Amikor járt utat a járatlanra cserélsz – Enduro: hosszú távon, kitartóan

2011.11.15. - 16:40 | László Attila

Amikor járt utat a járatlanra cserélsz – Enduro: hosszú távon, kitartóan

Ha bajban vagy, húzz egy bő gázt! – ez az endurós „elsőparancsolat”. Az endurós kalandként fogja fel, ha a természet különböző akadályokat gördít elé, egy farönk, vagy egy patak alakjában. Nem létezik számára olyan akadály, mely nem lehetne teljesíthető. Mikor ősszel a betonkoptató aszfaltbetyárok szomorúan néznek a naptárra, az endurós arcán széles vigyor kerekedik, hiszen a már ismert terepet a mély sárban, vagy akár a friss hóban is újra bejárhatja, ezáltal újabb élményekkel gazdagodva. Ez a csodás sport mégis kicsit mostohagyerek országunkban.

Az „Enduro" szó alapjában francia eredetű, talán inkább az „endurance" angol szó visz minket közelebb a jelentéshez: kitartás, melyet mind a gépnek és mind az embernek folyamatosan magas teljesítményen és hosszú távon kell produkálnia. Igazából a terepmotorozás a legmegfelelőbb magyar szó rá, mely a motocrosstól eltérően nem zárt pályán történik.  Manapság nagyon szépen kezd elterjedni a terepkerékpárosok körében is. De mi egyelőre maradjunk a terepmotorozásnál, a kenyérmotorosokról (kerékpár) majd esetleg egy későbbi cikkben teszünk említést.

Élmények szabadon a szabadban

Alapjában a szabályokat betartva egy endurós szabadon megy arra, amerre akar. Olyan meredek emelkedőkön kapaszkodik fel, melyre gyalog nem tudnánk felmászni, könnyedén ereszkedik le lejtőkön, melyről még lenézni is félelmetes, nemhogy magas motoron legurulni.  Az endurós kalandként fogja fel, ha a természet különböző akadályokat gördít elé, egy farönk, vagy egy patak alakjában. Nem létezik számára olyan akadály, mely nem lehetne teljesíthető. Egy átlag motorostól eltérően minden járt utat a járatlanra lehet cserélni, időjárástól függetlenül.  Mikor ősszel a betonkoptató aszfaltbetyárok szomorúan néznek a naptárra, az endurós arcán széles vigyor kerekedik, hiszen a már ismert terepet a mély sárban, vagy akár a friss hóban is újra bejárhatja, ezáltal újabb élményekkel gazdagodva.

Szombathelyen nőttem fel, de mióta endurózom, a környéken olyan helyeket ismertem meg, melyekről álmodni sem mertem. Egy-egy ismeretlen terület felfedezése, akár egy eltévedés következményeként is olyan élményekkel tölt fel, mint amikor egy új világ felfedezője elsőként teszi meg lépéseit az ismeretlenbe.


Motoros a géppel, természettel összhangban

Minden motorostársaimnak és leendő „kollégáimnak" felhívnám a figyelmét pár alapvető szabályra. Ezek közül az egyik legfontosabb a természet védelme! Természetvédelmi területen senki ne motorozzon. Hosszú távon a jövőben így tudunk még rengeteg saras kilométert magunk mögött hagyni.

Megfelelő védőfelszerelés nélkül (motoros csizma, térdvédő, pajzs, sisak, kesztyű - ezek az alapok) senki ne induljon neki a terepnek, könnyen nagyon súlyos sérüléseket lehet szerezni.

Az endurózás, főleg az elején nagyon sok eséssel jár. Ha utólag ezeket az eséseket kielemezzük, úgy is érezhetjük, hogy a természet tanít minket. Ha valaki aszfalton már rutinosnak is számít, de még soha nem ment terepen, akkor könnyen gyermeteg kezdőnek tűnhet és valójában ő maga is úgy fogja érezni magát.

Amit motoros oktatáson tanultunk, az arra elegendő, hogy 50 km/h sebességgel szabályosan végig tudjunk menni a városon. Ez a tudás nemhogy terepen, de még aszfalton is nagyon kevés. 

Az alapvető szabály az, hogy állva motorozzunk, így teremthetjük meg legkönnyebben az egyensúlyt. A motort irányítani testsúlyáthelyezéssel lehet.  Ha valaki még nem motorozott, de azért már kerékpározott, akkor ismerős lehet, mivel ezt teszi „tudatlanul" a kerékpáron is: a nagyobb tempónál a bicajjal dől és nem a kormányt fordítja. Ha ülne a terepmotoros, akkor egy lazább szerkezetű talajnál vagy a „hupliknál" nagyon könnyen kimenne alóla a gép, mert a testsúlya a hátsó kerékre koncentrálódik, mint egy tehetetlen tömeg. Ha áll, akkor a tömeg a motor középpontja felé mutat, és nagyon gyorsan tud korrigálni testsúlyáthelyezéssel. Ezt nagyon könnyedén ki tudja próbálni bárki, ha kijelöl magának egy szlalompályát, és úgy megy végig rajta állva, hogy jobbra-balra helyezgeti a tömeget, miközben a kormányt meg se mozdítja. Gyorsításnál és komolyabb emelkedőknél előre dőlve növelheti az első kerék terhelését, nehogy kiemelkedjen, illetve hogy hátra ne essen. Fékezésnél és lejtőn lefele szintén állva a hátsó kereket kell terhelni többletsúllyal. 90 foknál nagyobb kanyarokban szinte fel kell ülni a tankra, a kanyar belső ívén lévő lábat az első kerék tengelyéig pedig fel kell emelni.  A külső íven lévő láb erősen szorítja a tankot és tapossa a lábtartót, ezzel is megakadályozva a kicsúszást. A motort a kanyar irányába nyomjuk le, miközben a felső testünk teljesen ellentétes irányban indul el, hasonló funkciót betöltve, mint a kanyar külső ívén lévő lábunk. Rutinosabbak még egy apró hátsó fékkel is megcsúsztatják a hátsó kereket a gyorsabb forduló reményében. Fejünk mindvégig a kívánt haladási irányba néz. Higgyük el bátran, hogy a motor arra megy, amerre a vezetője tekint!

Nem szeretnék ennél mélyebben a vezetéstechnikába belemenni, hiszen előttem ezt már rengeteg profi versenyző megfogalmazta. Terepmotorosok figyelmébe ajánlom Kökényesy György: Porban az igazság (ISBN-szám: 963-754-308-2) „bibliáját".

Megfelelő technikán kívül elengedhetetlen a megfelelő állóképesség és a nagyfokú koncentrációképesség megléte. Ha hibázunk a megoldás nagyobb energiát fog felemészteni, és újabb hibát fog szülni. Ilyenkor jobb megállni!

A gép és a verseny

Alapvetően úgy tudunk megkülönböztetni egy crossmotort egy endurótól, hogy az enduro motorkerékpárral szabályosan részt vehetünk közúti közlekedésben úgy, ha rendszámmal, lámpával és minden a KRESZ által előírt felszereléssel rendelkezünk. A crossmotorosok figyelmét hívnám fel, hogy földút is közút és csak rendszámos jármű közlekedhet ott.

A motor nagy bütykös kerekekkel szerelik fel, és hosszú rugóúttal több opcióban állítható teleszkópokkal rendelkezik. A motorblokk és az ülésmagasság is nagy, egy átlag kétkerekűekhez képest. A kormánya széles, és minden alkatrésze nagyon erős, de mégis könnyű elemekből áll. A kulcsszó a saját tömeg! Egy verseny enduro 97-114 kg önsúllyal rendelkezik. Összehasonlításként egy átlag nagymotor súlya hasonló hengerűrtartalom esetén plusz 50-80 kg. A váltó általában 6 fokozatú, hogy minden terepviszony mellett a maximális teljesítményt tudja leadni. Általában egy hengerrel rendelkezik, kettő- és négyütemű típusok is megtalálhatóak a palettán. 

Az alábbi kategóriákat különböztetjük meg:  Enduro 1 (100 to 125 cm3 2-ütem ; 175 - 250 cm3 4-ütem), Enduro 2 (175 to 250 cm3 2-ütem ; 290 - 450 cm3 4-ütem) és Enduro 3 (290 to 500 cm3 2-stroke ;  475 - 650 cm3 4-ütem)

Egy versenyen három etap van. Az időjárási körülményeknek megfelelően a versenybizottság meghatároz egy szintidőt, ami alatt teljesíteni kell a szakaszokat. Ha a verseny közben elered az eső, az sem számít és akkor is a verseny elindítása előtt kijelölt szintidőt kell teljesíteni. A versenyző csak saját maga szerelheti a motort és semmilyen külső segítséget nem vehet igénybe, sőt elektromos szerszámot sem használhat!  De a versenyzők egymást segíthetik! Ez gyakran elő is fordul egy-egy sárból történő kirángatás során. A szervizidő is korlátozott. Egy több napos verseny esetén 15 percbe a gumicserének is bele kell férnie.  A főbb alkatrészeket egy verseny alatt nem lehet cserélni.  A gépnek és az embernek is ki kell tartania a verseny végéig. A versenyzőket kettesével indítják; gyárilag beépített indítószerkezettel. Az egyes etapokra sem előbb sem később nem lehet odaérni különben büntető jár érte. Megemlíteném az endurósok körében a versenyek versenyét, hivatalos néven az „ International Six Days Enduro"-t (ISDE). Ez a legrégebbi terepmotoros verseny, mely hat napos kitartást jelent a terep nyújtotta akadályokkal szemben a gépnek és motorosának.

http://en.wikipedia.org/wiki/International_Six_Days_Enduro

Néhány tipp és tanács

  • Motorod mindig legyen - hozzád hasonlóan - jó műszaki állapotban. Légy képes legalább az eldőlt motort felállítani, és a berúgókarral elindítani.
  • Néhány tartalék alkatrész azért legyen nálad. Bowden, fékkar, kuplungkar néha „életet" tud menteni. Pillanatrögzítővel kisebb problémákat is áthidalhatsz
  • Tiszta fejjel, kipihenten menj ki terepre. Ha fáradt vagy azonnal állj meg. Folyadékpótlásról gondoskodj
  • Figyeld a profikat és tanulj tőlük. Barátokkal többen menjetek motorozni. Két plusz kéz jól tud jönni baj esetén.
  • Ha netán eltévednél, akkor egy irányba menj folyamatosan, így előbb utóbb ki fogsz érni egy aszfaltos útra
  • Ismeretlen terepen légy jóval megfontoltabb. Ne feledd, hogy a természet folyton változik, ismert terepen se a határaidon motorozz.

 

Rövid riport Banga Iván magyar válogatott enduro versenyzővel:

Mikor milyen indítatásra kezdtél el endurozni?

Motorozni középiskolás koromban kezdtem, es mindenhova motoron jártam, meg télen is. J Hogy miért Enduro? Nem tudom konkrétan megmondani. Számomra mindig is ez volt az érdekesebb, kihívóbb. Soha sem egyforma körülmények, változatos kihívás.  

Mikor volt az első versenyed?

1993-as év utolsó bajnoki futama Őrbottyánban.

Milyen volt az első versenyzés?

Fantasztikus! Olyan helyeken motoroztam, ahol előtte sose gondoltam volna, hogy lehetséges. Olyan kihívásokkal találkoztam aznap, amelyeket a „verseny adrenalin" nélkül meg sem próbáltam volna teljesíteni, de mind sikerült! A rendezőktől kezdve a versenyzőtársakon át a nézőket is beleértve mindenki rendkívül segítőkész volt, es az egész hangulat magával ragadott. A hab a tortán az volt, amikor a verseny végen az egyik prominens motoros klub vezetője odajött hozzám es megkérdezte nincs-e kedvem belépni hozzájuk. Innen már nem volt visszaút....

Melyik eredményedre vagy legbüszkébb?

2006 Új-Zéland ISDE ezüst medál a Magyar Nemzeti Csapat tagjaként.

Milyen terveid céljaid vannak a jövőre nézve?

Mivel jelenleg Amerikában élek így itt versenyzem. Az itt rendezett versenyek kicsit más jellegűek, mint otthon (más szabályok, más stílusú pálya). Érdekesek számomra es próbálok minél többször részt venni rajtuk. Sajnos az óriási távolságok miatt bajnoksági célkitűzéseim nincsenek, mivel nem veszek részt minden futamon. Játszadozom a gondolattal, hogy elindulok még egy ISDE-n, de jelenleg semmi konkrét terv nincs erre vonatkozóan.

Motorozáson kívül hogyan készülsz a versenyre?

Amennyiben az időjárás engedi heti egy alkalommal el szoktam járni a környéken lévő Mountain bike pályára tekerni.

Aki most kezd ismerkedni a terepmotorozással azt milyen tanácsokkal látnád el?

Megfelelő védőfelszerelés beszerzése! Civilizációtól „távol" minden sérülés komoly problémát okozhat, ezért a megfelelő védőfelszerelés kritikus. Javaslom kimondott tréning videók megvásárlását es az alapvető motorozási technikák begyakorlását közeli „biztonságos" körülmények között, hogy később egy komolyabb túrán magabiztosan tudjon részt venni és élményekkel telten sérülésmentesen hazatérni.  A rossz beidegződések, a helytelen testtartás gyors elfáradáshoz vezet, mely az élményt gyorsan túlélési kísérletté változtatja. Felkészültségüknek, és technikai tudásuknak megfelelő „túrákkal" kezdjék a kalandozást, melyet folyamatosan lehet bonyolítani komolyabb es komolyabb kihívásokkal. Másik fontos dolog, hogy csak ott motorozzanak, ahol ez nem ütközik problémába.

Milyen lényeges különbséget emelnél ki egy utcai és a terepmotorozáshoz képest?

Mindkettő veszélyes sport, de véleményem szerint ugyanazon „száguldás" élmény eléréséhez jóval kevesebb költséggel és veszéllyel lehet eljutni terepmotoron mint utcain. Akik ezt vitatják, próbálják ki, 40-50 km/h sebességgel cikázni pár cm-re a fák között.

Milyen az aktuális motorod?

2011 KTM 250XC 2 ütemű versenymotor. (felhívnám a figyelmet a motor súlyára 97,6 Kg; további technikai adatokat itt találhattok a motorról: http://www.totalmotorcycle.com/photos/2011models/2011-KTM-250XC.htm)



A képen- Banga Iván Floridában az „Alligator Enduro" versenyen
. „Ja és reggel a versenyzői eligazításon tényleg elmondták, hogy ha beragadunk a dagonyába, ne sokat időzzünk ott, húzódjunk biztonságos helyre. Majd jönnek segíteni kiszedni a mocit.... Itt nem vicc volt" by Iván

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

mordor 2011.11.16. - 11:53
Nagyon jó, élvezetes cikk, és a téma is érdekes. Mivel technikai sport, anyagilag sem piskóta. Mit jelentene ez annak, aki kipróbálná?
László Attila 2011.11.17. - 21:57
Köszönöm! Hát attól függ mennyire akarja kipróbálni :D Ha csak egy karikát menni az ingyen van egy baráttól kölcsön kérve. Simson enduroval már 50.000 Hufból megvan, de így persze az élmény nem akkora. :) Viccet félre téve. Elsőre egy kisebb géppel pl Ktm exc 125 lehetne nekivágni, használtan 400.000 körül ki lehet fogni jobbakat. Nagyobb kétüteművel én elsőre nem próbálkoznék, mert egy power szelep nyitás után ezek a gépek komoly szinten fenékbe tudnak billenteni.
Gyakori típus Suzuki DRZ 400 (ez 550-600) körül van. Barátibb, mert 4 ütemű és az S-es típusa nem üzemórás. Hátránya nem olyan komoly teleszkóp és nehezebb a gép. Endurok nagy királya a KTM a 4 üteműek közöl elsőre 250 tökéletes választás. Sajnos kevés van a használt piacon. Nem sok ember tudja ezen motorok tudását úgymond kimotorozni. Szép számmal van a 450-es típus (800 eHUFkörül), ez elsőre nagyon durva gép. Plusz az alap ruházat csizma, sisak, szemüvek térdvédő, pajzs, kesztyű, nadrág és mez, nagyon szűken nézve 100 ehuftól indul. Ezek a motorok üzemórásak, ami sokkal precízebben méri úgymond a gép elhasználódását. Olajcsere 20 üzemóra ami kb 100 liter benzin elégetésének felel meg. Erre az egyre nagyon kényesek ezek a motor, hiszen versenygépek. Amúgy nagyon hálásak, szinte mindig vigyorogsz a sisak alatt! :)
mordor 2011.11.18. - 15:16
Kedves Attila! Köszönöm az információkat. Nem mondom, hogy kipróbálom holnap. :-) Vagy mégis? ;-)
Lil 2011.11.22. - 19:50
Remek cikk, igazi kedvcsinalo. Igaz en csak kenyermotoros vagyok. Jo lenne egy hasonlo leiras a bringasoknak is:)