Lélekképek - a Csík zenekar koncertje a Sportházban (videóval)

Képgaléria megtekintése2012.03.17. - 16:30 | Büki László 'Harlequin'

Lélekképek - a Csík zenekar koncertje a Sportházban (videóval)

November elején jelent meg a Csík zenekar Lélekképek című albuma, amely a megszokott autentikus népdalok mellett bátran merít a honi alternatív és rockzenei klasszikusokból. Sportháznyi zenekedvelő örömére a Csík zenekar most is jó arányban adagolta koncertprogramjában az autentikus és a népies népzenét, ugyanakkor a tendenciát látva féltjük is, hogy ez az egyensúly ne boruljon fel, s ne végezze a "Csíki" népzene a popularitás boncasztalán...

Mai világunk zenei élete rendkívül sokszínű, nemcsak a műfajok, stílusok, hanem az előadók sokaságát tekintve is. Ennek a színkavalkádnak egyik igazán érdekes és izgalmas színfoltja a Magyarországon immár 23 éve működő Csík Zenekar, amely elsősorban a magyar népzene hiteles tolmácsolója. Az utóbbi néhány évben olyan zenei utat választottak, amely lehetőséget adott arra, hogy minél több embernek adjon a népzene váratlan, de kellemes élményt. Ezt a népzene és a könnyű műfajok eddig soha nem alkalmazott, igazán érdekes és sikeres ötvözésével, egy új műfaj megteremtésével hozta létre. Ezelőtt a rockzene erősítette magát a népzenével, a Csík Zenekar muzsikájában a népzene kebelezi be a rockzenét, megtartva a népzene autentikus értékeit, az emberi gondolatok, érzések szép gyümölcseit.

Épp egy évvel ezelőtt lépett fel a Sportház színpadán Csík János zenekara a fenti zenei koncepcióval. A jól bevált forgatókönyv idén sem változott - egy fényben ülős, csendesülős koncerten kaptunk autentikus népzenét Szilágyságtól Bukovináig, és egy "földtörténeti idegenvezetést" a megnépzenésített magyar alternatív dalokból. 

A színpadkép és a fények szinte kopírozták a tavalyit, no de a zenekartól nem is a grandiózus show-elemeket vártuk, hanem az önfeledt virgázást, a magyar népdalkincs áradó ornamentikájának, temperamentumának lelki sebkötözését vagy épp kedvkikerekítését.


Az első negyedórát ülve "táncházoltuk" végig - kalotaszegi csárdás és szapora, a kuruckor romantikája Csínom Palkóval és tárogatószólóval, Kalocsa környéki katonadalok Garibaldi csárdás kiskalapjával, és a bukovinai székelyek által 1776-ban alapított Istensegíts falvából, Kodály-gyűjtéséből származó legényes dobogtatta meg lábunkkal a padlót. 

Az első "folkpop" darab a széki táncdallammal felvezetett Széki hobo volt, mely a Hobo Blues Band Viharban születtem című dalát ötvözte a népzenével, majd a következő "lélekkép" a bossás, Szerelmesnek nehéz lenni, Majorosi Marianna érzékeny előadásában csendült fel. A műsorfolyamot innét a Quimby-Presser-Lovasi triumvirátus uralta (Fekete L'amour cigány táncdallammal "autentizálva"; kispáli Szívrablás és Földtörténet; Presser: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz, bonchidai forgatóssal házasítva). A blokkot, s egyben a koncertet Szilágysági mulatós dalok zárták, az egyszem ráadás pedig nem is lehetett volna más, mint a Most múlik pontosan... Soványan mérte Csík uram a zenei mannát, szűk 70 percben lerendezte a szombathelyi közönséget

 

A sok dicséret ellenére azonban nem mehetünk el szó nélkül azon tendencia mellett, ami nem kicsit fenyegeti a Csík zenekart. Ahogy annak idején eljátszotta hitelét a Ghymes, úgy félő, hogy Csíkék is belesüppednek a populáris etnóba. Kezd kicsit sok lenni a feldolgozás, ezzel arányosan ugyan nő az ismertség és a koncertközönség, ám tompul a siker - autentikus - fénye. A zenekar eddigi sikereit ugyanis nem a pop-feldolgozások, hanem a stílusok egyensúlya és az arányok jóízlésű eltalálása okozta. Eddig. Reméljük eztán is így marad, és Szabó Attila pop-orientációját sikerül kordában tartani, mert a végén még az Álomarcú lány és a Gyöngyhajú lány is kap valamilyen népzenei köntöst... hogy az Angyallányról ne is beszéljünk. Holott az lesz csak igazán a "feketelamúr".

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás