Elképzelt múlt - Kárpáti Kinga fotókiállítása a Cafe Freiben

Képgaléria megtekintése2011.11.23. - 11:00 | Makrai Tamás

November 21-én, hétfőn este egy újabb szárnybontogató tehetségnek, Kárpáti Kingának nyílt fotókiállítása a Café Freiben. A Mit üzen a múlt? című tárlat témája egy elhagyatott épület romjai, melyek a múlt egy-egy kiragadott pillanatát ábrázolják. A tárgyak felett eljárt az idő, megmozgatja fantáziánkat, vajon mi történhetett velük, ki használhatta őket, miért hagyták ott, ahol? Nincs megoldás, jó vagy rossz válasz, mindenkinek igaza lehet, vagy tán senkinek sem. S talán már senki sem fog minket megcáfolni, elmondani az igazságot. Ez a múlt, fényképeinkben, emlékeinkben él tovább, ahogyan megéltük, ahogyan mi szeretnénk. A kiállítást Vágvölgyi András, a Művészeti Szakközépiskola tanára nyitotta meg, majd Solymosi Péter gitárjátéka zárta. A fotók december 11-ig tekinthetők meg.

A Café Frei kiállítássorozatának fő célja, hogy teret adjon ifjú tehetségeknek. November 21-én, hétfőn este Kárpáti Kinga fotókiállítása köszöntötte a kávéházba betérőket, illetve a megnyitóra érkezőket. Annak, aki fotós-újságíróként aktívan részt vesz a mindennapos eseménytaposóban, nagyon nehéz objektív véleményt alkotnia egy-egy tárlatról, illetve, hogy a kiállított alkotásokon keresztül valamilyen szinten belelássunk a művész fejébe. Ez olyasmi, mint a műelemzés az irodalomórán. Megpróbáljuk beleélni magunkat az alkotó helyzetébe, világképébe és a lelkivilágába. Ebből születnek később azok a mondatok, hogy "az író úgy gondolta; vagy úgy érezhette, hogy ..." . Épp ezért minden kritikában, műelemzésben csak a saját magunk által szubjektívvé formált gondolatot tudjuk továbbadni. Valljuk be, sokszor ezek a téves gondolatok viszik rossz útra az embert. Valahol a művészet is ilyen, főleg a fotográfia és a festészet.

„... Érzékeinket, kiváltképp szemünket, könnyű becsapni... „ - írta Dufourny polgártárs 1799-ben az Akadémiához intézett jelentésében. A fotóművész feladata elhitetni a nézővel, hogy a képen látott portré, tárgy, tájkép legalább annyira valósághű, mint az eredeti. Ez viszont nem valósulhat meg a fotogenitás, azaz a lélek megnyilvánulása nélkül. Egy fotót akkor mondhatunk, jónak, ha annak lelke van. Átérezzük azokat a gondolatokat, amiket az alkotó érzett, miközben a felvételt készítette, és máris ott vagyunk a saját magunk által képzelt gondolatok között, amik legtöbbször nem egyeznek az elkészítőével.

Kárpáti Kinga fotókiállításának a címe: Mit üzen a múlt? Mindent, amit bele tudunk magyarázni és képzelni, viszont az emberi képzelőerő határtalan. Nincs megoldás, jó vagy rossz válasz, mindenkinek igaza lehet, vagy tán senkinek sem. S talán már senki sem fog minket megcáfolni, elmondani az igazságot. Ez a múlt fényképeinkben, emlékeinkben él tovább, ahogyan megéltük.

Kárpáti Kinga 1995 nyarán született Sopronban. A művészetek iránti fogékonysága korán megmutatkozott. Óvodás kora óta rajzol, fest, az általános iskolában rajszakkörön fejlesztette képességeit. Emellett mindig is érdekelte a fotózás. Most a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola másodéves diákja, első éven tanul az alkalmazott fotográfia szakon. Céljai továbbra is a fényképezés, valamint a filmkészítés rejtelmeinek elsajátítása. Kedvenc fotótémái a természet, az ember voltak. Majd a nagyszülői házban talált fekete-fehér fényképek magával ragadták, elgondolkodtatták. Mind egy cselekmény múló pillanatait ábrázolják, beszélnek. Ekkor elhatározta, fotókat készít a lakhelyén lévő elhagyatott épület romjairól, mely témája első kiállításának.