Az emlékezés fénylő szívdobbanásai - Halottak napja a szombathelyi temetőkben

Képgaléria megtekintése2011.11.02. - 01:45 | Büki László 'Harlequin'

Több mint ezer évvel ezelőtt Szent Odilon, a clunyi apátság elöljárója arra kérte a bencés apátság szerzeteseit, hogy mindszentek másnapján "imádkozzanak különös buzgósággal az elhunytakért". Halottak napja alkalmából mi is körbejártuk a szombathelyi temetőket, hogy megörökítsük a szeretteinkre való emlékezés fénylő szívdobbanásait.

A clunyi apátságból kiindulva lassanként elterjedt a halottakról való megemlékezés szokása, mindenszentek napjának jelentősége pedig "elsorvadt", mára a két ünnep hagyományai összemosódtak.

Évezredes folyamat volt, míg kialakult a szokás, a hagyomány, hogy az emberek évről évre egyetlen naphoz kötődve emlékezzenek meg halottaikról. A rómaiaknál a családi otthonokban egy oltárt emeltek az ősöknek, egyet az isteneknek, amely előtt áldoztak. A korai kereszténységben az egyházi életért, a hitért vértanúságot szenvedettek számára "kifogyott" a naptár, választani kellet egy napot a "kimaradtaknak". Ez lett a mindenszentek napja, amely ünnepként állandósult: a X. század után vált európai érvényűvé, november elsejei dátummal (mintegy a liturgikus év lezárásaként). Ugyancsak a középkor elejétől datálható a halottak napja, amely a XII. századtól terjedt el a keresztény országokban. Ez annyiban új minden más halott-tisztelethez képest, hogy egyetlen naphoz köti az emlékezés ünnepét.

A mindszentek és a halottak napja nem mindenhol jelent szomorúságot. Mexikóban például igen vidáman emlékeznek meg a halottakról, az Egyesült Államokban pedig "kísérteties" ünnepet tartanak, a halloweent, a keresztény mindenszentek és a mexikói, indián halottak napjának furcsa keverékét, amely egy ideje Európában is meghonosodott. A haloweenhez fűződő rémmesék és babonák azonban sokkal messzebbre nyúlnak vissza az Egyesült Államok megalakulásánál. A halloween valamivel frissebb gyökerei a skótokig és az ír-kelta druidákig nyúlnak vissza. Szerintük október 31-e volt az a nap, amikor a Föld legközelebb jár a bolyongó szellemek világához.

Az ünnepségek a bolyongó lelkek megbékítésére szolgáltak. A hajdani szellemek szerepét mára a gyermekek vették át. Szellemnek, boszorkánynak, törpének, ördögnek, csontváznak, denevérnek és más mesebeli lénynek öltözve járják az utcákat. Mexikóban vigadnak a halottak napján. Ennek magyarázata az őslakók világképében keresendő, amelyben az élet erő, a kozmikus energia része, a világ fönnmaradásának, állandó körforgásának és az égitestek mozgásának forrása.

Kezdetben a halotti ünnepeken - melyekből majd minden hónapra jutott - külön-külön emlékeztek meg a más-más módon elhunyt, így különböző istenekhez kötődő halottakról (pl. az esőisten kiválasztottjai a vízbefúltak, a villám által sújtottak, míg a harcban elesettek, a szülésben meghaltak a Nap kísérői lesznek az égbolton). A hódítás után azonban a keresztény halottak napja lassan magába olvasztotta ezeket az ünnepeket, így mára a gyerekek (november 1-jére virradóra) és a felnőttek (november 2-ára virradóra) nagy emlékünnepe azonosult a mindenszentek, illetve a halottak napjával.

A szombathelyi Szent Márton temetőben Dr. Újváry Ede, Szombathely város néhai polgármestere, a Nagy Szent Gergely Rend Lovagja, Magyar Királyi Kormányfőtanácsos és Brutschner József kormánytanácsos, tűzoltóparancsnok - a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesület megalapítója - sírjánál gyújtottak mécsest és helyezték el a megemlékezés virágait a város előljárói.