Rossini operája, A sevillai borbély eredeti nyelvén, olaszul szólalt meg szombaton este a Bartók Teremben, Aldo Sisillo vezényletében, a Magyar Állami Operaház művészei, az Erkel - Szt. Márton Oratorikus Kórus, és nem utolsósorban a Savaria Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Szóval némi nyelvlecke, felfrissítendő olasz „nyaralós" szókincsünket.

És ha már a nyelveknél tartunk... A bérletes hangversenyek 2011-2012-es tájékoztató füzete nem hiába kétnyelvű (magyar-német), ugyanis a nézőtéren rengeteg osztrák operabarát foglalt helyet. Azt sajnálhatták, hogy a narrátor által elmondott körítést nem értették, hiszen Ambrus Ákos az énekes produkciók közt bőven ellátott minket információkkal, mind a mű keletkezését, mind a cselekményt illetően.

A sevillai borbély közel 200 éve, 1816-ban került bemutatásra a római Teatro Argentinában. Az első előadás hatalmas bukás volt, igazi „olasz botrány". Aztán a második előadásra rengeteg kíváncsiskodó vett jegyet, - a nagy visszhangot kapott premier miatt is - és innentől kezdve szinte töretlen sikerrel játszották és játsszák az operát napjainkig.

Honnan lehet ismerős mindannyiunk számára ez az opera? Nem Fenyő Miklós Figaro című slágere révén... Figaro belépőjét rengeteg filmből, rajzfilmből és reklámból ismerhetjük, a narrátort idézve „a mű ismertsége túlmutat az operabarátok egyre szűkülő körén".

Mint az operák többsége esetében, itt is egy nemességgel egyszerű történetről beszélünk. Egy újabb olyan cselekmény, amelynek végén a szerelem győzedelmeskedik. Almaviva gróf nagy küzdelmek, és furfangos cselszövés árán, és Figaro segítségével meghódítja, és feleségül veszi Rosinát, akire maga Rosina gyámja, Bartolo doktor pályázik. Bartolo a mű végén saját csapdájába esik, hiszen a saját (és nevelt lánya) részére hívatott jegyző végül Almavivával adja össze Rosinát. Tehát mint minden mese végén, itt is a jó elnyeri méltó jutalmát.

A művet Szombathelyen minden díszlet, és jelmezek nélkül vitték színpadra, de még ebben a koncertszerű formában is képes volt közel három órán át (két felvonáson keresztül) lekötni a nézőközönség figyelmét.

Amikor a Savaria Szimfonikusok és az Oratorikus Kórus mellett, már hat-hét művész is énekelt a színpadon, akkor bizony néha eszembe jutott, hogy mennyivel impozánsabb helyszín lenne egy ilyen színvonalú előadásnak az Iseum-kert, mostani, megújult formájában. Nyilván nem kívánok télidején a mobilszínpad műanyag székein nagykabátban ücsörögni, de azt muszáj megjegyezni, hogy a Bartók Terem „kapacitását" némileg felülmúlja egy ilyen típusú produkció. Ennek ellenére - bár nem vagyok fanatikus operarajongó - nem lehetett panaszunk az előadásra, a helyszín korlátait legyőzve, az előadás minden pillanata élvezhető volt.

A Magyar Állami Operaház művészei egyformán kiemelkedően teljesítettek, felemelő érzés és nagy öröm volt őket hallgatni. A Savaria Szimfonikus Zenekarban pedig természetesen most sem csalódtunk. Kíváncsian várjuk a bérlet következő előadását, ami Puccinitől a Tosca lesz, december 17-én.

Rossini: A sevillai borbély (az opera koncertszerű előadása)

Almaviva gróf: Mukk József
Bartolo doktor, Rosina gyámja: Sárkány Kázmér
Rosina: Megyesi Schwartz Lúcia
Figaro, borbély: Busa Tamás
Basilio, zenetanár: Kováts Kolos
Berta, Bartolo házvezetőnője: Pelle Erzsébet
Fiorello, Almaviva szolgája: Ambrus Ákos

Erkel-Szent Márton Oratórikus kórus
Karigazgató: Horváth Imre

Vezényel: Aldo Sisillo