem csak a gitárhúrokon kelt földöntúli zajokat Miksy, kihangosítja a fémtálat, miközben fiktív habot ver benne az evőeszközökkel. A bő egyórás előadás működött, hatást kellett! Már pár perccel a kezdés előtt megjelentek a legkülönbözőbb zenei világból érkező kíváncsiskodók az első sorokban, a koncert végére már alig akadt ember, aki ne szegezte volna kérdő, vagy befogadó tekintetét a cirkuszra, beleértve a Voler Mouche tagjait is, akik elismerő bólogatással méltatták az Electric Blues Circus zenei és tudati teljesítményét.

Underground, alternatív, ráadásul kísérletező műfajú élő koncertek esetében - a sekélyes hazai közízlésnek és az önálló zenei befogadóképesség hiányának köszönhetően - nem lehet nagy közönségre számítani, sajnos nem okozott pozitív csalódást a sárvári publikum sem. Nehéz utat találni olyan értékek népszerűsítésére, amelyek egyénenkénti, személyre szabott megfejtést igényelnek, de páratlan az így elnyert zenei élmény. Az EBC jól érezte magát, vissza szeretne jönni - bátran biztatok minden olyan zenerajongót, aki kicsit is önállónak érzi magát, és szereti saját maga eldönteni, milyen is az ízlése, hogyha sor kerül a returnra, semmiképp ne hagyja ki!



A Voler Mouche a környék egyik legszimpatikusabb zenekara - telve közvetlenséggel, a visszacsatolások szomjúságával, önzetlen adni akarással. Már háromszor voltak vendégek Sárváron, de a legutóbbi, Szent Iván-éjszakai fellépésük óta történt egy s más a formációval. Önálló estével szerepeltek a Petőfi Rádió Akusztik műsorában, nagy sikerrel játszottak az A38 hajón, és volt némi átalakulás a felállásban is. Sajnos Sávoly Péter már nem dobol a bandában, utódja megleléséig gép helyettesíti, és e sorok írója számára a Voler Mouche arcának mosolya és természetes bája, Korponay Zsófi is átigazolt a Microphonkies nevű bandába.



Utódja Kiss Flóra lett, akit legutóbb a Szürke Eminenciások Estjén láttunk az AZK-ban, a FloorAkkusztik énekesnőjeként. Flóra kitűnő énekes, megbízhatóan pontos és bársonyos hanggal, és Miski Ádámék nem győzik emlegetni, mennyire szeretnek vele dolgozni, személyes véleményem mégis az, hogy vesztett néhány árnyalatot az ibolyaszín szivárványából a VM. Talán csak idő kérdése, hogy Flóra is felfedezze a saját egyéniségét, ami visszaadná a kissé szenvtelenné vált Voler Mouche-arc mimikáját, enélkül viszont az ének csak egy profin megoldott feladat, ami nálam a zenébe minden különösebb hatás nélkül simul bele. Na persze ez a zene még így is felhőntúli, és úgy simogat, ahogy kevés más muzsika, új dalaik pedig épp olyanok, mint ahogy elképzeltük őket - pontosan illeszkednek a képbe, nem csalnak meg minket a vártnál vakmerőbb megoldásokkal. A tüneményes varázslócsapat talán nem tűnt pénteken olyan erősnek mint legutóbb, de épp ettől maradnak izgalmasak, épp ezért érdemes követni annak az ívnek a folytatását, ami valamikor a Spring is Here origójából indult, és ki tudja, merre folytatódik...

A koncertfotók és videók ide kattintva megtekinthetők!