De az a helyzet, hogy a Nap nem fog örökké felkelni, az évszakok is előbb-utóbb megszűnnek, ami pedig az időt illeti... az sem úgy telik, mint gondolnánk.

Nem a jelenben élünk

Az életed nem egy élő közvetítés, hanem egy késleltetett adatfolyam, amit az agyad folyamatosan cenzúráz és hozzád igazít. Olyan, mint a rádióműsorok, ahol öt másodperces eltolódással sugároznak arra az esetre, hogy ha valaki élőben kimondaná, hogy pina, ki lehessen sípolni.

Az agy időeltolása sokkal rövidebb: ha például egy idegen megmarkolja a fenekedet, azt nagyjából 80 milliszekundum alatt fogod fel, ez pedig igazán semmiség. Mármint az eltolódás. Vagy mégsem annyira semmiség? Bebizonyították, hogy ez a késleltetés össze tudja zavarni valóságfelfogásunkat és az ok-okozati összefüggésekről való képzeteinket.

Végeztek egy kísérletet, ahol a kísérleti alanyok előtt volt egy gomb, és ha azt megnyomták, akkor rövid késéssel kigyúlt egy lámpa. Tizenvalahány próbálkozás után azonban az alanyok már nem érzékelték a késést, és azt hitték, hogy a lámpa a gombnyomás után azonnal kigyúl. De ez még semmi.

A tudósok ezután kiiktatták a késést, vagyis a lámpa a gombnyomásra azonnal világítani kezdett, és ekkor nagyon izgalmas dolog történt. Az alanyok úgy érzékelték, hogy a lámpa már azelőtt kigyúl, hogy megnyomnák a gombot. Előbb észlelték a következményt, mint az okot.

Te is elvégezhetsz egy kísérletet: érintsd meg egyszerre az orrodat és a nagylábujjadat. Logikusan az orrod érintését picivel korábban kellene érzékelned, ugyanis ez van legközelebb az agyadhoz, az információ azonnal eljut hozzá, míg a lábaddal történő ingereknek be kell járniuk az egész testedet, míg eljutnak az agyig. Mégis egyszerre érzékeled a két érintést.

Ez azért van, mondják a tudósok, mert a testeddel történő különböző dolgokat az agyad úgy szinkronizálja egymáshoz, hogy számodra mindennek értelme legyen: ha egyszerre érintettem meg, akkor egyszerre is kell éreznem. De ezt az agy csak úgy tudja megcsinálni, ha a tudatodat picit eltolja a múltba, hogy mire a jelenbe érsz, addig neki legyen ideje mindent szépen egymáshoz igazítani.

Ennek van egy másik érdekes következménye is. Az, hogy a magas emberek inkább a múltban élnek, mint az alacsonyak, mert az ingereknek nagyobb utat kell bejárniuk, így az agynak több időre van szüksége, ezért messzebb tolja vissza a tudatot a múltba.

Ha magasabban élsz, gyorsabban telik az idő

Tudósok elhelyeztek két atomórát (a világ legpontosabb órája) egy-egy asztalra. Ezután az egyik asztalt megemelték 33 centivel. Kiderült, hogy a magasabbra került óra gyorsabban jár, mint az alacsonyra helyezett párja. Ekkora távolságnál nem volt nagy a különbség: 79 év alatt a másodperc 90 milliárdod részével telt gyorsabban az idő, mint lent.

A jelenséget úgy hívják, hogy idődilatáció, és azért történik - mint Einstein is megjósolta -, mert a gravitáció nemcsak a teret, hanem az időt is befolyásolja. Minél közelebb vagy a földhöz, annál jobban hat a gravitációs erő, és annál lassabban telik az idő. A magasban a gravitációs erő csökken, és az idő felgyorsul.

Ezért van az, hogy az űrben keringő GPS-műholdakat folyton szinkronizálni kell a Föld idejéhez. Ott fenn ugyanis az idő napi 38 mikroszekundummal gyorsabban telik, és ha ezt hagynák összeadódni, akkor elég nagy zűrzavar keletkezne a földi közlekedésben.

Ha gyorsan haladsz, az idő lelassul

Einstennek köszönhetően talán eddig is tudtad, hogy ha fénysebességgel haladnál, az idő valószínűleg megállna. De az idő lassulásához nincs szükséged a Star Trek űrhajójára, elég, ha beülsz egy rozoga Daciába, és munkába indulsz.

A tudósok levették az asztalról a két fent említett atomórát, és az egyiket beletették egy autóba. Ezzel a kísérlettel is érdekes dolgokra jöttek rá, már ha nem az történt, hogy a tudósok egyik atomórája folyton meghibásodik. Bebizonyosodott, hogy ha 40 km/h-val hajtasz, az idő 0,0000000000000002 százalékkal lassabban telik, mint ha állnál.

Egy másik kísérletben az egyik atomórát felpakolták egy repülőgépre, a másikat pedig otthon hagyták. Lám, ha az embernek van két atomórája, folyton ilyen játékokat eszel ki. Indulás előtt a két műszer tökéletes szinkronban volt, ám amikor az utazó visszatért 800 km/h-s útjáról, 230 nanoszekundummal késett a másikhoz képest.

Pedig a magasban, mint említettük, gyorsabban telik az idő. Főleg repülőn, csak úgy repül! A sebesség miatt mégis annyira lelassult, hogy mérhető volt a késés. A repülőn utazó óra szempontjából semmi nem történt, ő normálisan járt, ahogy addig, hanem az a másik ott lenn, az elkezdett sietni. De ezen valószínűleg nem vesztek össze.