Vedd a magyart! - Magyar dalokból válogatunk - II. rész

2012.05.18. - 01:30 | vaskarika.hu - Fotó: BLH

Vedd a magyart! - Magyar dalokból válogatunk - II. rész

Szeptember 9-én Szombathely lesz a Magyar Dal Napjának fővárosa. Hogy a közel négy hónap múlva esedékes dalnapra ráhangoljuk a T. Olvasót, a hátralevő időben hetente leközlünk egy honi ötösfogatot, rövid "miért szeretem" indoklással. Szubjektív, szerkesztőségi dalmustra - nemcsak a popularitás jegyében.

HIRDETÉS
Mindannyian olyan dalokat választottunk, amik hozzátettek érzelmi életünkhöz vagy "kimondták" helyettünk érzéseinket. S mivel az emberi érzések a legféltettebb titkok, így adja magát, hogy ezek a dalok állnak hozzánk a legközelebb.

Fókatelep: Indulj el

 

A 2007-es alapítású zenekar nemzetközi elismertsége sokkal nagyobb, mint az itthoni, pedig méltán nevezhetjük az egyik legjobbnak a népzenei alapú rockzenével, világzenével (és ezek különböző arányú vegyítésével) foglalkozó csapatok között. A tagok a Korai Öröm és a colorStar zenekarokból már ismertek lehetnek, Oláh Annamária fantasztikus, sokoldalú hangja viszont önmagában is elbűvölő (emiatt még a zenekar névválasztását is megbocsátjuk). Zenéjük felkavaróan erős, kiválóan ötvözi a(z eleve többalapú) népzenét az elektronikusabb zenei ritmikával, mindezt időnként kifejezetten kemény rockzenei  hangszereléssel. (További kiváló dalok: Kaske, Bosszúdal)

/Orsó/

Ismerős Arcok: Egyetlen


Az Ismerős Arcok érzelemdús, őszinte, igényes zenéje ebben a dalban különösen megmutatkozik. Egyszerű, fülbemászó, és mégis mély mondanivalójú, olyan gondolatokkal, amelyet valószínűleg mind átéltünk vagy átélünk - „Miféle világ ez körülöttem? Hová lettek az álmaim?" A zenekar mindenesetre folyamatosan bizonyítja azt is, hogy nincs az a mélypont, az a csalódás, az az elhagyatottság-érzet, ahonnan ne lenne érdemes továbblépni, feljebb kerülni. Zenéjük sok erőt ad nyűgös pillanatokban.

/Orsó/

Ekonomi: Diszkóhajó

 

A budapesti székhelyű, egyelőre kevéssé ismert zenekar első nyilvánosságra került videója a Diszkóhajó (a többi szám egyébként letölthető a honlapjukról, érdemes). Az érdekessége többek közt az, hogy frontemberük Mócsai Gergely költő, aki hihetetlen sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot ebben a szerepében is. Ez a dal annyira elüt a többitől, hogy teljesen megzavarja a hallgatót. Tökéletes retro fíling, rózsaszín és neonzöld effektek, diszkóritmus, cicisztereó. Csak ne nézz a dal mögé.

/Orsó/

Jazzékiel: Rossz testvér

Első hallásra Quimby, viszont intellektuálisabbnak hat. Kevésbé hype-olt zenekar a Jazzékiel, pedig külhonban istenek lehetnének Fürgéék. A mondanivalójában szarkasztikus és kritikus strófák mellé a zongoratémák adják a megfelelő hangsúlyt, a zene pedig kellőképp szellős ahhoz, hogy minden hang és csend érvényesüljön benne.

/BLH/

Biorobot: Csipogó

 

Meg lehet érte kövezni, de az utóbbi idők "legjobb magyar dala", és a legjobb szövege. Bérczesi Robi Hiperkarma-pótléka... Miért? "Nézd, egy akkord válasz nélkül lett.."

/BLH/

Új hozzászólás