Nagy számú érdeklődő, köztük számos magyar látogató jelenlétében nyitotta meg vasárnap délután Walter Temmel polgármester, az osztrák Szövetségi Tanács tagja a burgenlandi (kor)történeti múzeum /burgenländisches geschichte(n)haus/ új időszaki kiállítását.

A kiállítás a Szombathelyen Krausz György néven született Giora Karny, egykori zsidó munkaszolgálatos és Cundra néven említett romániai társa kalandos megmenekülésének történetét dolgozza fel. Bemutatja a művész életútját a gondtalan, Szombathelyen töltött gyermekkortól a magyar közéletben egyre elhatalmasodó diszkrimináción és a munkaszolgálaton, majd a szervezett deportáció és népirtás poklán át addig a pillanatig, amíg találkozott megmentőivel.

A két lerongyolódott ember, akikkel Gisela Legath 14 éves fia 1945 márciusában hazaállított, a lehető legkevésbé keltett bizalomgerjesztő benyomást. A dél-burgenlandi Deutsch-Ehrensdorfban lakó családnak nem voltak kétségei, hogy a két férfi szökött munkaszolgálatos. A háború utolsó hónapjaiban ezrével hajtották őket a Dél-Keleti Fal építési munkálataihoz. Rögtön végrehajtandó golyó általi halálbüntetés terhe mellett tilos volt nekik segítséget nyújtani. Ennek ellenére Gisela Legath mégis azt válaszolta a két idegennek: „Önök élni fognak!"

Csodálatra méltó az a természetesség, amivel ő és gyermekei, Martin és Frieda életüket kockáztatva rejtekhelyet kínáltak pajtájukban a két szökevénynek, és ellátták őket étellel és itallal. Tették mindezt annak ellenére, hogy a házba ekkor ki-be jártak a faluban állomásozó Wehrmacht katonái.

A háború után Izraelbe kivándorolt szobrász évtizedekkel később megkereste megmentőit, és sikerrel szállt síkra azért, hogy a Yad Vashem Intézet és Holocaust Emlékközpont az Igaz Ember kitüntetést adományozza nekik. Néhány hónappal ezelőtt Gisela Legathról utcát neveztek el Bécsben.

A történelmi eseményeket a megnyitón rögtönzött történelmi előadásában Renate Schönfeldinger történész idézte fel. Részletesen vázolta a korabeli politikai viszonyokat, felrajzolva azt tragikusan végződött pályát, amit a Magyar Királyság a húszas évektől bejárt. Részletesen kitért arra is, hogy az a látszólagos védettség, amit a magyarországi zsidóság Horthy Magyarországán élvezett, hogyan eredményezte többek között a magyar zsidóság csaknem teljes kiirtását. A német megszállás és Szálasi puccsa után eluralkodó nyílt, törvényerőre emelt antiszemita terror igazából felkészületlenül érte a zsidókat, akik közül sokan - részben felülve Wesenmeyer teljhatalmú birodalmi megbízott propagandájának - az utolsó pillanati hittek valamifajta menekülésben. „Ezzel szemben Közép-Európa többi országában a harmincas évek derekától annyira rosszra fordult a zsidók helyzete, és olyan korán megkezdődött a deportáció, hogy sokan „még időben" elmenekültek Európából." - fogalmazott a történész, akinek a történtekről írott, „Önök élni fognak!" (Sie werden leben!") c. könyve megvásárolható a múzeumban.

A drámai történet másokat is alkotásra ihletett. Így született meg Dr. Michael Muhr eberaui (Monyorókerék) tanár tollából az „Az emberek, mint Te és én" c. színdarab, amit a helyi Josefinum iskolába járó diákok és a helyi színjátszó kör közreműködésével 2011. szeptember 2-án mutattak be Eberauban. Az előadásban számos szentpéterfai diák és amatőr színjátszó is közreműködött. Az erről készült DVD ugyancsak megvásárolható a múzeumban.

Az évek óta Szombathelyen élő osztrák művész, Andreas Lehner, a kiállítás szerkesztője azt hangsúlyozta a megnyitón, hogy a kiállítás, ami csak egy kis részt foglal el a beledi múzeum kiállítóteréből, tökéletesen illeszkedik annak filozófiájához. A többszörösen díjnyertes, olykor játékos, interaktív múzeumban, ahol sokszor a szó szoros értelmében kézzelfoghatóvá tárgyiasulnak az emlékek, a beledi emberek elmúlt közel egy évszázadának hétköznapjait mutatják be. A most megnyílt kiállítás sem tesz mást: mindennapi emberek történetét, életét mutatja be, olyan mindennapi emberek életét, mint Te és én, akiknek mindennapi tettei olykor csak a történelmi visszapillantás révén nyernek más megvilágítást

Walter Temmel polgármester nyitóbeszédében köszönetet mondott Szombathely városának, amiért térítés nélkül kölcsönadta a kiállításra Giora Karny szobrát, melyet a művész 1994-ben adományozott szülővárosának, és amely a művész Holocaust során elveszített 22 rokonának állít közvetlen emléket, de egyúttal emlékeztet a kortalan embertelenség valamennyi áldozatára is. Külön köszöntötte a polgármester a Szombathely Megyei Jogú Várost képviselő Dr. Takátsné dr. Tenki Máriát, Szombathely kulturális tanácsnokát. Kifejezte reményét, hogy a közeljövőben sikerül még szorosabbra fűzni a megyeszékhellyel a kulturális együttműködés szálait.

A polgármester örömének adott hangot, hogy a kiállítás éppen itt, ebben faluban nyílt meg, ami idestova két évtizede választotta magának a „Bildein - a határok nélkül falu" jelszavát. A település, ami a trianoni döntés, majd a második világháborút követő magyarországi kemény, majd puha, de éppoly embertől idegen diktatúrája által a vidékre kényszerített vasfüggöny árnyékában a határmentiségnek csak a hátrányait volt kénytelen elszenvedni, éppen ebből a helyzetből tudott előnyt kovácsolni a határ lebontása után. „Éppen azért, mert az itt élő emberek a saját életükben hosszú éveken át közvetve vagy közvetlenül megszenvedték azokat az időket, amikor a bennünk, emberekben rejlő gonosz erők, az önzés, az ostobaság az agresszió és a félelem átlépett minden határt, éppen ezért fontos, hogy emléket állítsunk ezeknek a szörnyű időknek. Hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik még ezekben a legszörnyűbb időkben is emberek tudtak maradni." - zárta beszédét Temmel.