Az esemény apropója egy olyan családregény, melynek története itt, Vas megyében, Pornóapátiban indult évtizedekkel ezelőtt.

A német nyelven 2011-ben közreadott könyv (Über die Grenzen/Határokon át) először angol nyelven jelent meg, „Good Dogs Do Stray - Memoirs of an Immigrant from Hungary" címmel. A mű megírásának legfőbb célja, hogy a család, a testvérek, és rokonok tisztában legyenek vele, honnan származnak, honnan indultak gyökereik.

Ma már közel 50 éve, hogy a Koller család Amerikában, Chicagóban él, ám az odavezető út nem volt olyan egyszerű, ahogyan azt manapság gondolnánk. 1956-ban döntöttek úgy, hogy elmenekülnek az országból, először Ausztriába telepedtek le, arra várakozva egy határ menti faluban, hogy talán majd „javul a helyzet" Magyarországon. Aztán 4 év után, látva a körülmények rosszabbodását, egészen Amerikáig vezetett útjuk. Az írás - nem titkoltan - a kommunista rendszert is élesen kritizálja, főként saját tapasztalatok alapján. Érthető, hiszen akkoriban maga a rendszer körülbelül 200 000 embert késztetett menekülésre az országból.

Bátor döntés volt, és a mai ember számára szinte hihetetlen, ám végül meghozta a várt változást a mára már soktagú család életébe. Sorsuk jobbra fordult...

A hosszú út a kis magyarországi faluból a nagy Amerikáig, sok mindenre megtanította őket.

Koller Imre szerzetesnek tanult, végül tanár lett. 36 éves tanári munkáját már több kitüntetéssel is jutalmazták. 

Az előadás leginkább a Pornóapátiban töltött évekre fókuszált, amelyekre oly szívesen emlékszik vissza Koller Imre. Kiemelte, hogy ők voltak talán az utolsó olyan generáció, akik megélték, megélhették az igazi falusi élet hangulatát. Mára azonban minden megváltozott. Ezt a nagy változást, Erzsi, a szerző unokahúga, egy egyszerű történettel próbálta szemléltetni. A történet egy sérült sasról szólt, akit teljes gyógyulásáig emberek fogadtak be, és egy tyúkudvarban nevelgettek. Amíg a sas a tyúkudvarban volt, jól érezte magát, hasonlóan viselkedett az őt körülvevő szárnyasokhoz. Sokáig nem is repült, bár lehet, már jó ideje képes lett volna rá, hiszen szárnya gyógyulni látszott. Végül az ember „felnyitotta a szemét", röptetni próbálta. Amikor a sas rájött a képességeire, elhagyta a csirkéket, és soha többé nem látták többé a baromfiudvarban. Lehet, hogy volt ugyan néha ott, de többé nem látta senki.

Az ember is kicsit ilyen. Általában jól elvan megszokott környezetében, amíg föl nem nyitják a szemét. Ehhez azonban szükség van valamire, vagy valakire, egy tanárra, egy példaképre, néha akár a hirtelen megváltozott kényszerítő körülményekre. Ekkor jön egy nagyobb változás, és bár a szép emlékek a „baromfiudvarból" örökké megmaradnak, nem akarjuk igazán, hogy újra olyan legyen, mint akkor volt.

A Magyarországon első alkalommal bemutatásra került német nyelvű kötet szerzője, Koller Imre 1942-ben született Pornóapátiban. Az Amerikai Egyesült Államokban, a Chicagotól északra fekvő Winnetkaban él. 1958-tól 1960-ig a Salzburg tartományban lévő Bischofshofen Szt. Rupert Magángimnáziumba járt. Ez a Steyli Misszionáriusok három ausztriai papi szemináriumának egyike. Nyolc év elteltével elhagyta a szerzetesi közösséget és egy amerikai High School tanára lett. Filozófiát a College of Divine Wordben tanult, a chicagoi Roosevelt Egyetemen németet, a National Louis Egyetemen pedagógiát hallgatott. 36 éves tanári munkáját több kitüntetéssel is jutalmazták: Certificate of Merit a Goethe-Intézettől, New York (1989), Distinguished Teacher Award, a Fehér Házban adták át, Washington DC (1993), Outstanding Teacher Award, University of Chicago (1985, 2001).

A Vasi Múzeumbarát Egylet honlapja