"Piros, metál, zöld" - Óév búcsúztató rock koncert a Sportházban

Képgaléria megtekintése2008.12.30. - 02:45 | Büki László 'Harlequin'

"Piros, metál, zöld" - Óév búcsúztató rock koncert a Sportházban

A Lord, a Mobilmánia és az Ellenzék búcsúztatta az óévet vasárnap este a Sportházban. Az elsősorban középkorosztályt megszólító bandák masszív rajongótábor előtt nyomtak monstre műsort - több, mint 6 órán keresztül masíroztak a rock katonái, méltó emléket állítva a nemrég eltávozott P.Mobil, TRB és Mobilmánia énekesnek, Tunyogi Péternek.

Majd' egy hónappal ezelőtt írtunk arról, hogy mennyire jó helyszín a Sportház a külső megjelenésre, látványosságra is sokat adó rockzenekarok számára, főként, ha a Pallai Produkció szervezésében kapjuk a hang- és fényorgiát az arcunkba. A koncert plakátján 'a legjobb karácsonyi ajándékként' aposztrofált esemény jegyárban mindenképp a fa alá kívánkozott, s mint utólag kiderült, koncertélményként is. Helyi közönség előtt a Lorddal egyébként sem lehet rosszat húzni, a régi P. Mobil nóták pedig akkora jelentőséggel bírnak ma is, mint multicégnél a válságmenedzser.

Rock Band - A tegnap itt hagyott

Az Ellenzék lendületes bemelegítéséről az előző este eseményeinek digitális rekonstruálása miatt lecsúsztunk, így épp a folyékony kenyeret megváltásként cipelő rockerek hadába szaladtunk bele. Az aránylag rövid technikai szünetet követően aztán robbant a színpad, és a Carmina Burana taktusaira bevonuló, az ős-Mobilos Zeffer András vezette Rock Band nyomta a már szinte örökzöldnek számító, anno még Tunyogi Péterrel készült rockballadákat. Olyan nóták szólaltak meg, mint a Kötéltánc, a Szárnyakon szédülő, az Öregesen, a Metálmánia és talán a legismertebb, A tegnap itt hagyott. Mindenki tudta, hogy ez Tunyo zenéje, neki, érte szól most az égi csatornák felé a dal. Mintha bedobott volna egy érmét valamelyik túlvilági csehó koszlott jukeboxába, hogy hallja: emlékezünk vele, róla! Zeffer András remekül pótolta a kiváló énekest, tökéletesen oldotta meg billentyűsből frontemberré avanzsálva ezt a szerepet.

Mobilmánia - itt még Rock Bandként

Mobilmánia - "Piros, metál, zöld, alattam megáll a Föld"

Még a Rock Band koncertje alatt futott a színpadra Kékesi 'Bajnok' László (bass), hogy jól "kigitárpárbajozza" magát, így a két banda műsora közti áthangszerelés szinte észrevétlenül megtörtént. Az eddigi énekes, Zefi, visszaült a billentyűk mögé, hogy átadja a helyét Rudán Joenak (ex-Coda, Pokolgép, P.Mobil) és Vikidál Gyulának. A Mobilmánia két karakteres hangú énekessel vágott neki a legendás Mobil-daloknak, valamint a december 11-én megjelent, 'Ez a mánia' címet viselő, 11 számot tartalmazó albumát bemutató koncertjének. A koncert első részében javarészt az új albumról szóltak a dalok (Ez a mánia, Tűz a folyón, Velünk leszel mindig), melyeknek őszinte, és egyértelmű mondanivalót hordozó szövegét Horváth Attila írta. Az albumon Tunyogi Péter is énekelt, akit a zenekar a lemez felvételei közben veszített el, s aki nemcsak a szívükben, de a technika segítségével minden koncertjükön velük van. Így volt ez most is, hiszen a kivetítőn keresztül, és a dalok üzenetében végig a teremben érezhette jelenlétét a közönség. Kimondottan megható volt az egy szál zongorán előadott dal, melyre kis lángocskák - az emlékezés lámpásai - pislantak fel az első sorokban. Kisvártatva a hangját is hallhattuk - a Honfoglalás című P. Mobil lemezről. Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami kis árnyékot vetett az amúgy remek hangulatú estre. Ez pedig Vikidál Gyula, aki bántóan gyengén - és most tekintsünk el más jelzőtől - énekelte a az Őshaza és Újhaza című Mobil-eposzokat. Nem tudni, hogy meghülés "áldozata" lett, vagy csak egyszerűen megfáradt - vagy ahogy a Lord előtti szünetben mondták: nyugdíjba ment - a hangja, mindenesetre a kakasülőn ülve jobban kihallatszottak a fals hangok, mint a küzdőtéri csápolásban, ahol ez az "apróság" lehet, teljesen elsikkadt. A Főnix éjszakája viszont már sokkal jobbra sikeredett, nemhiába, nagy úr a rutin.

Mobilmánia

A pauzában elhangzott még olyan okosság is, hogy itt van példának okáért Deák Bill, aki nemrég múlt 60, s akinek a hangja a korral válik olyanná, mint az óbor: minél idősebb, annál érettebb, testesebb. Nem mondjuk azt, hogy Vikidálé egy aránylag gyors ízlecsengésű borhoz hasonló, mert aki a P.Mobilból, a Dinamitból vagy a P.Boxból ismeri - vagy épp az István, a királyból -, az tudja, hogy kiváló orgánumú művészről van szó. Annyi történt, hogy tegnap este a Honfoglalás kicsit mellément (ahogy a mai állapotokat látva eleinknek is).

A vége viszont valóban feledhetetlenre sikeredett, sorra jöttek a klasszikus Mobil-gyémántok, a Miskolc, a Kétforintos dal, az Utolsó cigaretta, valamint egy újabb emlékezés Tunyóra, az örök Énekesre: Menj tovább! A több, mint kétórás koncertet végigtomboló közönség a ráadás után, a Queen 'The show must go on' című számával konstatálta, hogy vége a Mobilmánia-varázsnak, és egy másik veszi hamarosan kezdetét: a Lordé.

Lord - Kifutok a világból

"A rock and roll örök és elpusztíthatatlan. Nem jár le a szavatossága, mint a bolti kajáknak, vagy a műanyag szirupoknak. Az élőzenét meg kell becsülni, hiszen amíg forog a világ, addig ezek a dolgok működni fognak, és vele együtt a rock and roll is létezni fog. Nem akarok nagy szavakat használni, de amíg a világ kerek, addig mindig lesznek rockerek - ahogy legjobb cimborám, Schuszter Lóri mondta. Ezt az életérzést meg nem lehet egyik napról a másikba sutba vágni. A generációnkkal született és számos generáció fog felnőni még rajta!" - mondta lapunknak szeptemberi interjújában Gidó, a Lord billentyűse.

Lord

A rock valóban örök és elpusztíthatatlan, amit helyi és országos szinten a Lord masszív rajongótábora is igazol. A hatalmas fény- és füstorgiával induló bulin minden hang a helyén volt, Erős Attila hatalmasakat szólózott a Gibson 'Les Paul' Standard-en, Gidó a színpad baloldalára tolódva, szokás szerint hozta a mókát - horror-maszkban szólózott - és a virgákat, Pohl Misi újra keblére ölelte a közönséget, és a banda régi énekesét, Sipőcz Ernőt, Gyurik Lajosnál ismét magasba emelkedett az elmaradhatatlan Lord-zászló és Apró Károly is "szétszólózta" magát a kék - és szerencsére nem lila - ködben.

Hogy közben mi történt? Égzengés és földindulás, 'Érzés', 'Szállj szabadon', 'Virágdal', 'Kifutok a világból' - az őszinte rock imához térdepeltette a híveket, ami persze korántsem térdeplésben és a kéz összekulcsolásában, hanem sokkal inkább a földtől való elrugaszkodásban nyilvánult meg. Ezer emberszív dobogott a rock ritmusára, s ugyanennyien emlékeztek egy legendás Énekesre, Tunyogi Péterre:

"A világon élni csak hősként érdemes,
Rajtad a sor, hallod, mondd tovább, Énekes!"

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

lordie 2008.12.30. - 16:36
Szuper koncert, jó cikk, tökéletes képek. Amivel vitatkoznék, az Vikidál hsangja. Ennyire nem volt vájtfülü ott senki, hogy észrevegye, amit a cikk írója kifogásolt. Vikidál egy őserő, és ez a hangjából még most is lejön. Ettől még a többi ül, amit irtatok, máshol nem is láttam irást erről a rockünnepről. Mindhalálig Lord!