Szeretet, szerelem, szeretkezés - mindhárom csodálatos, szívet melengető szó. Bár jelentésük különbözik egymástól, ugyanabból a tőből fakadnak, ez a tő pedig a szer - kezdte előadását nagyszámú nézőközönsége előtt Müller Péter író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó, a hazai populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb személyisége. Mindig is csodálatosnak tartotta a magyar nyelvet, a szeretet, szerelem szó vonatkozásában pedig úgy véli, nyelvünk teljesen egyedülálló. Ha megnézzük az angol vagy a német nyelvet, mit mondanak a szerelemre és a szeretetre? Ugyanazt a szót használják. Love, mondja az angol, Liebe, mondja a német. A magyar azonban megkülönbözteti a szeretetet a szerelemtől. Mivel az ember három részre tagolható, testből, lélekből és szellemből áll, a szeretetnek-szerelemnek mindhárom rétegen át kell hatolnia. Ahogy szervezetünk egy egységben működő egész, úgy a szerelem-szeretet is egységben nyilvánul meg. Vizsgáljuk meg a szertartás szavunkat, ami szintén a szer tőből ered. Sokan úgy gondolják, a szertartás csupán üres ceremónia mögöttes tartalom nélkül. A szertartás valójában azt jelenti, szeretetet tartani. Azért gyűlünk össze, hogy szeressük egymást. Egy koncert vagy egy színházi előadás is szertartás, hiszen összeköti a magányos lelkeket.

A szeretet és a szerelem nem ugyanaz. A köztudat a szerelmet testi síkba helyezi, aminek a középpontjában a szexualitás áll. Ha közelebbről megvizsgáljuk, hamar rájövünk, hogy ennél jóval többet jelent. A szerelem fő jellemzője a két ember között létrejött kapcsolat. Ádám és Éva meghittségben, harmóniában éltek egymással egészen addig, amíg nem jelent a harmadik, a kígyó, aki azonnal bűnre csábított. Meg is lett az eredménye, az első emberpárnak távoznia kellett a paradicsomból. Az androgün mítosz, melyet Platón Lakoma című művéből ismerünk, szintén ezt a kettősséget erősíti. Az androgünök az ókori világ kétnemű lényei voltak, férfi és női tulajdonságokkal is rendelkeztek. Az andorgün a görög androsz (férfi) és a güné (asszony) szóból származik. Mivel egyaránt bírtak férfi és női jelleggel, hatalmas fizikai és intellektuális erőre tettek szert. Zeusz ezt nem nézhette jó szemmel, ezért kettéhasította őket, így keletkezett a férfi és a nő, aki szüntelen a párját keresi, hogy újra eggyé olvadjon vele. A szerelem tehát két ember eggyé válása. Hogy is mondja a Biblia?

„ Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." 1Mózes 2,24

A Hegedűs a háztetőn című világhírű musical a szívből fakadó szerelem kiváló példája. Tevje, a szegény tejesember, és felesége, Golde a konzervatív világot képviselik, ahol a házasság nem szerelemből köttetik, hanem a zsidó hagyomány szerint a szülők előzetes megállapodása alapján. Tevje, ahogy generációkon keresztül szokás volt, házasságközvetítő segítségével próbált férjet keresni lányainak. Lányai azonban a maguk útját járták, és a személyes szerelmet részesítették előnyben a tradícióval szemben. A legidősebb lány nem a gazdag, de idős mészárost választja, akinek apja odaígérte a kezét, hanem a szegény szabót. Másik két, eladósorban lévő lánya is hasonlóképpen cselekszik. Tevjében felmerül a kérdés, vajon Golde, akivel szintén a zsidó hagyomány alapján került össze, szereti-e őt. A párbeszéd így hangzik:

Tevje: Szeretsz engem?
Golde: Hogy én, mit?
Tevje: Szeretsz engem?

Golde: Hogy én téged?
Már a lányok férjhez mennek,
majdnem ránk szakad a ház.
S te itt állsz, ilyet mondasz. Mi jött rád? Idegláz?
Agyadra ment a sok gond?

Tevje: Golde, még nem feleltél. Most mondd: Szeretsz engem?
Golde: A feleséged vagyok.
Tevje: Tudom. De szeretsz engem?
Golde: Hogy én téged?
Tevje: Nos?

Golde: Én huszonöt évig mostam rád, főztem rád, varrtam rád. Teneked szültem öt szép lányt. Te meg csicseregsz nékem, akár egy kisdiák.

Tevje. Golde! Nem volt szabad rád néznem, csak az esküvőn. Jött az est...
Golde: Jött az éj.
Tevje: Kicsit féltem.
Golde: Hát még én.

Tevje: De a szülők mondták: Meglásd, majd csak megszokjátok egymást.
S most kérdem tőled, Golde: szeretsz engem?

Golde: Vén szamár.
Tevje: Tudom. De szeretsz engem?
Golde: Hogy én téged?
Tevje: Nos?
Golde: Már huszonöt éve élünk így: küszködünk szenvedünk. Közös a párnánk, s minden más. Ez szerelem, mi más?
Tevje: Tehát szeretsz?
Golde: Igen, azt hiszem.
Tevje: És én ugyanazt hiszem.
Együtt: Ez így volt eddig is, jó tudni ezt. Jön még huszonöt év, s mindig így lesz."

Az igazi szerelmi történet nem családdal végződik, a hevület legmagasabb hőfokán általában megszakad. Rómeó és Júlia nem alapítottak családot, nem öregedtek meg együtt. Nem lépdeltek ráncosan és betegen unokákkal övezve Verona utcáin fogatlan szájukkal mosolyogva, miközben a boldog időkre emlékeztek. Százezer fokon égtek mindketten, és egyszer csak ez a láng kialudt. Az igazi szerelem mély, az igazi szerelem halálos, csak te és én, azaz mi számítunk. Rómeó utolsó mondata ez:

„Így, egy csókkal halok meg."

Önmagában ez egy elcsépelt, banális mondat, a szerelem felfokozott állapota teszi igazzá, átérezhetővé. A szerelem egyfajta módosult tudatállapot, szakrális élmény, egész valónk intenzív odaadása. A csak te érzés adja meg a szerelmi érzületet. Olyan, mint egy vallásos élmény, ennek legjobb példája az Énekek éneke. testi formája a szeretkezés, szintén szakrális jelleggel.

Szeretni több embert is képesek vagyunk egyszerre, sőt nemcsak embereket, hanem állatokat, tárgyakat, filmeket, zeneszámokat is szerethetünk. A szeretetben részt vesz lélek is: állandó adásra és vételre áll be. Ha valakit szeretsz, elfogadod olyannak, amilyen, és elviseled egy életen át azokat a tulajdonságait is, amiket különben ki nem állhatsz. Például másnál kibuksz azon, hogy rendetlen, de X.Y -tól elfogadod, mert szereted. A szeretet egyik kifejezőeszköze az érintés. Ha a másik depressziós, kiborult, elégedetlen, simogatással kihozhatjuk a rossz közérzetből. Az érintés során ugyanis saját nyugtató energiáinkat adjuk át a másiknak.

A szüzesség fogalmán általában testi érintetlenséget értünk. A szó azonban jóval többet takar ennél, a lelki dimenziókat is áthatja, egyfajta eredeti tisztaságot, megkaphatatlanságot, elérhetetlenséget jelent. Az archaikus korokban a templomokban szolgáló nők nem prostituáltak voltak, gyógyító, beavató szerepet töltöttek be, ezért szüzek tudtak maradni a férfiakkal történő érintkezés után is. A szeretkezés célja nem a gyermekek nemzése, elsődlegesen transzcendentális jellegű, vagyis két test és lélek egyesülése, hogy eggyé váljanak. Ha gyermekáldással is párosul, az csak a hab a tortán.

Szereteten alapul a barátság, amely minden közösség alapja. Egyszer Müller megkérdezte egy barátjától, hogy gondolkodás nélkül vágja rá, kit szeret a világon a legjobban. Az illető azt válaszolta, hogy a kutyáját. Barátság fűzhet minket az állatokhoz is, hány nagyszerű példa van erre a kutyák vagy a lovak között.

Az előadás végén a nézők feltehették kérdéseiket. Az egyik legizgalmasabb talán az volt, hogy hányszor lehet valaki szerelmes élete során. Létezik egy megismételhetetlen, mindent elsöprő szerelem, vagy pedig többször átélhetjük ezt a varázslatos misztériumot? Müller Péter szerint többször is lehetünk szerelmesek. Az adott szituációban Őt látjuk a végzet asszonyának (vagy emberének), érte lángolunk százezer fokon, érte járjuk meg a mélységeket. Aztán egy másik helyzetben ugyanúgy kipattanhat a szikra egy másik ember iránt. A lényeg, hogy érzéseink őszinték legyenek, és lényünk teljes valójával vegyünk részt benne.

Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről
Alexandra Kiadó, 2011

Fotóink az előző két MMIK-beli előadáson készültek.

Kapcsolódó írásunk:

Tűnődések a szer-etetről - Müller Péter sárvári előadása a Danubiusban