A történet egy Dél-Vietnamban tevékenykedő angol tudósítóról, Thomas Fowler-ről szól, akinek élete semmiben sem különbözik az otthon megszokott, cinikus, kétszínű, haszonleső életformától. Számára a háború nem a csatatéren, hanem a diplomáciai nagykövetségek szalonjaiban, és olcsó lebujok füstös helyiségeiben dől el. Tökéletesen látja azt, hogy ő csak egy morzsa a pékségben, és pont ezért lát tisztábban, de nem feltétlenül bölcsebben. A regény párhuzamosan mesél Fowler magánéletéről, egy Phuong nevű, helybéli 'szezonális élettársról', és a munkája során tapasztalt mocskos és taktikus játékszabályokról. Ebbe a 'kényelmes' szituációba robban bele Alden Pyle, egy fiatal amerikai diplomata, aki sajátosan értelmezi a háború megoldásának kérdését és a szerelemhez fűződő viszonyát.

A regény nem elsősorban a háborúról szól, inkább egy olyan terepasztal, ahonnan a figurákat bármikor le lehet söpörni, hogy azokat egy szempillantás alatt máshová tudják áthelyezni vagy mással tudják helyettesíteni, a mindenkori - és ebben az esetben meglepően illetve sajnálatosan elsődleges - emberi státuszhelyzetek kialakítása érdekében.

Thomas Fowler is egy ilyen műanyagfigura, csak a zsebében több pillanatragasztó van, amit a történet nyom - hol kisebb, hol nagyobb mennyiségben - a talpa alá. Bár Phuong iránt táplálja azokat az érzelmeket, amiket - ironikus módon - Alden Pyle lány iránti szerelme ismertet fel önmagában.

A háborúban azonban mindenkinek alkalmazkodnia kell a körülményekhez. A regény árnyaltan mutatja be azt, ha egy ember győztesen kerül ki - morálisan vagy egyszerűen a túlélés érdekében - egy szituációból, akkor egy másikból minden bizonnyal vesztesen fog.

Phuong, - a tudósító életének egyik legsarkalatosabb pontja - dél-vietnami lány, aki boldogulásának érdekében konzumhölgyként éli az életet, mindenkit ügyfélnek tekint és ha valaki jobb életminőséget ajánl fel neki, továbbáll. Alden Pyle, a könyvekből háborút nyerni akaró, motivált, de tapasztalatlan és valószerűtlenül idealista diplomata, aki mindent a saját erkölcsi mércéjével mér, barátság, szerelem és gondolkodásmód tekintetében egyaránt, aminek később tragikus következményei lesznek. Legszívesebben mindenkit kimentenénk innen, azonban nem biztos, hogy a hétköznapi életben ezeket az embereket nagyra értékelnék, mint ahogy nem is értékelik.

A regény nem egy Iron Maiden-koncert közönségének frontvonalában, hanem csendes nyári estéken igazán élményszerű. Leginkább azért, mert ebben az évszakban tud az olvasó a helyszínnel azonosulni, a csendben pedig a karakterekben rejlő belső lelki folyamatokra odafigyelni, és azokat értékelni. Más szóval: A csendes amerikai kiváló, bár hangulatigénylő regény, melynek főszereplőjét - egy indokínai újságíró-kiküldetés alapján - az író részben saját magáról mintázta.