A makói Thy Catafalque több mint 10 éve tűnt fel az underground zene égiszén, az 1999-es Sublunary Tragedies albumukra leginkább a legsúlyosabb black metal jelzőt lehetne aggatni. Viszont Thy Catafalque-kal van egy olyan probléma - ami persze nem gond - hogy nem lehet a zenéjüket beskatulyázni egy-egy zenei kategóriába, ezért általában avantgarde metal -nak szokták őket becézni. A Microcosmos (2001) és a Tűnő Idő Tárlat (2004) dalaiban egyre inkább feltűnnek a magyar népzene jellegzetes dallamvezetései és hangszerhasználata, a Tűnő Idő-n már a dalszövegek is - amik egyébként Kátai Tamás versei - már magyarul hangzanak el. A Tűnő Idő Tárlat-on három versfeldolgozás is található. Többek között Ady Endre (Héja-nász az avaron), Weöres Sándor (Az ősanya szól ivadékaihoz), és Radnóti Miklós Zápor című verse kapott „kátais" hangzást.  Zápor-ban a Thy Catafalque történetében először találkozhattunk tiszta, torzításmentes hanggal. Ez a változás tovább kíséri a TC-t egészen Rengeteg-ig.

A  tiszta hang és a black metálos hörgések erős kontrasztja még inkább kiemeli a zenekart a többi stílusból. A daloknak meg van a maga ívük, többnyire a tiszta hang kezd, majd erre jön a Kátai- féle üvöltéskontra, egyfajta párbeszéd és szekvencia alakul ki, mely végigvezeti a hallgatót a dalaikon.  A 2008-as Róka Hasa Rádión már kiemelt szerepet kap a tiszta hang, ezt a The Moon and the Nightspirit-ből ismert Tóth Ágnes és a taranisos Bakos Attila adja az új albumhoz.

A korábbi albumokhoz képest a Rengeteg, megint valami újat hozott a zenei életbe. A magyar autentikus zenemotívumok, a versek és a metál zene olyan szintű ötvözete, amelyekre igazából csak a nagy zsenialitású zeneszerzők képesek. Az egyik portál hozzászólásai között olvastam, hogy „Kátainak, Bartók mellett van helye... „- mert igenis megérdemelné azt a megtiszteltetést, hogy úgy beszéljünk róla, mint a blackmetal Bartók Bélája.

Nos, akkor nézzük, hogy miért is lett a Rengeteg az év hazai metál albuma. A többi TC albumhoz hasonlóan, ez mellett se lehet elmenni egyszeri meghallgatás után. Többször végig kell hallgatni, ahhoz hogy igazán át tudjuk magunkat adni az érzésnek, amit a Rengeteg kivált a hallgatóból. 10 tökéletes műremek vár minket a korongon. A dalszövegeket szintén Kátai versei alkotják, melyeknek témái a fizika, a tudomány, az anyagok körfogása és a maga az univerzum. Igaz, hogy én a Rengeteg-gel kezdtem a TC-s pályafutásom, de belehallgatva a korábbi albumokba, nyugodt szívvel kijelenthettem, hogy a Rengeteg a legközérthetőbb. Bízok benne, hogy elér olyan emberekhez is, akiknek eddig nem volt a szívük csücske a cséphadarós-hörgős metálzene. Ez valami teljesen más, és egészen új. Mire Kátai, a Thy Catafalque szíve és lelke elért a Rengeteg-hez, kialakított magának egy utánozhatatlan és zseniális stílusvilágot. A károgós részeket felváltották a tiszta hangok, amiket szintén a Tóth Ági és Bakos Attila prezentál, valami egészen rendkívülien. Finomabb lett a hangszerhasználat, a gitártémák nem zúzzák szét a lelkünket, csak épp annyira karcolnak, amennyire a kívánt hatáshoz szükséges. Ettől az egész album hallgató barátibb lett, és a dalok is könnyebben ragadnak bele a fülünkbe. Mondhatnánk, azt hogy már-már slágeresek.   

Az album első track-je a Fekete mezők. Ez volt az első TC szám, amit hallottam. Rögtön megnyert. A szöveg egyszerűen fantasztikus, visszaadja azt a dinamikát és tempót, amit maga a zene megkíván. Indusztriális hangulat, gépek, rohanó kerekek robaja, mindez egy - szerintem trash metalt, pontosabban Slayer-t - idéző gitártémával felpiszkálva. "Sebesség, mozgás, dinamika lendül... "- és a mélynyomó máris a szoba végén vágja a lyukat a falba. Egyszerűen nem lehet kibírni, hogy ne maximum hangerőn áradjon ki a dinamika, és ez még csak az album első dala. "Nyers tömbökben feszül az idő, alakít, formál, termel a haladás..., ...  zakatol a jelen, készül a jövő."

Az album jellegzetes és visszatérő motívuma az anyagok keletkezése, megújulása, átalakulása és pusztulása. Ez a körforgás magukból a dalok sorrendjéből is érződik. Míg a Fekete mezők a haladásról és az új dolgok keletkezésről szól, addig a Minden test fű, magáról a pusztulásról. A Rengeteg tulajdonképpen az univerzum és a létezés körforgásának a szimbóluma. Van jelene és jövője, a születéstől, a pusztulásig.

A Kel keleti szél a Fekete mezőkkel szemben egy teljesen más, könnyedebb stílust képvisel. Igazán slágeres, rögtön az ember fülébe mászik.  Részemről talán egy kicsit kiesik a Rengeteg koncepciójából, bár ismerve Kátai Tamás zsenialitását, bizonyára jókor és jó helyen van.  A Trilobita viszont már mindenféle burkoltság nélkül utal az ősi, eredendő energiára, amelyet a rendkívüli változatosságot mutató háromkaréjú ősrákok közvetíthetnének az emberiség felé. Minden mozog, formálódik, alakul és változik. "Forog, fordul az anyag a testben, leszek házad, trilobitaszív. Vigyél által ezen a világon, dolgozz bennem, trilobitaszív..."

Az album zenei sokszínűségét tükrözi, a Kő koppan, ami szinte teljesen instrumentális. Ebben a dalban tűnik fel először Simkó-Várnagy Mihály csellista játéka. A léleknyugtató cselló viszont már előkészíti a Rengeteg tetőpontját, a több mint 14 perces Vashegyeket, ami zeneileg felvonultat mindent, ami kell egy tökéletes albumhoz.  

A Kő koppan, átvezet egy másik világba, dimenzióba, ahol az erő és energia uralkodik. Kívülről figyelhetjük végig a Vashegyek keletkezését.  "Ki a mélyből, a sötétből, vörösen tör fel, fel az égre. ... Ez a kamra hamut őröl, anyagot gyárt, gyúr üres űrből. ... Épül, alakul, magból magasul!"

"Nagyon hosszú, nagyon súlyos, nehéz. Tóth Ági énekel az elején a The Moon And The Nightspiritből. A vashegyek a teremtés folyamatát szimbolizálják itt. Az anyag körforgásának motívuma vissza-visszatérő téma ezen az albumon. Csilló titkok metszik a formát, hidegen ragyog a hatalmas éj." - mondta Kátai Tamás a hammerworld.hu -nak  a Vashegyekről.

A Holdkomp tovább repíti a hallgatót egy majd 7 perces intergalaktikus utazásra. A Vashegyek után kapunk egy szusszanásnyi időt, hogy rendezzük sorainkat és a gondolatainkat. Hát, mit mondjak, az előző track súlyos terhe utána eléggé ránk is fér némi elszállás.

A Rengeteg a természet és az anyagok körforgását szimbolizálja, ebbe bele értve az évszakok váltakozását. Ha ezt a gondolatmenetet továbbvisszük, akkor az album felén túljutva már a napsütést idéző, életteli a Kék ingem lobogót valahova kora augusztusra datálhatnánk.

"Én ősszel megyek, köd ballag utánam, gurul csapás párás földeken... " - Az eső, az eső, az eső maga a őszi melankólia. Szakadó eső, bánat a szívben. Az érzelmek össze-vissza kavarognak az emberben. ... "És az eső hull egyre, leszakad a szívemre, zuhog, esik mindenre, leszakad a lelkemre, cserepekre, kertekre, esik, esik mindenre."

A letargiának azonban nincs vége. A Tar gallyak végül egy sötét, misztikumokkal teli erdőbe visz, ahol már lassan minden az enyészetté, és az elmúlásé. "... Hajlik a mélyekbe minden, vadludak tűnnek a napba, szél zörög éjjel a testben."
... és nem marad más csak a tar gallyak végül.

Az utolsó számra beköszönt a mindent elsöprő hideg, a tél és a pusztulás. Maga a Minden test fű kifejezés az Újszövetségből, Péter 1. leveléből származik. Jelentése, hogy minden halandó, legyen az virág, fű, vagy éppen ember. Az album talán legkeményebb tétele, idézi a korábbi TC szerzeményeit. Az élet végső szimfóniája és végszava.

„Mert minden test
olyan, mint a fű, és
minden dicsősége, mint
a mező virága: megszárad
a fű, és virága elhull,
de az Úr beszéde
megmarad örökké."

1.Pt 1,24

THY CATAFALQUE - Rengeteg

(2011 -  Season Of Mist)

01. Fekete mezők
02. Kel keleti szél
03. Trilobita
04. Kő koppan
05. Vashegyek
06. Holdkomp
07. Kék ingem lobogó
08. Az eső, az eső, az eső
09. Tar gallyak végül
10. Minden test fű