Életre kelt a facebook Spiegler Tibor előadásán a Berzsenyi Könyvtárban. A résztvevőket zászlóval fogadta az előadó, a nézők pedig, ahogy a közösségi portálon megszokták, közbeszólhattak, integethettek, lájkolhattak, hogy tetszésüket kifejezzék. A cím, Rész és egész arra utal, hogy gyakran egy aprócska részlet is elég ahhoz, hogy felismerjük az egészet. Egy képeslapgyűjtő számára különösen fontos, hogy kiigazodjon egy képen látható kisebb mozzanatból vagy tárgyból, hiszen ebből tud következtetni az eredetére, vagy arra, hol készült, kiket ábrázol.

Spiegler Tibor szenvedélyesen gyűjti a képeslapokat és kutatja Szombathely múltját. Nem elégszik meg azzal, hogy egy század eleji képeslap láttán elmerül annak gyönyörűségében, hanem minél mélyebb ismeretekre törekszik a tartalmával kapcsolatban. Hogy próbát tegyen, mennyire tudunk egy nüansznyi részletből akár egy verset kitalálni. Az előadó egy közismert versből felolvasott két betűt, ennyit: RA. A közönségnek ki kellett találnia a vers címét. A hallgatóság soraiból valaki azonnal rávágta, hogy Talpra magyar, vagyis a Nemzeti dalból származott a szótöredék.

Az első képeslap, melyet a gyűjtő bemutatott, a Vármegyeházát ábrázolta. Érdekes volt végigkísérni, milyen változásokon ment át az idők folyamán a homlokzatán lévő címer. Láthattuk az épületet vörös csillaggal, majd nélküle. Az idősebb korosztály még emlékszik a szocializmus idejéből a búzakalász címerre. Egy képeslapon ez a címer látható a húsvéti nyuszival, a rendszer nyilván propagandacélra szánta. Érdekes volt megtekintenünk a Szombathelyi Iparoskör Dalárdájának 1928-ban készült fotóját. A részletek iránt fogékony szem a háttérben észrevehetett valami furcsaságot, egy, az ablakrácson megjelenő kezet, amint éppen egy kulcsot tart. Hogy még jobban facebookos legyen a hangulat, Spiegler Tibor „élő linkeket" is elhelyezett, vagyis egy-egy témához olvasnivalót is ajánlott.

1904. május 23-án jelentős eseményre került sor Szombathelyen, melyet három képeslap is bemutatott. A képen népi viseletbe öltözött, vidám lakodalmas csoportot láthatunk. Tibor alapos utánajárás után kiderítette, hogy a fotó a huszárlaktanya udvarán készült, ahol lovasbemutatót, illetve egy előre megrendezett történetet adtak elő a városba látogató notabilitásoknak.

Nagy élményt jelentett a Szent István park régi arca a kioszkkal. Csodálatos a kép közepén csobogó szökőkút. Úgy látszik, hogy a képek hamisítása nem új keletű jelenség, mert ha alaposabban megfigyeljük, rájövünk, hogy a vízsugarakat csak odarajzolták, hiszen a kor technikai színvonala nem tette lehetővé, hogy a víz folyását rögzítsék. A képeslap további érdekessége, hogy egy embercsoportot úgy montíroztak oda. Ez egyrészt a talapzatból látszik, ahol állnak, másrészt a celldömölki vasútállomást ábrázoló képen ugyanezek az emberek állnak, legfeljebb a ruhájuk színe más, mert mint tudjuk, akkoriban csak fekete-fehér képek készültek, a színeket úgy rajzolták oda. Egy hatvanas években készült képet is láthattunk a Szent István parkról, szintén idillikus formában.

Az első képen, a boldog békeidőkben, a Monarchia idején meghitt képet kellett közölni a polgárságról. A hatvanas évekre ugyanez volt a jellemző, a megállapodott, békés szocializmus elégedett embereket kívánt. Ezért került a hatvanas években a Vármegyeházáról készült fotóra a fűben napozó két vidám hölgy, és a Szent István park meghitt képén ezért csobog a szökőkút, ami szintén retusálás eredménye. A Monarchia idejében a szombathelyi vasútállomás éttermében készült kép is egy letűnt, békés világot ábrázol. Búcsúzóul egy légifelvételről készült  képet láthattunk a Derkovits lakótelepről, háttérben az orosz laktanyával, melyet elvileg, mint tiltott objektumot, nem is szabadott volna fényképezni.

/Rozán Eszter/

Facebook lokálpatriótái egyesüljetek!

Nagy örömmel, szeretettel fogadták immár harmadik alkalommal Spiegler Tibor helytörténeti kutató, gyűjtő előadását. Az ezen alkalommal bemutatott képeslapok, részletei voltak egy jól felépített, megszervezett előadás egészének. A rendezvénysorozat soron következő előadását Dr. Köbölkuti Katalin, a könyvtár tudományos munkatársa nyitotta meg.

Spiegler Tibor gyűjtő, helytörténet kutató kezdetben csupán az interneten osztotta meg fantasztikus képeslapgyűjteményének egy-egy darabjait, ám a népes lájkolók, hozzászólók, között valakiben felmerült az „élőben láthatás" vágya. Így történt, hogy a gyűjtő kedves barátjával, Köbölkuti Katalin könyvtárossal együttműködve megalkotta az élő Facebookot, azaz egy olyan rendezvénysorozatot, ahol a meghívó természetesen a Facebookon érkezik, ám a képek megosztása, a lájkolás, a linkelés és a hozzászólás élőben, a könyvtár előadótermének falai között történik, a Web 2.0-es eszközöket valós, nem digitális alapokra helyezve.

Az első előadásra tavaly áprilisban került sor, amikor is a 60-as 70-es évek szellemében nézegethettünk érdekes képeslapokat, a korra jellemző tárgyakat, emlékeket, majd a következő előadásra októberben került sor „Színe és visszája" c. rendezvénynek, ahol nemcsak a képeslapokon található képekkel, hanem a hátoldalukon olvasható szöveggel és egyéb sajátosságaikkal ismerkedhetett meg a közönség.

A most látott harmadik előadás pedig a találó „Rész és Egész" címet kapta, utalva a részletek fontosságára, az egész részletek nélküli hiányosságára. Hurkapálcikára erősített lájk zászlókat most is kapott mindenki és indulhatott is a játék!

Az előadás apropóját, a játék szabályát, Spiegler Tibor a következőképpen foglalta össze: „Mi az a kicsi részlet, ami még erre, csak erre a városra jellemző, nem feltétlenül épületre gondolok, egyéb más részletre. Ez izgatott, mikor elkezdtem ezt a játékot".

Helytörténeti gyűjtései során képeslapjain talált néhány olyan részletet, amelyek fontosabbá tették magát a lapot, de akadt olyan eset is, amikor a részlethez fűződött olyan történet, amely lényegesebb volt a témánál. Előfordult, hogy egy apró részlet engedett következtetni a képeslap témájának, helyszínének egészére.

A gyűjtemény digitalizált darabjai ez alkalommal is projektor segítségével kerültek megelevenítésre, érdekes adatokkal, történetekkel kiegészülve.

Csupán néhány példát említve: látható volt például a Megyeháza különféle korszakok lapjain, mely apró részleteiben - címer változásában - tükrözte a korszakban uralkodó politikai nézetet. Ez helytörténeti szempontból meglehetősen fontos, ám az 1899-es lapon nagyítás után egy aprócska, szinte jelentéktelen részlet tűnt fel: egy tetőfedő mester a háztetőn, amint a fényképezést látva munkáját félbehagyva pózol a fotográfusnak(!). Egy másik lapon a húsvéti nyúl és hímes tojások helyett, a kormányzati politika parancsának eleget téve Rákosi elvtárs címerét festegeti, „kellemes húsvéti" hangulatot árasztva.

Ezek az izgalmas, mosolyogtató részletek teszik egésszé a képet, vagy a kép a részletével válik egésszé. Ez utóbbira nagyon jó példa volt az Szombathelyi Iparoskör Dalárdájáról készült csoportkép. Az énekkar tagjai a kor divatjának megfelelő, fegyelmezett alakzatban álltak a fényképezőgép lencséje elé, előtérben a szemet vonzó díszes zászlóval. Ám a figyelmes szemlélőnek megakad a tekintete egy apró részleten: valaki a háttérben látható épület ablakából, az egyik tag füléhez érintett kulccsal próbálja megzavarni a koncentrált figyelmet.

A rendezvény egyik szervezőjét, Dr. Köbölkuti Katalint könyvtárosként az érdekelte, hogy vajon lehet-e ebből, a Web 2.0-ás eszközökkel kommunikáló közösségből egy való közösséget kovácsolni. A rendezvényterem zsúfoltsága, a közönség aktivitása megadta a választ! Hölgyeim és Uraim, bizton állíthatjuk, hogy nem csak a „tengerkék falak között" lehet ismerőst keresni, izgalmas képeket megosztani, hanem a könyvtár falai között is.

Zárásként a „Facebokolókat" a könyvtárosok stílusosan részekből összeállítható falatkákkal és házi szörppel kínálták.

/Kutasi Nikoletta/