Szalonna-reggae a túrós csuszán - Az Ocho Macho karibi latin menzája a Cinema Caféban
Képgaléria megtekintése2008.12.31. - 00:15 | dancspista - Fotók: Bonyhádi Zoltán
December 29-én este nyitották meg karibi lemezkostoló talponállójukat a latin konyhaművészet paprikás-hagymás-gitáros szombathelyi kuktái. A déli hangulatról a közönség leheletén, a lámpák hőjén és a feldíszített karácsonyfán kívül egy színpadon „mediterránoskodó” zenekar, az Ocho Macho gondoskodott. Kispál óta nem látott tömeg, tetőfok-hangulat, giga képgaléria!
HIRDETÉS
A most következő cikkben szereplő együttes zenei repertoárja és előadásmódja erősen emlékeztethet élő, vagy a mennyben a zöld-mindenhatóval „fogyasztó" stíluslegendára, ami egyáltalán nem a véletlen műve.
Az Ocho Macho reggae/ska zenekar (a stílust röptében nevezzük el 'kareszkának' - ka(rib)re(ggae)ska szavak poéngyiklkos összevonásából) koncertjébe körülbelül a harmadik szám közepén csöppentünk bele. Mondanunk sem kell, hogy a fellépést - az eddig megszokotthoz hasonlóan - teltházas közönség ízlelgette, aminek súlyát leginkább azon lehetett lemérni, hogy amíg a bejáratnál világos pulóverben és fehér cipőben voltunk, a ruhatárnál már egy rózsaszín topban és magas sarkú csizmában találtuk magunkat. Sikerült egy viszonylag jó "végigmerevennézni" és" akkortapsolniamikormásokis" pozícióból megtekinteni a színpadon lehajoló, előre-hátra lépő, mókázni próbáló együttestagokat.
 |
| Ocho Macho - karibi hangulat színpadon és nézőtéren |
A koncert nagyobb részében az 'El Mundo Fantastico' című új album dalai és Buena Vista Social Club feldolgozásai szóltak, ezeken kívül pedig Manu Chao-t és Bob Marley-t hallhattunk. Ezeket a zenéket szemmelláthatóan élvezte mindenki, akkor viszont kérdés, hogy miért van az, hogy az audiencia többségét egyáltalán nem lehet fellelni a tematikus ska és reggae esteken? Lehetséges, hogy ott őszintébb-szagúak az emberek? Vagy mindez csak azért van, mert a szolárium testbarnító neoncsöve ocho machosan búg? Ezt az elképzelést némiképp nyomatékosította a frontember, Kirchkropf Gergő (Messenger) elérhető állapotban leápolt hónalja, amiről télikabátos kisgyerekek eszeveszetten szánkóznának lefelé, nem is beszélve a csúszós hajlatra figyelmeztető tábláról. Ezekután senkit nem érdekelne a műhavas emlékmű. Mindemellett Németh András gitározó Dodója bizonyította, hogy a híresztelésekkel ellentétben egyáltalán nem halt ki a fajtája, hiszen fején a nagy meleg ellenére is fekete golfsatyekot viselt. Végül meg kell, hogy említsük az együttes egyetlen Csík Andor (Jesus) típusnevet kapó, trombitázó, csörgőkígyófarkat rázó transformersét is, aki a gonosz disepticonok támadásától tartva gyorsan levetette pólóját, és csörgőalkalmatosságát mobil herévé és melltartóvá változtatta, hogy azok helyzetének gyors cserélgetésével kivédje az ádáz robotok lézerfegyvereinek gyilkos sugarait (most lehet kommentezni).
 |
| Dodó a fényárban |
A közönség az este folyamán egy húron pendült a zenekarral, hiszen gyorsan alkalmazkodtak a hirtelen feltörő hanglávákra, amik meg is izzasztották őket rendesen, hogy aztán pihenésképp visszafeküdjenek a pálmafás tengerpart-poszter hűsítő árnyékába. Ezt az élményt a korrekt színpadi világítás és fényeffektusok is biztosították, legfőképpen a néha sokáig beragadt gombú stroboszkóp ágyúja, ami annyira erősen visszatükröződött némely ember szemüvegén, hogy azok teherhajók elől is ugrálhattak volna, mert a kapitány világítótoronynak nézte volna őket. A javában tartó karibi party egyik nótájának végén bekiabálta valaki, hogy 'Ocho Macho', ami szerintünk egyáltalán nem volt furcsa, azonban ezt ocho mackónak lehetett érteni, amin felbuzdulva odatolakodtunk hozzá, hogy mi is vehessünk melegítőalsót, de mire odaértünk, arra már eladta az összeset.
 |
| U - már majdnem V, azaz győzelem |
A koncert „balesettől" sem volt mentes, ugyanis a nagy hadonászásban sikerült leverni a plafont sejtelmessé változtató textilt, amit showelemnek neveztek el, hogy aztán az lemerüljön, és már ne tudja elég energiával ellátni a Gergő sapkája mögötti ego-gloria fényét.
Szimpatikus gesztusnak bizonyult, amikor Petrát, az osztrák patrónust hívták fel a színpadra, aki a hátsó fertályból érkezett, de könnyebb lett volna egy 'Ich liebe Ocho Macho' feliratú katapulttal odarepítenie magát, hasonlóan eljárva a lemezborítót készítő lány esetében is (merthogy lemezbemutató koncert volt ez, ha még nem említettük volna). Illetve az is szimpátiaköteles húzás volt, hogy a zenekar Messengere körlevelet küldött szét azzal a szöveggel, hogy minél gyakrabban hallgasson a nép élőzenét, hogy aztán minél gyorsabban 'nem vagyok a gépnél' állapotúra változzon.
Az est meglepetés Dj-e Tommy Bruthko volt, akinek éjfélkor kezdődő cosmic disco groove-jai szép lassan kilőttek - az ott maradottakkal egyetemben -, egészen a szén-oxigén-írható-cd alapú bolygóig, ami a szalézi kollégium 17-es szobája, és egy hősugárzó körül keringett.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy egy vérprofi banda, vérprofi koncertjén apai-anyai beleadatott a party-kondérba, amit a közönség ki is kanalazott septiben. Megízlelte, lenyelte és nem feküdte meg a gyomrát. Igaz, kevésbé volt gourmand a nép, mert ez a zene nem az ínyenceké, hanem a tutikasszára játsszóké. Szalonnás-reggae túrós csuszával. Ki ne szeretné?
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Lehetne a zenekar stílusmeghatározása a krumplibogarak násza az elektromos gázrezsón is.
Az Ocho Macho egy divatzenét játszó, divatközönségnek és egy két fiatalnak, a reggae és ska szót rosszul elolvasó fruskának tud csak igazi élményt adni. Nem csodálkoznék, ha ez a latinkodás majd alábbhagy egy kicsit, ki ,hogyan fog magára aggatható trend után turkálni a kukában. szevasztok.
Először is, Manu Chao jó-pár korosztály számára fogalom, és ebbe jómagam is beletartozom. Nem a mostanában a hazai fesztiválokat látogató önismétlő Manu, hanem a Mano Negrával feltűnő forradalmár, globalizációellenes élharcos, polgárjogi és szabadságügyi aktivista, aki mindezek mellett karizmatikus énekes művész, egy anarcho - ska – neopunk zenekar frontembere és legalább egy nép szócsöve.
Másodszor, a Buena Vista Social Club szintén kedves nekem. Wim Wenders 1998 – ban bemutatott filmjéből ismerhette meg a világ Ibrahim Ferrer, Omara Portuondó, Ruben Gonsales és a zenekar többi tagjának történetét. Kitűnő tálalásban, egy csodálatos filmben összesűrítve hihetetlen sorsokat, szem nem maradt szárazon a moziból kifele jövet, ember és stílusformáló mű és zenekar. A nevükhöz köthető rekordok megszámlálhatatlanok, több stílus megalkotói, a tradicionális kubai zene legendái.
A többek közt, e két zenetörténeti ikon magába-olvasztásán is ügyködő Ocho Macho pedig nem keveset merít tőlük. A zenekar nem tagadja ezt, nem is tehetné hisz nyilvánvaló. Az élvonalbeli hazai előadók többsége sima receptre dolgozik, miszerint végy egy már jól bevált kinti produkciót, ami már legalább 5 éve fut, másold le, kicsit változtass rajt és mehet a multi polcaira. A Bonanza Banzai – Depeche Mode az overground, az Ektomorf – Sepultura az underground szcénából, veretes példái ennek a tendenciának.
Macsóéknál erről szó sincs, mivel ők egy buli-zenekar. Nem az addig játszuk ezt a Republic számot, amíg be nem hányunk tőle típusú, hanem a jó-értelemben vett szórakoztató ipari fajtába tartozó. Megjegyzem, minőségi ilyenből sincs sok.
Zenészek, akik szeretnek zenélni és jól érezni magukat zenélés közben. Mindez látszik is rajtuk százszázalékosan. Az jön le a színpadról, amik ők, és ezt nálam hitelességnek hívják.
Nincs ideológia, csak a zene van, színes pörgős, néhol odavágós, reggae-s, kubai-s, latinos.
Néhol balkáni felsejlések is feltűnnek. Elmondható, mindenhez nyúlnak, ami bejön nekik, és azt jól is csinálják. Ha Bob Marley szellemét nem is várhattuk megidéződni, egy magyarországi Ub 40 koncert felvezetést simán ráosztanám a fiúkra. Kitűnő rutinos hangszeresek, akik eddigi legjobb felállásukat tudhatják magukénak. Mersics Gyurival még nem láttam őket, de kiegyensúlyozott dobjátékát ismerve már, valami hasonlót vártam.
Dodó kezében szól a gitár, bár szemmel láthatólag nem a legjobb napját fogta ki. Andorék fújták precízen élettel telten, Krisztián szerintem Gyuri magabiztos játéka miatt még ízesebben kloffol, Marci pedig - kicsit a színpadon túl hangosan, hozza a bálnaszív basszusokat. Gergő kommunikál, énekel, és imprózik, beépít a jól ismert szövegekbe mindent és mindenkit, akit épp lát vagy gondol – részemről a „ Tommy Brutkho – illegal” kapja a legnagyobb mosolyt. A billentyűknél is új ember tűnt fel, Jakab, ki zsenge kora ellenére, simán hozza a kötelezőt.
Ez a hétfő este, ha jól sejtem a zenekar egyik legsikeresebb koncertje volt, a nézőszám és a hangulat együtthatóinak tekintetében mindenképp. Odaérkezésünkkor akut teltház, és olyan felfokozott várakozástól vibráló közeg fogadott bennünket, amit ritkán tapasztalni mostanság.
Identitást kereső tinik, fél kőszeg, ismert vállalkozók, rengeteg zenész - jobbára a szakmai indíttatásúak, csinibe rittyentett hölgy-sereg - minden korosztályból. Színes közönség egy színes zenekarnak. Itt teszem hozzá, hogy Dancs kollega felvetése, miszerint, mozgalmi audienciákon nem látni őket teljesen helyénvaló. Viszont ez így is van jól, sem ők sem a földalatti közeget képviselők nem éreznék jól magukat egymás társaságában. Ez egy buliközönség – pont.
Tommy Brutkho warm up-ja könnyed funk és reggae feldolgozásokkal segíti emelkedni a hangulatot, ami az első taktusokkal beköszönés pillanatában, szilveszter éjféli magasságokba
szökik. Égig érő jókedv, sikítozás (akár egy Beatles koncert), el is könyveljük, ha kihagyjuk az évbúcsúztató kötelezőt, sem vesztünk semmit, két nappal előtte megvolt a feeling.
A hangtechnika precízen működött, Gergő érthetőségéért kicsit küzdhettek volna a keverőnél, de ezen kívül minden rendben volt. Ha jól sejtem a zenekar érdeme, a projektoros vetítés megvalósulása. A három élőképpel, illetve macsóborítóval dolgozó képmester közreműködése nagyot dobott hangulatilag, két kameraállásból a zenekart, a világításhídról pedig a közönséget terítették vászonra.
A nyolcak mindent beleadtak, és 10-ből kb. 7.5-re hozták is a bulit. A felfokozott hangulatra tekintettel ez egy jó aránynak számít mindenképp. Apró csak zenészfüllel és szemmel érzékelhető bakik voltak, de hát azok mindig is vannak. Erős másfél órás tömény hangszerorgia vette kezdetét. Az első riadalmunk csillapulásával - ami a vehemens fogadtatás révén alakult ki, biztonságos helyet kerestünk magunknak, és onnan követtük a történések menetét. Mi sem bizonyítja jobban, hogy itt egy nagy bulira jöttek össze az emberek, mint az a tény, hogy a pulthoz férni szinte lehetetlenség volt egészen a koncert végéig.
Gyorsan elröppent a műsoridő, melynek végét már a színpad mögül figyeltük, és megkezdődött az autogram-szerzési hadművelet. Konkrétan a közönség nőnemű részének nem kis hányada, tört be a biztonságosnak hitt hátsó szektorba, Brutkho a színpadra menekült, mi pedig a zord téli éjszakába.
A közel 600 fizető vendég magáért beszél, a környéken megkerülhetetlenné vált a zenekar, a többi már az önmarketing dolga lesz, de ha ilyen koncerteket adnak továbbra is, nem kell sokat győzködniük a szervezőket. Lehet, sőt valószínű, hogy a világzene nagyszínpadain sosem fogjuk viszontlátni Marciékat, de iskolai és egyetemi bulikra, vagy össznépi ünnepelésre kitűnő választás a banda.
Sikerekben Gazdagságot Kívánjunk Hát Nekik Is!
Minden vélemény szubjektív, ez az én véleményem, talán ezt is osztják többen velem még úgy is, hogy nem vagyok már sem serdülő tini, sem fruska...
Befejezésül felhívnám még a figyelmet a cikk igen gyenge, erőltetett poénjaira /melegítőalsó, teherhajó stb./ mellyel a szerzőnek nem hiszem, hogy sikerült volna lejáratnia a zenekart, annál inkább saját magát. Csak az nem derül ki igazán, hogy a cikk miről is szól tulajdonképpen, a magyar médiákban oly jól ismert és szinte célfeladatnak tekintett fikázódáson kívül. Mert sokmindenről szól, de a zenéhez és ahhoz az estéhez mégcsak köze sincs.
Kíváncsi lennék, hogy mitől vagy Te ekkora zenei szakértő? Neked hogy jön ide a ska meg a reggae? Mindenkinek ez fáj újabban?
Egy másik orgánum hasonlóan veretes stílusú (ha nem blikkfangosabb), s általam stílusa miatt nagyra tartott (Hello, Irédy! ;) ) újságírója szokta volt mondani: a kritikus azért van, hogy kritizáljon, a rajongó meg azért, hogy rajongjon. És ez így van rendjén.
Nincs a cikkel különösebben semmi gond, elismeri a koncert frenetikus hangulatát, a zenészek remek készségét (vérprofi banda, vérprofi koncertjén apai-anyai beleadatott a party-kondérba). Ezt írhatta volna úgy is, ahogy az előbb szemléltettem: jó volt a koncert, tök jól éreztük magunkat, mindenkinek a szeme az örömtől csillogott. Legközelebb is gyere el hozzánk Ocho Macho, mi ott leszünk!! :DDDD
Pistának hiányzott az "autentikum" a külsőségek miatt, egy Buena Vista SC, illetve vidaotone által megírt Manu Chao vagy Mano Negra ideológia mentén tette ezt a zenét hitelessé, ami nem köszönt vissza az OM-tól. Kérdés, hogy ezt el lehetett-e várni egyáltalán, gyanítom nem, hiszen a banda nevében ott van a Macho szó. :D
Lehet, kicsit túl sok volt a hasonlat, és túl színesre sikeredett, és esetleg érzékenyebb lelkületű rajongóknál sértésnek is hathat, de azért a konkurens oldal cikk-címét is a figyelmedbe ajánlanám: "a hupogós csürhefíling".
Ettől függetlenül igazad van abban, hogy több kellett volna a koncerthangulatról, a számokról. Majd kicsit moderáljuk Pistát, de korántsem kérjük, hogy csorbítson a stílusán. Színesen, de tárgyilagosabban kell írni. Ebben meg gondolom egyetértünk! :)
Köszönjük a kommentedet, és várjuk a továbbiakban is, ha értelmes vita kerekíthető belőle (meg ha nem vita, hanem éppen csak elismerés vagy szimplán észrevétel indukálja a billentyűk lenyomását, akkor is. :)) ).
Rastaman, rastaman, miért vagy te rastaman. Talán mert ennyi energiád van arra, hogy félreértsél és -minősíts dolgokat? Sajnálom hogy egy újabb tehetséges embert veszít el ez a nyomorult ország. Mert ha erre van, akkor arra is lehetne, hogy láss a dolgok mögé. Légyszi, légyszi, légyszi....
Egy telt házas Ocho Macho és egy teltházas, mondjuk Ladánybene 27 koncert között csak annyi a különbség, és most szeretnék a cikkre reflektálni, az, hogy amíg előbbi zenekaron "mindenki" ott van és képes mozogni a skara és a reggae-ire akkor, de tényleg, miért nincsenek ott az utóbbin? Erre a legjobb példa a tavalyi nőnapi Ocho Macho Tizenhét koncert. Köszönöm Istenem! Szóval ott esett meg az a "véletlen", hogy a Tizenhét koncert után, mintha a közönség összetétele sminkvastagságban és magassarkú csizmát tekintve elmozdult volna egy nagyon szélsőséges irányba. Persze amíg " a hülyegyerekek nyomták a baromságot", addig ők kényelmes beszélgettek semmitmondó témákról a kávézóban. Azokat az embereket meg sajnálom, akik őket tartják az etalonjuknak és hozzájuk alkalmazkodnak, meg azok zenei ízléséhez, és csak állnak megszeppenve vagy ismételten frázisokat pufogtatva, hogy ez azért jó volt meg most mit kell őket bántani olyan cukik, miközben lehet, hogy otthon néha átröppen a fejükben egy Mónika Show és a Fókusz közötti szünetben, hogy valami itten nem stimmel. De gyorsan túl is lesznek rajta, mert megszólal a Fókusz műsörvezetője, hogy a drága Anikónak nagyobb mellei vannak ,mint egy Trabant motornak, mondjuk éppen olyan környezetszennyező és nehezen is lehet benne elférni. És gyorsan eldönti, hogy mit is gondolkodok én ilyen filozofikus ostobaságokról, ez sokkal kényelmesebb.
Én így szeretek írni. Ez baj? Hát úgy látszik igen. Bár ,amit komolyan írtam azt tartom most is. A többit a szituáció adta. Tök olcsón. Vegyél te is. Legközelebb majd egy kocsmai verekedés szintjén fogok írni, ahol a =%/+"""+"'''+'+ majd azt jelenti illatos jázmin. Okés?
a poéngyilkos kareszkára pedig annyit, hogy nincs szükség besorolni... Hupogós ^^.
Na ezt elemezgessétek...
Jó kis koncert volt mind a kettő!
Nézegess képeket, mennyire ürült ki a placc (persze, jópáran elmentek, de az a félház, aki maradt, az irgalmatlanul jót bulizott)
http://vaskarika.hu/images/gallery/0/3/e/03e06efd.jpg
Kedves Mindenki. Még mindig szeretlek titeket, különben nem írnék. Ti vagytok ugyanis a következő 5 év, Nagyot mondok, mert muszáj vetélkedő győztesei. Nyereményetek egy gombostű.
Remélem, addigra mindenki máshogy látja majd a világot. Lehet, hogy valaki csak akkor fog érettségizni, a többiek meg belátnak majd a dolgok mögé és bölcsebbek lesznek tőle. Nem is kell olyan magasra mászni a paravánra, hogy lekukkanthassatok. Majd tartok bakot. Hello.
A koncertről írt kritika a véleményközlő műfajok kategóriájába tartozik, s mint olyan, szubjektív. Lehetne olyan frázisokat puffogtatni, hogy a stílus az ember, s mint olyan, Dancspista stílusa meghatározza a saját személyiségét. Ez a személyiség pedig előtérbe helyezi a hitelességet, a produktum autentikusságát, s csak másodlagos számára a megszólalás és az előidézett hatás. Nem akarok filozófiai mélységekbe bocsátkozni, de mint a site főszerkje ismételten közlöm: nem negatív kritika született az Ocho Macho koncertről, csak egy egyedi és humoros hangvételű, vitára ösztönző írás. Lehetett volna benne kicsit több tényszerűség, ez igaz, bár a koncerten történt jelentős események szinte mind felsoroltattak. Uggyanakkor direkt azzal kezdtem, hogy a kritika nem tényközlő, hanem véleményközlő műfaj. A vélemény pedig szabad, Neked is és Dancspistának. A különbség az, hogy ő az újságírónk, és számos cikkével fogsz még ezekután is találkozni (mindkettőt reméljük: Te is olvasni fox minket, és Pista is közös megelégedésünkre fog írni). Amin változtatnia kell, azt mi is látjuk, de ez nem fogja azt jelenteni, hogy pár olvasói komment hatására más optikán keresztül fogja nézni eztán a koncerteket.
OM-hez még annyit: interjút beszéltünk meg Dodóval még a koncert előtt, valamint lemezkritikát írunk a most megjelent 'El Mundo Fantastico" albumról. Egyiket sem Pista fogja készíteni, ennyit előzetesen. :D
Be good, és olvass minket ezekután is! :)
/ha tudnám h lesz ufosejhaj kritika én is így várnám/
byezz
Szóval. A kedvenc ételem a rakott krumpli....
De ezen kívül szeretem még a sóskafőzeléket is, ami nem azt jelenti, hogy ha a rakott krumpli a legkedvencebb ételem, akkor a sóskafőzeléket ki kell fucknom az ablakon. De ha már a humornál tartunk, akkor forduljunk le balra, mert van arrafelé egy emos fatuskó. Legalább annyira szeretem a Monthy Phytont, mint a rakott krumplit és nem azért, mert abban is van tojás, hanem azért, mert jó. De emellett szeretem Mr. Beant és szeretem Benny Hillt és csak a nőket szeretem. Szóval ez sem jelenti azt, hogy a többi művészt ne veszem figyelembe, csak azért, mert a John Cleesék más stílust képviselnek, mint a többiek.
Hadd mondjak el egy történetet. Az egyik főiskolás szaktársammal nemrég összerúgtam a port, aki addig se volt egy kakasos nyalóka a zsebemben, mert azt is szeretem. Egyszer eljött az a nap ,amikor az egyik kis srác kedvence beszólogatott kékbálnánál kékbálnább hülyeségeket, amit aztán én le is pontoztam izibe, csak számok helyett csúnya szavak voltak a táblára írva.
Nem is kellett több a csajnak, ki is írta az addig összegyűjtött népszitkokat cdre és azon nyomban le is játszotta a szájával.
Persze én sem hagytam hangolni a black metál zenekart az arcomban, és elvirgáztam neki, hogy mi a rock van.
Ennek a történetnek két tanulsága van. Az egyik az, hogy a hozzád hasonló emberek egészen addig gyík (nem sértés) módjára kuporognak a fűben, amíg arra nem jár egy fűnyíró, aztán meg széjjelsziszegik magukat, hogy ugyan már, miért is kell néha rendben tartani a kiskertet. A másik pedig az, hogy az alma egészséges. Nem. Ja de az.
Szóval a másik tanulság az, hogy van olyan ember (én) akit azért idegesít, ha egy másik ember hülyeséget (a szó rossz értelmében) beszél, mert érti, hogy ez poén volt, csak olyan semmilyen. Iletve van egy másik fajta ember (a lány és .....) akik eleve nem értik, hogy most mi a kenyér van és pusztán azért kezdik el kritizálni a másikat, mert felkavarta egy kicsit az agymotor fagyálló vízét és egyáltalán nem biztos, hogy azt mindenáron humornak szánta, csak így beszélte el a benyomásait.
Viszont jómagad megpróbálod megkérdőjelezni azt, hogy én miért vagyok újságíró, miért nem inkább blogpatkány, miközben tiszteletben tartod a stílusomat (ha nem is tetszik). Azt azért csendben megjegyzem, hogy Kínában és Indiában a patkány szent állat.
Még annyit, hogy mostanában beszélgettem az egyik barátommal a stílusommal kapcsolatban és ő azt mondta, hogy ezt az ország egyik része nagyon szeretné a másik meg ki nem állhatná. Azt válaszoltam neki, hogy remélem a keleti fele, mert ott nem kerül sokba, hogy szeressenek, meg jobb a pálinka. Hát ja.
Mindezek mellett ha nem érdekelne a véleményed, akkor nem írnék vissza.