Örömmel konstatálhatták Szombathely lokálpatriótái, hogy 2012-ben is folytatódik a Vasi Múzeumbarát Egylet nagy népszerűségnek örvendő előadássorozata. A helyszín továbbra is a Savaria Múzeum előadóterme, a Múzeumbogár Klub, a kerekasztal beszélgetés témavezetője pedig ezúttal dr. Vig Károly természetkutató, tudományos titkár volt.

A jeles pályatársakhoz méltóan a Savaria Múzeum egy-egy szakterületének munkatársa emlékezett meg a botanika, ornitológia, régészet, etnográfia egy-egy jeles képviselőjéről. Dr. Balog Lajos botanikus Gáyer Gyula ornitológusról, dr. Kiss Gábor régész Paulovics Istvánról, dr. Nagy Zoltán néprajzkutató Molnár Lajosról és dr. Vigh Károly Chernel Istvánról idézett, s elevenített fel életrajzi adatokat, s kapcsolódó anekdotákat.

A feladat testhezállónak bizonyult, hisz ki más tudna oly nagy hitellel és őszinte szeretettel beszélni ezekről az emberekről, mint maguk az utódok, akik máig őrzik a pályatársak eredményeit, útmutatásait? A rendezvényen elhangzott előadások apropóját e jeles személyiségek halálának, születésének kerek évfordulói adták, melyre való emlékezés méltó ünneplése a Magyar Kultúra Napjának. A négy kiemelkedő szakember teljesen más életutat járt be, egészen más szálakon kapcsolódott a Savaria Múzeumhoz.

Dr. Vig Károly - Chernel Istvánról

Elsőként Chernel Istvánról esett szó, akinek életrajzából dr. Vig Károly ragadott ki néhány érdekes, figyelemreméltó adatot. Kőszegi arisztokrata család sarjaként a századforduló legnagyobb magyar ornitológusa volt. Elsősorban madarak vonulásával kapcsolatos megfigyelései, felfedezései tették híressé. „Madártanból fakadó természetvédelmi gondolatai korát meghaladó értéket képviseltek" - állítja dr. Vigh Károly.

1908-ban megalapította a szombathelyi múzeum Természeti Tárát, amelynek értékét becses madáranyagának odaajándékozásával is növelte. A madarakat a kiállításban biológiai csoportokba, életmódjuk, élőhelyük szerint rendszerezte el. Három kötetes madártani monográfiája azért is jelentős, mert ez volt az első magyar szerzőtől származó, ilyen tartalommal bíró szakkönyv. Chernel - az előadó szerint - kilógott a délután során felidézett tudósok sorából, részint származása miatt, részint azért, mert birtokainak bérbeadásával megengedhette magának, hogy egész életét az ornitológiának szentelhesse.

Dr. Nagy Zoltán - Molnár Lajosról

Molnár Lajos Molnaszecsőd körjegyzőjeként Chernel Istvánnál egyszerűbb, szerényebb életet élt. A második világháború után jelentős madárpreparátumokat ajándékozott, vagy adott el az értéküknél jóval kedvezőbb áron a múzeumnak. Dr. Nagy Zoltán szerint Molnár Lajos külföldi múzeumokkal, kutatókkal való kiváló kapcsolatának köszönhetően Molnaszecsődön a kor egyik legnagyobb hazai trópusi madárgyűjteményét állította össze, amelynek egyes példányai még ma is megtekinthetőek Körmenden, az Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskolában. A mai szemmel talán egyszerű embernek tűnő jegyző 1902-től a Magyar Ornitológiai Társaság tagja lett.

Jelentős volt otthonában folytatott kulturális tevékenysége is: „falujának motorja, szellemi atya volt", a helyi amatőr népi színjátszásban is aktív szerepet vállalt. A történet hallatán dr. Vig Károly szomorúan konstatálta, hogy napjainkra a falvak életét szellemileg is frissíteni képes, Molnár Lajoshoz hasonló értelmiségiek sajnos eltűntek. Dr. Nagy Zoltán határozottan kiállt amellett, hogy a mai muzeológusoknak - ahogy száz évvel korábbi elődeiknek - „elbűvölni, elvarázsolni, a tudást átadni" kell.

Dr. Balog Lajos - Gáyer Gyuláról

Gáyer Gyula törvényszéki bíróhoz kötődik a múzeum Természeti Tárának második fénykora (1923-1932). A herbárium fejlesztése, számos új gyűjtemény kialakítása fűződik nevéhez. Dr. Balogh Lajos szerint Gáyer „az életet nagyon sokszínűen, sok szempontból megközelítő, nem mindennapi ember volt". Egyik munkahelyéről átsétált a másikra, a bíróságról szeretett múzeumába. Mint bíró, különösen a házassági békéltető perekben könyvelt el nagy sikereket. Iskoláztatása révén került jogi pályára, de végül „a tudós kíváncsiság kihozta személyiségéből azokat az alkotásokat, amelyeket az utókorra hagyott".

A botanikus alacsony, zömök, igazi alpesi típusú ember volt, „génjeiben mélyen el lehetett ásva az alpesi tájakra való visszavágyódás". E vidék legnagyobb botanikusának tekinthetjük. A szelídgesztenye magyarországi őshonos voltát tudományos érvekkel támasztotta alá. Halálát követően megjelent egy kiadvány, amit a Vasi Szemle első számának tekinthetünk.

Dr. Kiss Gábor - Járdányi Paulovics Istvánról

Járdányi Paulovics István többször, rövidebb ideig tartózkodott Szombathelyen. Két nevezetes tevékenysége köti városunkhoz. Az egyik a Romkert mozaikjával kapcsolatos publikáció közreadása, valamint a Savaria Múzeum Kőtárának berendezése. Az általa felállított rend kisebb nagyobb módosítással, de még ma is nyomon követhető a lapidáriumban. Dr. Kiss Gábor szerint Paulovics „elmélyült, alapos ember volt, mindent kicédulázott, kiírt". Rendkívül fontos információkat tartalmazó cédulakatalógusa feltáratlan aranybányaként ma is megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában.

Az elhangzott érdekfeszítő előadások mellett érdekes gyűjteményi darabokat is hoztak magukkal a beszélgetés résztvevői. Láthattunk preparált kolibriket Molnár Lajos elragadó gyűjteményéből, vagy Gáyer Gyula eredeti, kb. 170 éves növénygyűjteményéből egy részletet, a már említett háromkötetes Chernel-féle ornitológiai monográfiát, valamint a Romkertből előkerült mozaik darabkáit is.

A nagy elődökre visszaemlékezni nemes dolog, hisz amíg beszélünk róluk, tovább élnek az emberek tudatában, szívében. A nagy elődökről szóló előadás után, akinek kedve támadt, elfogyaszthatott egy bögre forró teát a nagy utódokkal.